Tag Archives: hegymászás

Sunrise on the Pico del Teide [3718 m]

It was not my idea. I thought that this time I would finally manage to travel to the Canary Islands without winter clothes, gloves, caps, warm hiking boots, etc. But on the last week before leaving to the Winter School, I got an e-mail from Ádám, who works at the Konkoly Observatory in Budapest (Hungary), that he would really like to climb the Teide, but he needs someone to join… And of course I could not say no to such an idea :) So I even packed in my hiking sticks (the ones I bought in Andorra) along with my full hiking equipment (GPS, headlamp, etc.). This probably meant an extra 3 kilograms at least… There was only one problem at the beginning: the permit. Because you can not just walk up to the very top of Spain, you need a permit for it. As the volcano lies in a National Park, they want to protect the caldera from erosion by not letting up all the thousands of tourists, who take the cable car all the way up till 3550 meter ASL. The cable car runs from 9 AM till 4 PM, and you can apply for a permit online for these hours. Also, if you sleep in the Altavista refuge (at 3270 m ASL), then you can go and climb the peak – if you leave the restricted part before 9 AM – with a stamped document which proves your previous stay in the hut. Now, to make it complicated, we planned to make the climb during the night, but without sleeping on the mountain, so it was not clear how to proceed. I tried to get information from the National Park (via e-mail), but with no success. We had no 100% secure information on Saturday morning, less than a day before the planned ascent, so as a last idea, we went to the info point of La Laguna, where we asked the lady – who gave us the guided tour in the city an hour earlier :) – to find out what do we need to do. It turned out (after she spoke with someone and mentioned that two astrophysicists wants to climb the peak ;D), that we can go without a permit, if we leave the peak before 9 AM. We were really happy about this!

We spent the rest of the day with shopping (food and drinks for the climb), and – as I already told about it yesterday – with a scenic ride through the Anaga Mountains. Then Ádám went to sleep early (he is not crazy, I should have done the same, but you know, I am crazy :D), and I went for dinner (and had one of the best pizzas of my life in a very nice restaurant). My original plan was to sleep at least three hours, but at the end, I only managed 40 minutes… So you can imagine how painful it was to get out of the bed at 1 AM… So after a long and quiet drive to the National Park, we parked the car in the parking place at 2350 m ASL at 2:15, and started the hike at 2:30 (five hours before Sunrise), under the light of the magnificent full Moon.

20101121teideclimb01

It was so bright, we could have walked all the way up without headlamps. The route was very easy during the first 4.5 kilometers, meandering through volcanic ash, sand, and rock formations, and the “real thing” started after this part, somewhere at 2750 m ASL. Then the next 3.5 km brought more than 800 meter of elevation gain, on a steep, but not at all technically difficult path (no use of hands needed) through the frozen lava-flows of the Teide. The only difficulty was the less and less air to breath, so we became quite slow above 3000 meter. Luckily, we had a lot of time, so there was no reason to rush. Then there was a ~700 meter long almost flat section leading to the mountain station of the cable car at 3550 meter ASL, where the restricted path started towards the peak. Of course at this hour there was no one at the checkpoint asking for permits… The last half kilometer with more than 150 meter of elevation gain was really slow, and steep. The Moon was (still) surrounded by a full halo ring, and we started to smell the sulfur gases of the volcano. We arrived at the very top at 6:35. We were not the first ones to arrive, but far not the last ones either. And we were the only ones who started from the parking place, and not from the refuge… It was very cold on the peak (which is the highest side along the rim of the crater), somewhere around -5°C with strong winds, so it felt like -20°C…

We took cover between the rocks, but it was far from perfect. It was so cold, that I had to put on another top layer (a thermal ski underwear), but to do so, first I had to get rid of everything from my upper body except the my T-shirt… (For the best effect, I should have put on the ski thing as the very bottom layer, but getting of the T-shirts was really not an option at that moment.) Man, the 10 seconds I had to stand there like that was terrible. By the time I was finished with this operation, I really did not feel the end of my fingers (as I had to get my gloves off too, to be able to change clothes). Luckily with everything back on, the situation started to feel much more comfortable.

