Valahogy (mintha nem tudnám teljesen pontosan az okát) a hétfő reggelek nagyon keservesek. Hét közben és hétvégén általában annyi mindent csinálok (munka, sport, miegysmás), hogy vasárnap estére teljesen elfáradok, így másnap reggel mindenhez van kedvem, csak a felkeléshez nem… Persze hétfőn más választása nem igen van az embernek, így nagy keservesen (néha még egy 10 órai kávészünet is becsúszik) beindul a munka is – általában délutánra már egész jól fel szoktam pörögni. Sőt. Történt hát most hétfőn, hogy ugyan eredetileg nem terveztem, de munka után (fél nyolckor – ugye milyen jó hogy sokáig világos van) elmentem az országúti bringával a szokásos edzőkörömre, és annyira jó erőben voltam, hogy az elmúlt időszak szenvedései (eléhezés, kiszáradás) után egész könnyedén (aki azt mondja hogy ez könnyű, annak lenne egy két keresetlen szavam – ez vajon már a skizofrénia első jele lenne?) egyéni csúcsot döntöttem. Nem is kicsit. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az időjárás közel tökéletes volt (minimális oldalszél, picit kevesebb mint 20°C és borult, szóval még a napsugarak sem zavartak), és visszafelé egyszer pont előttem nyitották fel a csatorna egyik hídját, így ott volt egy extra megállásom (bár szerintem az időjárás sokkal többet számított, a hídnál megállás pedig amellett hogy pihenés, el is merevít, így nem tudom hogy összességében mennyire pozitív, ha egyáltalán az)… További részletek itt, a csúcsdöntések (a teljesen sík Leuven – Mechelen – Leuven ~50 km-es egyéni időfutam távon) pedig időrendben alant (dátum és átlagsebesség):
2010.02.21.: 28,2 km/h
2010.03.04.: 28,8 km/h
2010.03.07.: 29,2 km/h
2010.03.09.: 30,1 km/h
2010.03.17.: 31,2 km/h
2010.04.06.: 32,3 km/h
2010.05.20.: 33,3 km/h
2010.06.07.: 34,2 km/h
Mondjuk az első dátum lényegében a második utam volt országúti biciklin, és a hőmérséklet is alig volt fagypont felett az első alkalmakon, de azért szerintem így is elég szép fejlődés. Kérdés pl. hogy egy időfutam biciklin milyen eredményt tudnék elérni… De hát időfutam bringám az tényleg nem lesz. De tényleg nem. Viszont az új iPhone 4-en kívül (kötelező videó itt) volna még valami, amit nagyon szeretnék, mégpedig egy SRAM Power Meter Crankset, ami bazi drága, de cserébe baromi jó (röviden: kerékpáros teljesítménymérésre szolgáló profi cucc, és természetesen kompatibilis a Garmin Edge 500-asommal). Majd karácsonyra talán megajándékozom magam… Vagy a születésnapomra. Vagy a kettőre együtt… Szóval nem épp holnap. Ma egyébként végre voltunk tollaslabdázni, szuper volt, csak a csarnokban már a kibírhatatlan szintet közelíti a hőmérséklet. Utána kiülős vacsora új sörrel: Belle-Vue Kriek (a múltkorinál jóval gyöngébb – minden értelemben – cseresznye-sör).
Végül egy kis preview a nyárra: jövő héten konferencia Aarhus-ban (Dánia), közben ugye jön a foci VB, amit márpedig akkor is nézni kell, július elején Tour de France (ugyan a hivatalos fotózás úgy néz ki nem jön össze, de attól még ott leszek az első pár szakaszon), augusztus elején Andorra, aztán jön tesóm (Belgium, aztán átugrunk London-ba), végül szeptemberben megyek Tenerifére (és talán La Palmára is) észlelni (és előtte vagy utána mondjuk egy hetet nyaralni, ha minden igaz az országúti biciklivel). És akkor közben még van munka, kerékpározás, tollaslabda, falmászás, strandröplabda – annyi minden hogy ezt már nem lehet követni :D Unatkozni azt továbbra sem fogok, ahogy most ezt elnézem… Na jóccakát.
