A hétvégén meglátogattam anyai nagyszüleimet Pécsen. Nagymamám – azon felül, hogy szokás szerint teletömött minden földi jóval – mesélt régi családi történeteket (remélem tényleg megírja majd a visszaemlékezéseit – Mama, ugye vetted a célzást ;D), nagypapámmal pedig sétáltam egy nagyot a városban.
Hétfőn és kedden gyorsított eljárásban (mivel bedobtam a “szombaton Belgiumba utazom négy évre” varázsigét) megjártam a fogászatot, megkaptam életem első tömését, és leszedték a fogkövet. Elhangzott az a kedves mondat is, hogy “kér-e injekciót a fúrás előtt”, és bár nem vagyok egy gyenge legény, valahogy a fúrás és injekció szavaktól külön külön is le tudok izzadni, nem hogy így egyben. Kértem. Tök jól lezsibbadt a fél arcom, már megérte :D A fúrásból és a tömésből (sőt a szuriból) sem éreztem semmit, a fogkő kapargatása viszont ugyanolyan kellemetlen volt, mint két éve… Nem szerettem meg a fogászatot most sem. Viszont a doktornő és az asszisztens is kedves volt, pedig katasztrófális tömeg van náluk így a szabadságolások idején… Mondjuk a feszültség érződött rajtuk… Meg azt sem volt túl megnyugtató hallani (már a székben fekve), amikor arról beszéltek, hogy remélhetőleg ezt még kibírja a fúró, és nem esik szét munka közben (és a darabjai nem állnak bele a torkomba)…
Kedden délután elmentem demonstrálni a Margit hídra (az alábbi kép wilika érdeme), hogy ne hagyják le a 30 milliárdos felújításból a déli oldal biciklisávját (további részletek itt), ami az eredeti tervekben – amire az EU támogatást adott – még szerepelt… Sokan voltunk (unalmas videó itt), talán lesz eredménye is.
Hétfőn elvittem a bringát a szervízbe, ahol kapott egy garanciális átnézést és beállítást, szép új sárvédőket és egy hátsó villogót meg egy kisebb U-lakatot :) Szerdán a szezon második edzésén elbúcsuztam a floorball csapatomtól is… :( Kilométeróráim állása Magyarország elhagyásakor (a régebbi és az újabb bringán): 2936,9 és 678,1 km – ez pontosan egy év termése (összesen 3615 km, vagy 9,9 km/nap, és ne felejtsük el, hogy ennek kb. 80%-a budapesti közlekedés volt).
A napokban – általában esténként hajnali háromig – megnéztem a How I Met Your Mother (Így jártam anyátokkal) eddigi négy évadát, így edzettem a rekeszizmaimat és az angolomat is. A Jóbarátok óta ez volt az első igazán jó sorozat, amit láttam! (És ezeknek az összes részét láttam – legalább egyszer :D)
A csütörtök és a péntek az egész napos pakolásé… Jobb lenne ezt a részt egyszerűen kihagyni, és már Belgiumban lenni…