20101121teideclimb02

At this point, the dawn was already underway, coloring the sky above the eastern horizon with shades of blue, yellow, orange and red. After waiting three quarters of an hour, the Sun started to rise, casting the shadow of the mountain towards the island of La Palma.

20101121teideclimb03

As the Sun climbed higher on the sky, the triangular shadow became more prominent, and covered the sea between Tenerife and La Palma. The other hikers left the harsh peak as fast as they could after they all made their pictures, but we stayed much longer.

20101121teideclimb04

It was so beautiful, that I wish we could have stayed even longer. And – to say something positive about the freezing cold wind -, finally the Hungarian flag flew as a flag always should! It was also very interesting to see the gases coming up from the crater…

20101121teideclimb05

At the end, we started the descent after one hour and 15 minutes on the peak, and we left the restricted path behind 30 minutes before the deadline.

20101121teideclimb06

The walk down felt very long and tiring, but now – thanks to the daylight – we could at least see the surroundings too :)

20101121teideclimb07

The view was of course magnificent, with the whole (visible) world below us. I especially like the reflection of low clouds on the mirror of the sea…

20101121teideclimb08

The last kilometers seemed like an endless walk in the desert, it was hot, dry, and sand all over the place.

20101121teideclimb09

We arrived back to the car 9 hours and 30 minutes after we started the climb. I was so tired (after 1400 meters of elevation gain, several hours spent above 3000 meter, and basically no sleep for 30 hours), that I did not manage to stay awake while Ádám drove us back to the Hotel. Luckily he did :)

20101121teideclimb10

It was a wonderful climb, highly recommended! (GPS details here.)

Nyaralás 2010 – az utolsó napok Andorrában

20100805valldincles

Csütörtökön nagyjából tíz körül kászálódtunk ki az ágyból, és kisebb meglepetésként ért minket, hogy szakadt az eső. Meglepetés azért volt, mert internet nem lévén időjárás előrejelzést csak anyutól kaptam sms-ben (illetve hétfőn a fővárosban a Mac boltban tudtam egyszer saját magam megnézni), és a hét hátralevő felére meleg és napsütés volt a jóslat. Nagyjából tíz perccel ébredés után azonban már sütött a nap, de az eső még vagy fél óráig esett (közben az ég fele már kék volt, csak valahogy a mi völgyünk felett megmaradt az esőfelhő).

20100805hike1

Így reggeli után megettük az ebédet is (előző napról maradt – kicsit sokat csináltunk – tészta), majd délután (már tökéletesen derült ég mellett) egy könnyedebb sétára indultunk, amolyan pihenőnap jelleggel. Vasárnaphoz hasonlóan a saját völgyünk (lásd kilátás a szállásunkról az első képen) végében levő parkolóból indultunk [1840 m], és a Port d’Incles a de Fontargenta hágón [2263 m] keresztül a hasonló nevű tavakig mentünk el.

20100805hike2

Lazításnak pont megfelelő volt (a GPS-es adatok itt), a tavak (Estanys de Fontargenta) pedig megint csak nagyon szépek voltak, viszont a beígért melegedés helyett igencsak hűvös volt az idő…

20100805hike3

Pénteken még egy nagyobb túrával szerettem volna lezárni ezt a szép hetet, ami szerencsére sikerült is, és még egy kis kaland is akadt közben. Egyébként az volt igazán szép Andorrában, hogy minden nap más környezetben túráztunk, volt csupa sziklás vidék, füves mezők, virágos völgyek, szürke sziklák, vörös sziklák, éles csúcsok, lapos tetők, minden. És az időjárás is változatos volt, de általában a jó kirándulóidő keretein belül (csak egy nap volt, amikor nem húztunk túrabakancsot). Na de vissza az utolsó napra.