Kivételesen nem történik semmi extra. De tényleg. Az idő meg csak repül. Egyik napról a másikra megint itt a hétvége. Persze megint leesett a hó, és ugyan csak 4 centi, de ez már elég volt a belgáknak, hogy rekord hosszúságú, 920 km-es dugó alakuljon ki az autópályákon :) A régi rekord 500 km körül volt, és azt is ezen a télen sikerült felállítani :D Persze szeretem én a havat, nagyon szeretem, de nem akkor, amikor csak arra várok, hogy végre száraz legyen az idő (és fagypont felett), hogy végre kipróbálhassam az új bringát. Mert most már végre van pedálom is, sőt, vettem két pótbelsőt és egy nyeregtáskát is – szóval elméletben teljesen készen állok az “országúti kerékpározásra”… Esténként Tour de France videókat és Tour de Flanders szintábrákat nézegetek… Nagyon tekerhetnékem van. Az irodámban az asztalom felét kerékpáros alkatrészek (kulacsok, kulacstartók, pótbelsők, plusz a majd holnap felszerelésre kerülő pedál dobozostul, stb.) foglalják el – a másik felén pedig a munkám során használt cikkek, könyvek és jegyzetek hevernek szanaszét (általam könnyen átlátható rendezett káoszban). Ja, munka: hullámzó intenzitással, de haladok – igazából akkor megy a legjobban (mint pl. ma), ha kevesebb időt töltök az asztalomnál, és többet mozgok. Csak fel kell állnom és már jönnek is az ötletek :) Már nem is megyek ki az irodámból papír és toll nélkül :D Tök vicces, de működik! Kaja téren szerencsére nincs unalom, kedden pizzáztunk, tegnap hagymás sajtos sonkás omlettet csináltam (végre rászántam magam hogy alkossak valamit, most először vettem olajat és tojást, és hát isteni lett – rendszeresíteni fogom), ma pedig a Seinhuis-ban ettünk (sonkás sajtos makaróni, sör – Vedett – és cappuccino). Hát ez van. Meg fellőtték az SDO-t, és mindjárt kezdődik a téli olimpia. Akár HD-ben is nézhetem a megnyitót… Meglátjuk.
Kedden munkaszüneti nap volt (az egyetem védőszentjének napja – jó dolog katolikus egyetemhez tartozó kutatóintézetben dolgozni :D), így nem kellett visszafognom magam alvásmennyiséget illetően. Ebéd (bár vehetném reggelinek is, hiszen közvetlenül felkelés után következett) után elmentem a Fnac-ba és vettem egy eyetv hybrid nevezetű TV Tuner Stick-et – azaz egy USB csatlakozású kis kütyüt, amin keresztül tudok tévézni a MacBook-on. Így most van analóg meg digitális TV-m is, tökéletes minőséggel, megállítható, visszatekerhető és rögzíthető adással :) Nem mondom, annyira nem hiányzott a tévé, de azért jó néha este bekapcsolni, meg pl. vacsora közben is – ha otthon eszem – jó alapzaj. Délután voltunk (Jonas, Nadia és én) korizni. A helyi hokicsapat pályáján van napi kétszer szabad siklás, korcsolya-bérléssel (ami ráadásul nem valami gagyi darab, hanem nagyon kényelmes modell) együtt 8 €-ért. A Városligeti Műjégpálya hangulata ugyan itt nincs meg, de cserébe a budapesti tömeg sincs jelen. Szerintem soha nem voltunk 50-nél többen, ami igencsak jó, de az átlag inkább 20 ember lehetett – nem tudom mondjuk ennek mennyi köze volt ahhoz, hogy szakadó esőben kellett elbiciklizni a csarnokig… De így sokkal több helyem volt gyakorolni és kísérletezni, ráadásul attól sem kellett tartani, hogy az esetleges bénázást túl sokan látnák :D Sikerült is pár új dolgot megtanulnom (elég jól ment!), illetve próbáltam Nadia-t tanítani erre-arra (Jonas kb. velem egy szinten van). Három óra alatt összesen egyszer estem, de akkor elég nagyot: épp elég nagy sebességgel, erősen bedőlve koszorúztam a kanyarban, amikor egyszer csak kicsúszott alólam a kori, én meg a bal oldalamra esve egészen a palánkig csúsztam… Utána egy sonkás omlettel és sörrel (Grimbergen Dubbel) nyugtattam meg éhes gyomromat. Este kedd lévén a legújabb sorozat-epizódokkal (HIMYM, TBBT) zártam a napot.
Szerdán elhatalmasodott rajtam a nátha, így nem sok kedvem volt felkelni és munkába menni, de végül meggyőztem magam, hogy ne maradjak otthon (pedig igazából itthonról is tudtam volna dolgozni). Persze lehet hogy inkább a belső hangomra kellett volna hallgatnom, ugyanis a könyvtár előtti téren egy szokásos jobbkanyarhoz (lásd ebben a videóben 2:00-nál) a szokásosnál kicsit nagyobb sebességgel érkeztem, és egyszerűen nem tudtam bevenni a kanyart… A gond az lehetett, hogy ebben a nedves és hideg időben sokkal gyorsabban kopnak a fékpofáim, és a fékem most nem volt ennek megfelelően beállítva, így nem tudtam elég effektíven lassítani, ennek következtében kisodródtam a bal oldalra és konkrétan átestem a járdaszegélyen, a bal oldalam pontosan ugyanazon részére érkezve, mint előző nap a jégen… Csodával határos módon (merthogy az esés kívülről elég ronda lehetett – belülről sem volt túl vicces élmény) sem nekem, sem a biciklinek, sem a ruházatomnak, sem a táskámban levő MacBook-nak nem letti semmi baja… Velem volt az őrangyalom :) Ebéd után megrendeltem a szülinapi ajándékomat, egy Canyon Roadlite 7.0-ás országúti versenybiciklit (fehér színben). Láthatóan az esés nem vette el a kedvem… Eredetileg nagyon erősen gondolkoztam, hogy egy iPhone-t kéne inkább vennem (már a legjobb tarifacsomagokat is kiválogattam), de végül – szerencsére – sikerült lebeszélnem magam. Ebben segítségemre volt a kollégáim nem kis hányada is, ugyanis – ha még nem említettem volna – elég sokan vagyunk biciklisek az Intézetben. A mostani telefonom egyébként is tökéletesen szuperál, nem lett volna szép dolog ilyen hamar lecserélni. Végül is Clio és Tijl ajánlására döntöttem a Canyon márka mellett, lévén a termékeik ár/érték aránya magasan a legjobb a régióban. Ráadásul a belga Omega Pharma-Lotto UCI ProTour (ez a legmagasabb kategória, a Tour de France-on is ott vannak) csapat (így pl. Jurgen Van Den Broeck) is az ő kerékpárjaikkal versenyez. Boltjuk nincs, közvetlenül a gyártól kell mindent rendelni (ez a fő költségcsökkentő tényező). Mikor szerda délután leadtam a rendelést (miután előző este precízen lemértem magam, hogy az internetes kalkulátorukkal a megfelelő vázméretet ki tudjam választani) az interneten a 7. hét szerepelt mint várható szállítási időpont, így szépen elkönyveltem magamban, hogy akkor majd valamikor két hét múlva érkezik a csomag…
Csütörtökön volt a téli időszak utolsó tollasozása, mivel jövő héten elkezdődik (a diákoknak) a szorgalmi időszak, és onnantól kezdve tömegnyomor lesz a teremben… Kicsit sajnálom a dolgot, mert igazán kezdtem belejönni – most már a lejátszott négy meccsből háromban az a páros nyert, amelyben én voltam a duó egyik tagja! De a nap legfontosabb eseménye vacsora után következett, amikor hazaérve megnéztem az e-mail-jeimet, és kiderült, hogy a rendelt bicikli már az UPS kezében van, útban Németországból Belgium felé! Nem kis meglepetés volt! Így a következő 12 órában (amikor épp nem aludtam) felváltva ellenőriztem az UPS csomagkövető rendszerét, illetve az egyetem belső postai nyilvántartását :)