20100806hike01

Mivel az ország északi és nyugati felében már koptattuk a turistautakat, elérkezett az idő a déli határszél meghódítására. Kiindulási pontnak az el Grau Roig sícentrum hatalmas (és nyáron igen üres) parkolóját választottam [2110 m]. Egy kis kapaszkodó után először át kellett jutnunk egy számtalan kis tavat rejtő völgyön, mely régebben gleccservölgy lehetett.

20100806hike02

Ezután egy kicsi, de meredek szerpentin (lásd az alábbi képeket) leküzdése után jutottunk a csúcsra vezető gerincre (ahol egyesek – azaz én – órákat töltöttek fotók készítésével, továbbá látni lehetett a Pireneusok legmagasabb csúcsát is, valamint Andorra pár nappal korábban meghódított legmagasabb pontját is).

20100806hike03

20100806hike04

Innen könnyű – de lélegzetelállító – séta vezetett a gerincen meredező hegyes sziklák között a kissé hosszú nevű Pic del Pessons o del Gargantillar [2864 m] csúcsára.

20100806hike05

20100806hike06

Itt a szokásos zászlós csúcsfotózás és ebéd után (gyönyörű felhőtlen, napsütéses, meleg időben, majdnem szélcsendben) kis kitérőt tettünk Spanyolország felé.

20100806hike07

Északkeleti irányban leküzdhetetlennek éreztük a gerincet (fenti kép jobb oldala), ezért úgy döntöttünk, hogy a Pas Alt de Ríbuls-on keresztül kis kitérőt teszünk és leereszkedünk egészen a Estanys de Montmalús tavakig [2440 m].

20100806hike08

Nos a leereszkedés az igen érdekes volt, ugyanis jelek és ösvény az megint nem volt, így néhol ember nagyságú sziklákon keresztül (a fenti képen Steven az egyetlen lankásabb részen halad éppen, máshol is hasonló kövek voltak, csak épp durván lefelé), néhol keskeny hasadékokon át jutottunk le a tóhoz.

20100806hike09

Bazi nehéz volt, de a látvány menet közben mindenért kárpótolt – mindannyian egyet értettünk abban, hogy megérte ezt az “utat” választani. Arról nem is beszélve, hogy a tó maga is nagyon kellemes volt, Samuel még egy kis patakot is feldúzzasztott :)

20100806hike10

Innen a nem sokkal korábbi lejtmenetnél jóval enyhébb emelkedő vezetett fel a Collada de Montmalús hágóig [2707 m]. Itt csak a tűző nap és a relatíve nagy meleg jelentett kisebb nehézséget (szerencsére napolajunk még mindig volt).

20100806hike11

20100806hike12

Végül részben a nap elején már megismert úton, a sípályák között sétálltunk vissza a parkolóhoz. Ide azért télen is szívesen eljönnék, mert az egész ország egy nagy sícentrum, végeláthatatlan sípályákkal… (A túra GPS-es adataiért klikk ide.)

20100806hike13

20100806hike14

Este még egy utolsó kártyázást csaptunk, aztán összepakoltunk, és másnap hazarepültünk (mármint Belgiumba haza) a barcelonai reptérről (lásd lenti kép – imádom a csillogó reptereket :D). Mi más is fogadhatott volna minket, mint eső :) Szerencsére Steven édesapja hazáig fuvarozott, így tizenegy körül már itthon is voltam.

20100807bcn

Azt nem tudom, hogy mikor lesz on-line az összes (vagy legalább egy válogatásnyi) kép, de sok dolgom van, és még tavaszi képekkel is adós vagyok. Egyelőre tessék beérni ezzel, ami itt van. Szüleimnek köszönöm a szállás felajánlását, nagyon élveztük ezt a hetet!

Nyaralás 2010 – a Coma Pedrosa [2942 m]

Szerda volt az ország legmagasabb pontjának meghódításának napja, egyben életem eddigi legszebb és legkalandosabb mászásának dátuma (ugyan a nehézség, a teljes szintemelkedés, a legnagyobb tengerszint feletti magasság és a táv is kisebb volt, mint a svájci Haute Cime két évvel ezelőtti megmászásának alkalmával). A túra GPS-es adatai itt.