Pénteken a szokásosnál jóval korábban (9 körül) érkeztem meg a munkába – nehogy lemaradjak a várva-várt csomagom érkezéséről ;) A bicikli nem csak az én fantáziámat mozgatta meg, hihetetlen módon nem is én voltam az első, aki észrevette, hogy megjött! (Interneten lehet látni az érkezett küldeményeket az egyetem rendszerében.) Tíz után nem sokkal Clio nézett be az irodámba és nagy vidáman közölte, hogy meghozták :) Persze azonnal mentem is érte (Jonas segített). Az összeszerelésnek azonban nem álltam neki egyből, hiszen délután új irodába kellett költöznöm, gondoltam jó lesz az ott is (meg há valamikor dolgozni is kell). Persze a nagy – kibontott – doboz így is az érdeklődés középpontjába került. Szóval ebéd után átcuccoltam az új irodámba (két ajtóval odébb, de kellemesebb és tágasabb, ráadásul a nyugati oldalon van, így minden nap láthatom a naplementét). Az asztalom előző tulajdonosa folyton panaszkodott, hogy a feje fölött levő polcok túl alacsonyan vannak – nem alaptalan -, nekem pedig első dolgom volt ennek a helyzetnek a megszűntetése. Mivel a polcrendszer moduláris, csak le kellett pakolnom az összes könyvet, a polcokat három lyukkal feljebb mozgatni, és kész is volt – hatalmas probléma megoldva. Délután négykor Clio-val nekiestünk a bringa összerakásának. (Clio karácsony előtt vásárolt ugyanettől a cégtől biciklit, még most is ott áll az irodájában az üres doboz.) A szerelés – így ketten – igen könnyen és gyorsan ment, bármiféle gond nélkül. Amikor végre minden a helyére került, örömmel konstatáltam, hogy a méret tökéletes, és a bicikli a legapróbb részletig gyönyörű és professzionális. De erről majd egy későbbi posztban részletesen :)
Este a Voltaire nevű elég menő étterembe voltam hivatalos – Jonas hívott meg pár embert a szülinapja alkalmából (összesen öten voltunk). A hely nekem nagyon bejött, persze ehhez kellett a jó társaság is :) És hát a kaja… Nos, egy olyan menükombinációt ettünk, amiben választani lehetett egy-egy előételt, főételt és desszertet az aktuális ajánlatból, és ehhez jött még egy apéritif és két különböző bor. Ez így összesen fejenként 43 €-ba került Jonas-nak (amit igen nagyra értékelek – nem mintha ez lenne nálam a fokmérő -, még akkor is, ha neki nem kell lakbért fizetnie, mert otthon lakik)… Én ezeket ettem/ittam: Martini, lazacfilé (lásd kép: almacsíkokkal, dióval, és különféle salátalevéllel, valamint nagyon finom, friss és ropogós, magos, barna zsömlécskékkel), kacsamell (valamilyen különleges mártással és rízzsel), cukormázzal borított sült alma fahéjas fagylalttal (na ez eszméletlenül mennyei volt). Az előétel és a desszert előtt még kis pohárban hoztak valamilyen zöldséglevest illetve pudingot. Meg persze folyamatosan utántöltötték a kiürült poharakat fehér és vörösborral. Elég pöpec volt. Utána gurítani lehetett volna. Ráadásul még én is kaptam egy kisebb ajándékot – Valery lepett meg egy pólóval, amin egy kecske áll La Palma csúcsá. Meeeee :D Aztán amikor menni készültünk, még kitöltöttünk egy kérdőívet, hogy mennyire voltunk megelégedve (nagyon). Itt jött az a pillanat, amikor Fabien (poénból) hollandul beírta a magjegyzések rovatba, hogy NEKEM nagyon tetszett a pincérnő (pedig én ezt egy szóval sem mondtam, mégha van is benne némi igazság – csak hogy tisztán lássuk a helyzetet), és Nadia közreműködésével még a telefonszámomat is odaírta… Persze a főpincér vette a poént és egyből átadta az üzenetet a pincérnőnek, én meg ott álltam vörös fejjel kínomban nevetve :D Hasonló helyzetben volt a pincérnő is ;) Ezek után érthető módon igen vidáman távoztunk, és még beszélgettünk ill. kávéztunk vagy két órát egy közeli helyen.
Szombaton miután délben felkeltem és megebédeltem, elmentem pedált és cipőt venni az új bringához. Engedtessék meg, hogy megmagyarázzam. Szóval pedál mindenképpen kellett, mert az nem jár a drágább versenybiciklikhez, viszont el kellett döntenem, hogy maradok a sima SPD rendszernél (ekkor cipőt nem is kellett volna venni, mert az eddigi Shimano cipőm kompatibilis lett volna az új pedállal is), vagy inkább SPD-SL-re váltok, ami standard az országúti kerékpározásban. Ráadásul a biciklimen az alkatrészek nagy része a Shimano 2010-es (6700-as számú) Ultegra rendszere (ez a gyártó második legjobb szériája), amihez bizony a Shimano PD-6700-as SPD-SL pedál passzol a legjobban. Ráadásul az erre a rendszerre tervezett cipők általában könnyebbek is… És ha már lúd, akkor legyen kövér (és lehetőleg sült), szóval utóbbi mellett döntöttem. Persze ez a 2010-es széria még nem volt a szokásos biciklis boltomban, viszont megrendelték nekem, szóval jövő hétre meg is lesz. (Így legalább könnyebb volt megállni, hogy a nátha és a nem teljesen száraz utak ellenére kipróbáljam a bringát…) Miközben a cipőket próbálgattam (egy Sidi és egy Shimano modell között vaciláltam), kicsit elbeszélgettem az eladóval (szeretem ezt a boltot), hogy kiderítsem, nincs-e valami törzsvásárlói programjuk, és kiderült, hogy van! Szóval miután kiválasztottam a cipőt (Sidi Zephyr – mivel sokkal kényelmesebb volt, mint a Shimano-k, előbbi elöl szélesebb és a saroknál jobban tart), megadtam az adataimat ahhoz is. Valamint vettem még két kulacstartót is… Már nagyon várom, hogy az új bringával tekerhessek!
A rendszeres meteorológiai mérések megkezdése óta az idei ősz volt Belgiumban a második legmelegebb, szóval nincs okunk panaszra. Hétvégén azonban megérkezett az igazi, fogcsikorgató, hideg téli idő. Nappal is gyengén fagy, éjjel pedig kemény mínuszok vannak (-6°C). A kisebb tavak befagytak, már nagyjából 5 centi vastag jég borítja a nem túl mély állóvizeket. Ráadásul hétfőn és kedden egész nap kristálytiszta napos idő volt (hétfő este fotóztam is két és fél órát a mínusz négyben, de erről majd máskor), így az egyetem környékének teljesen téli hangulata lett, főleg a reggeli (nagyjából egész nap megmaradó) dér varázsolta el a tájat. Pár fotó keddről itt (látható, hogy dolgoztunk is – de tessék továbblapozni a második oldalra, mert nem csak tökugyanolyan képek vannak ám).
Természetesen a hideg nem akadálya a biciklivel való közlekedésnek. Nincs semmi különbség a gyalogos és a biciklivel közlekedő öltözéke között; sapka, sál, kesztyű, nagykabát és kényelmes 24 km/óra (ez mondjuk gyalogosan nemigen…), hogy ne izzadjunk bele a ruhába. Már egészen megszoktam ezt a lassú tempót :) Most “végre” minden nap használhatom az SPD bakancsomat – az enyhe ősz miatt már lassan kezdtem azt hinni, hogy csak az előszobámban fog porosodni… Ráadásul holnap lehet hogy hó is lesz, vagy talán a hétvégén, de összességében nem valószínű 5 cm-nél több. Ahogy elnézem, otthon is pont karácsonyra melegszik majd fel az idő – nem is kicsit. “Szép” szürke, esős karácsonynak nézünk elébe :( Remélem itt még fogok hóesésben biciklizni ;)
Előre szólok, unalmas bejegyzés következik. Ha az érdekességek miatt olvasod a blogomat, ezt nyugodtan kihagyhatod… Szóval a hétfő nem a kedvenc napom, eleve elég nehezen kelek fel, de a hétfő reggeli ágyból való kikászálódás az mindennél rosszabb… (PhD Comics aznap igencsak találó volt.) Aztán este a mosodában a szárítógép valamiért csak hideg levegővel működött, szóval kénytelen voltam a szobámban minden helyet teregetésre használni. Vicces látvány volt… Most szólok utoljára, ez a bejegyzés tényleg unalmas lesz… De igyekszem rövidre fogni (nem sikerült – [a szerk.]).