20100804hike01

Tekintettel az előttünk álló kihívásra és a késő délután potenciálisan megjelenő záporokra, 6:30-ra állítottuk be ébresztőóráinkat, és 7:00-kor el is hagytuk a szállást (és mivel legmagasabb csúcs, így megint a Canon EOS 7D-t cipeltem magammal, hogy méltó legyek a hegy nagyságához – de ez volt az utolsó alkalom, a későbbi napokon már csak a kompakttal fotóztam túrázás közben).

20100804hike02

8:00 körül a start előtti utolsó nagyobb településen (la Massana) szereztük be a kenyeret (benzinkúton árultak csak pékárut, de az friss volt, a helyiek is oda jártak) és egy gyors reggeli után 8:30-kor indultunk neki Arinsal utolsó parkolójából [1570 m]. Innen kezdetben erdőben, majd törpefenyők között meredek kapaszkodó vezetett egészen a Refugi de Coma Pedrosa-ig (menedékház tökéletes porcelán WC-vel [2266 m]).

20100804hike03

Itt kisebb szünetet tartottunk (ámulatos panoráma az előttünk álló útra és a Coma Pedrosa tömbjére, valamint az alatta elterülő zöld völgyre). Az időjárás tökéletes volt; a mélykék eget egyetlen fehér pamacs sem szennyezte be, így rendesen fogyott naptejes tubusaink tartalma.

20100804hike04

20100804hike05

Két kisebb tó érintése után érkeztünk el a csúcsra vezető meredek, éles sziklák által alkotott keskeny gerincre, melyen még jó 300 méternyi szintemelkedést kellett leküzdenünk a csúcsig. Szokás szerint mindhárman saját tempónkat követtük, és időnként bevártuk egymást – nekem azért a botokkal elég erőteljes helyzeti előnyöm volt, de lényegében mindhárman hasonlóan bírtuk az emelkedőket.

20100804hike06

Az akkor éppen kietlen Pic de Coma Pedrosa [2942 m] csúcsra végül 13:10-kor értünk, pár perccel egy népesebb baszk csoport előtt, így mikor ők is megérkeztek, kölcsönös csúcsfotózásba kezdtünk. A kilátás csodálatos volt, azért Franciaország felé szokás szerint volt pár felhő, de a korábbi napokkal ellentétben alig volt szél.

20100804hike07

20100804hike08

Ezzel teljesítettük is a legfontosabb célt, és kitűztük a magyar lobogót Andorra legmagasabb pontján :D A szokásos ebéd elfogyasztása (bagett, Nutella és sajt) után egy jóval meredekebb ösvényen hagytuk el a csúcsot (még jó hogy felfelé nem azon mentünk), majd egy kisebb hágón keresztül ereszkedtünk le északnyugat felé.

20100804hike09

Na az volt ám meredek és keskeny, még nekem a botokkal is figyelnem kellett, nemhogy a többieknek mindenféle támasz nélkül. (Azért senki nem esett kétségbe.)

20100804hike10

Innen kezdődött a nap kalandos része, ugyanis nekünk egy idő után el kellett volna mennünk egy ÉÉK felé leágazó ösvényen, de az sehogy sem volt ott (sem koordináták szerint, sem a szintvonalak szerint), ahol a térkép szerint lennie kellett volna (a sztorihoz hozzá tartozik, hogy itt már spanyol felségterületen jártunk, illetve hogy a térkép “csak” 1:40000 léptékű volt).