A kedd jó volt, este egy holland lánnyal voltam sörözni ;) Egyébként ha még nem említettem volna, az egész város karácsonyi díszkivilágításban úszik, gyönyörűek az utcák! Majd ha nem leszek ilyen fáradt, jövő héten az egyik este megpróbálok csinálni pár értékelhető képet. Néha csak a látvány kedvéért jóval hosszabb úton tekerek haza az egyetemről, hogy kiélvezhessem a fényeket :)
Szerdán volt a szokásos havi összeröffenésünk (már megint eltelt egy hónap!!!), most Steven felelt a szervezésért: a De Kansel nevű étterembe mentünk vacsorázni. Isteni zöldséges szósszal nyakon öntött lazacot ettem :) Aztán voltunk bowlingozni (nagyon béna voltam…), majd még egy sörre (Tongerlo Prior) is beültünk az Oude Markt-on valahova. Jó kis este volt, amit még a szakadó esőben való hazasétálás sem tudott elrontani.
Csütörtökön pont a gyeplabdára állt el az eső, és még a hőmérséklet is a tűrhető tartományban volt (5°C), így eléggé meglepett, hogy összesen öten voltunk a kezdők közül… Mondjuk szerencsére az edzőnk elég jó fej, szóval kellemesen elszórakoztuk a másfél órát – és persze azért gyakoroltunk is. Viszont mivel nem igazán fáradtam el, utána még elmentem tekerni egy 30 km-t az éjszakába ;) Ezután már sokkal könnyebb volt lefeküdni aludni.
Pénteken megvolt az idei utolsó holland óránk, meglátjuk 2010-ben folytatom-e a dolgot. Még nem tudom. Viszont a tanárt kissé sokkoltam azzal, hogy a Google Translate a közelebbi rokonságban levő nyelvek között (pl. angol és holland) mennyire jól működik. (A magyart természetesen “kissé” töri…) Most nem voltam falat mászni, mert kivételesen nem vasárnap volt az edzés a brüsszeli floorball csapattal (ugyan nem teljesen Brüsszel, de mégiscsak egyszerűbb azt írni, nem pedig azt hogy a Kraainem-i csapattal), hanem aznap este. Most végre ott volt a rendes edző is, és a hír az, hogy leigazolnak :) Viszont a nemzetközi átigazolási időszak (menő, mi?) december 31-éig tart, szóval addig el kéne intézni a papírmunkát, mert ha nem, akkor ebben a szezonban már nem játszhatok tétmeccsen. Remélem sikerülni fog. Edzés után pont hazaértem (merthogy kocsival hoz és visz egy leuveni játékos) a svédországi női floorball VB B-divíziójának döntőjére, melyet az ausztrál és a magyar csapat játszott. Bár végigszurkoltam az internetes közvetítést, sajnos kikaptunk, de így is hatalmas siker ez az eredmény! Sajnos a meccs miatt kihagytam a szokásos péntek esti sörözés/beszélgetés-t, de így legalább időben le tudtam feküdni aludni.