20100804hike11

Márpedig más megoldás nem volt, vissza kellett jutnunk a hegylánc másik oldalára, ahova csak két út vezetett: a meredek ösvény, ahonnan jöttünk (és ahova eszünk ágában sem volt visszakapaszkodni), illetve a Collada dels Estanys Forcats hágó [2743 m], amihez ÉÉK felé kellett volna ösvénynek lennie. De nem volt. Legalábbis semmiképpen sem ott, ahol lennie kellett volna, és nem volt turistajelzésekkel sem jelezve (szerintem ez kimeríti a “nem volt” fogalmát – utólag megnéztem, és a Google Earth műholdképein látszik az ösvény ott, ahol a térkép szerint lennie kellene, de az a felvétel nem idei, és biztosíthatom a kedves olvasót, hogy ott most nem volt semmi, csak kőomlások). Mivel én voltam a csoport vezetője (és a Map Man), így nekem kellett megoldást találnom a problémára. Először is a térkép kis felbontása miatt nem voltam meggyőződve arról, hogy a jobb kéz felé emelkedő hágó az, amire nekünk szükségünk van, így kisebb kört kellett “futnom” ahhoz, hogy ezt 100% biztonsággal ki tudjam jelenteni. Ezt kissé megnehezítette, hogy a GPS szerint nem ott voltunk, ahol a térkép szerint lennünk kellett volna, de szerencsére hamar ráéreztem, hogy valószínűleg a térkép koordináta-hálója más rendszerben lett feltüntetve, mint ami az én GPS-emen akkor (és mindig) be volt állítva. Konkrétan ez volt a helyzet, a térkép European 1950 dátum szerint készült, míg a GPS a standard WGS 84-es rendszerre volt állítva. Így átállva a kőkori European 1950-re egyből a térképpel megegyező koordinátákat kaptam – viszont ösvény az továbbra sem volt.

20100804hike12

Nem volt hát más választás, mint elindulni a hágó irányába és megtalálni a legegyszerűbb utat. Egy idő után világossá vált, hogy jó helyen haladunk, ugyanis a hófoltokban lábnyomokat találtunk, és az “út” mellett néhol emberek által rakott kis kőhalmok mutatták az utat. A hágóba felérve aztán a csodálatos kilátás mellett végre egy friss jelzés is fogadott minket.

20100804hike13

Ennyire életemben én még turistajelzésnek nem örültem, egy fotó kedvéért még pápai csókkal is illettem ;) (A képért köszönet Samuel-nek!)

20100804hikekiss

Innen lefelé már nem volt “kaland”, volt viszont csodálatos táj, tavakkal, hófoltokon való átkeléssel, füves legelőkkel és vízesésekkel. Annyira szép volt, hogy jobb is, ha nem pazarlom a szavakat, beszéljenek helyettem a képek:

20100804hike14

20100804hike15

20100804hike16

20100804hike17

Ismét láttunk legelésző lovakat is – az Alpokkal ellentétben itt nem a tehén a divet :) Gyönyörű nap volt, 18:30-ra értünk vissza a parkolóba. Másnapra kisebb pihenést és az ébresztőórák mellőzését terveztük be – nagy egyetértésben.

20100804hike18

(Folyt. köv.)

Nyaralás 2010 – az első napok Andorrában

20100801hike1

Vasárnapra egy bemelegítő csúcstámadást terveztem be, alpesi (pireneusoki) tavakkal és nem túl meredek ösvényekkel. A cél a völgyünk (Vall d’Incles) végében található parkolótól [1840 m t.sz.f.] a Pic de Rulhe [2789 m] megmászása lett volna, azonban 2500 méterről vissza kellett fordulnunk, mert erőteljes viharfelhő-képződés kezdődött, és a mennydörgés az a hang, amit az ember nem szeret a hegyekben hallani.

20100801hike2

Kezdetnek azért jó volt (még havat is tapostunk), és a hegyek által körülölelt mélykék tavak is nagyon szépek voltak. Túra-adatok ide kattintva. Ezen a napon túrabotok nélkül másztam, ugyanis a sajátjaim nem fértek be (hosszuk miatt) a bőröndömbe, így azokat Leuven-ben kellett hagynom. Viszont ez volt az utolsó ilyen nap, mivel már annyira hozzá vagyok szokva a botokhoz, hogy azok nélkül egyszerűen nem mozgok olyan magabiztossággal a meredek ösvényeken, ami zavar. Arról nem is beszélve, hogy a térdeimnek sem tesz jót, ha botok nélkül megyek. Szóval kedden reggel vettem kemény 18€-ért egy pár egész jó botot (konkrétan ennyi pénzért egy hétre tökéletesek voltak).