Szombatra az volt a tervem, hogy 1) felhasználom a 13€-s kuponomat, amit még a téli biciklis ruházat vásárlásakor kaptam, 2) elmegyek Brüsszelbe és veszek egy új villanyborotvát és lehetőleg egy teremcipőt is (amit múltkor Leuven-ben sehogy sem sikerült elintézni). A terv 1-es pontja teljes sikerrel zárult, egy Northwave biciklis kamáslit (Raptor) vettem, így végre a lábam sem fagy le, ha hidegben tekerek (merthogy szél meg esőálló ám). A 2-es pont már nem volt ilyen egyszerű történet… Szóval ebéd után beugrottam Brüsszelbe (17 perces vonatozás), és egyből célba vettem a Media Markt-ot (Ik ben toch niet gek!). A bevásárlóközpontban nem volt egyszerű az előrejutás, mivel tömeg volt. Nagy tömeg. Emberek és bevásárlószatyrok hullámzó óceánja. Nem túlzok. A belgák is ugyan úgy megkergülnek, ha karácsonyi bevásárlásról van szó, mint a magyarok. Szerintem mindent elmond a tömeg méretéről, hogy a WC-nél még a férfiaknak is sorba kellett állni, a nők pedig szerintem fél órás várakozási idő után juthattak be… Na de vissza a borotvához. Azért kellett új, mert a régi – 6 éves – Philips-em úgy egy hónapja bedobta a törülközőt. Azóta rendes borotvát használtam, de nem igazán jött be, ugyan jó technikával baromi sima eredményt lehet elérni, de a macera nem éri meg… Szóval az új is Philips, mégpedig egy RQ1050 névre hallgató jószág. Nagyon profi, már ki is próbáltam. Ha ez is kibír 6 évet, már elégedett leszek. Ha már a Media Markt-ban voltam, vettem egy Mini DisplayPort to VGA Adapter-t is, hogy a MacBook-omat tudjam projektorokkal és nem Apple monitorokkal is használni… Viszont a cipő-keresést feladtam, egyszerűen elegem volt már a tömegből, úgy döntöttem, majd otthon a két ünnep között elmegyek egy normális Adidas boltba (mert hihetetlen vagy sem, Belgiumban ninc Adidas márkabolt), és szenvedés nélkül megveszem pontosan azt a cipőt, ami nekem kell. Pont. Este a szokásos kajavásárlás alkalmával vettem egy közel tíz méteres karácsonyi égő-füzért is (fehér – vagy inkább sárga – égőkkel), és az asztalomtól jobbra lévő sarokban pöpec ünnepi világítást csináltam belőle – nagyon hangulatos (és szemüveg nélül még jobban néz ki)! Plusz megnéztem a The Proposal c. filmet (egynek jó volt).
Vasárnap délelőtt beöltöztem a téli bringás-cuccaimba (full Northwave – akár támogathatnának is, ha már ennyit reklámozom őket…), de nem a lelkemet kitekerni mentem, hanem fotózásra. Ráadásul nem én fotóztam, hanem engem fotóztak :) Konkrétan megkértem Jonas-t, hogy ha ráér, csináljon rólam pár képet, mert otthon egyesek nagyon szeretnének a biciklis űrruhában látni :D Szóval nyugalom, már nem kell sokat várni. Állítólag nagyon türelmes modell voltam ;) Azért egy 30 km-t ma is tekertem, hogy fagypont körüli hőmérsékletben is leteszteljem a rétegek hatékonyságát. Eredmény: egy póló plusz a téli űrruha most is elég. És a kamásli is nagyon jól szuperál (végig éreztem az ujjaimat :D). Ráadásul többet is mentem a tervezettnél (nem mintha ez táv lenne, de délután még floorball-ra is kellett mennem), mert amint elindultam északnak a (szokásos) csatorna mentén, a hosszú árnyékoknak köszönhetően észrevettem, hogy egy versenybringás utazik a szélárnyékomban. Szóval “húztam” egy jó hosszú szakaszon, majd elég érthetően jeleztem (abbahagytam a tekerést ;D), hogy jó lenne, ha most már ő is vágná előttem a szelet egy kicsit. Így is lett, szóval élvezhettem kicsit én is a kisebb légellenállást. Mindig meglepődök hogy mennyit számít, ha valaki megy előtted… Aztán délután jó volt a floorball is, sikerült kicsit a sokpasszos játék felé terelnem a társaságot. Nem olyan reménytelenek, mint korábban gondoltam. Csak kéne valaki, aki rendes edzéseket tart… Este pedig végre sikerült egy kis időt szakítanom a blogra is :) Remélem mindenki boldog. Tessék, itt egy kis Péterfy Bori ;)