Hétfőre változóan felhős, esős idő ígérkezett, így hegymászás helyett Andorra la Vella (a főváros) és Escaldes megtekintését ütemeztük be. Utóbbi egy hatalmas adómentes bevásárlóközpont érzetét kelti, előbbiben három-négy utca érdemes a megtekintésre, és sajnos még a parlament előtti tér is felújítás alatt állt, így az egyetlen igazi érdekességet sem tudtuk az ideális oldaláról megszemlélni… Mivel időnk volt bőven, átugrottunk Spanyolországba is, és körbesétáltunk La Seu d’Urgell-ben.

20100802laseudurgell

Este Steven jóvoltából megismerkedtünk a Bohnanza nevű kártyajátékkal, mely a későbbi estéken is jó kikapcsolódást jelentett. Egyébként Andorrában minden este magunknak főztünk (a főzés főleg Samuel érdeme volt), így lényegében három nap költöttünk annyi pénzt, mint Barcelonában eg este az étteremben…

20100802sunset

A hétfő esti hatalmas zuhé (és az utána következő mesés szürkület – lásd fotó az erkélyünkről) után kedden napsütésre ébredtünk, de az északi határon fekvő hegyek folyamatosan párafelhőket eregettek magukból, ahogy az éjjeli csapadék párolgása révén. Ez a nap végre meghozta az első igazi csúcstámadást, a szomszédos völgy (Vall de Ransol) végében található parkolóból [1960 m] másztuk meg a Pic de la Serrera [2912 m] csúcsát, mely a francia határon emelkedik.

20100803hike1

Az előző napi cipekedés után (mivel a Canon EOS 7D nem egy pillekönnyű szerkezet) csak a kompakt kamerámat vittem magammal, de így is nagyon szép képek készültek. Az időjárás itt igazán magashegységekbe illő volt, süvítő széllel és sokszor a felhőben, ködben haladva. Samuel erre nem igazán számított, így miközben Steven-en már a polárpulcsi és széldzseki mellett kesztyű és sapka is volt, ő még rövidnadrágban és pár réteg pólóban állta a sarat :)

20100803hike2

Ezek után minden nap volt nála is elég meleg ruha… Ennek ellenére elég keményen tűrte a metsző hideget, így azért minden elismerésem, én ilyen felkészületlenség után tuti visszafordultam volna, mintsem hogy fagyoskodjak. A csúcson aztán egymást váltották a napos és felhős időszakok, de a szél az folyamatosan süvített.

20100803hike3

Itt végre kitűzhettem a magyar zászlót is, mely a balga társak között kisebb derültséget eredményezett. A kötelező csúcsfotók elkészítése után helyi sajtot és francia kenyeret ettünk, majd desszertnek egy kis csoki következett (ez volt a szokásos hegyi étrendünk).

20100803hike4

A kilátás az egész nap folyamán csodálatos volt, és vasárnappal ellentétben itt némi vegetációval is találkoztunk (hegyi virágok, törpefenyők, stb.). Túra-adatok itt. Este senkinek nem esett nehezére elaludni (még a kártyázást is kihagytuk, mivel másnap reggelre extrém korai kelést irányoztam elő).

20100803hike5

(Folyt. köv.)

Boldog Karácsonyt!

Az én ajándékom kitartó olvasóimnak az ünnep alkalmából az, hogy több mint egy éves lemaradásomat behozva a flickr galériámban most már minden albumban ott vannak a képaláírások és minden kép szépen fel is van címkézve, úgy ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Így az újdonság erejével hathat a következő három gyűjtemény: Norvégia + Koppenhága (2007), Svájc & Ausztria (2008) valamint a Svédország (2008). Kellemes képnézegetést ;) Továbbá elkészültem a nyári hegymászások Google Earth file-ját és szintmetszetét tartalmazó oldalakkal is, melyek itt érhetőek el: Haute Cime [3257 m] és a Steinfeldspitze [2344 m]. Mindenkinek Kellemes Ünnepeket!