You can download the original (720p HD) from here. If you watch the Youtube version, please make sure the HD option is on, and switch to full-scree mode :)
Az eredeti, minőségi verzió megtekintéséhez (vagy letöltéséhez) kattints ide! Ha a beágyazott verziót nézed, győződj meg róla, hogy a HD gomb pirosan világít, illetve lehetőleg válts teljes-képernyős módba (a HD gombtól jobbra levőre kell kattintani)!
Tegnap történt egy s más, amit nem árt lejegyezni (ezzel megszakítva a tényleg érdekes bejegyzések sorát). Először is végre megkaptam a szerződésem! Nem mintha a gyakorlatban ettől bármi is változott volna, vagy változna, de azért mégis. Délután a hétmérföldes léptekkel meginduló adminisztráción felbuzdulva a City Hall-nak is írtam, hogy mi van már a (lakcím)regisztrálással, adnak-e végre időpontot, vagy teljesen elfelejtettek… Válasz még nem érkezett. Egyébként pont indultam volna az influenza elleni oltásra (ami nem a H1N1, hanem csak az alap variáns ellen volt, hasonlóan profin megszervezve mint két éve – azzal az apró, de nem jelentéktelen különbséggel, hogy a papírmunkát végző nővér igen csinos volt ;D és 50 centtel olcsóbban adták a mókát), amikor Valery, Jonas és Steven megjelentek az irodámban, és közölték, hogy ma este márpedig Oud-Heverlee-be kell mennünk vacsorázni. Mondtam nekik, hogy az imént részletezett programom eléggé üti ezt az igen csábító javaslatot, de erre (miután részletezték, hogy rosszul lesznek az injekcióstű gondolatától is, én meg elmeséltem két évvel ezelőtti pozitív tapasztalataimat) Valery egyből azzal felelt, hogy bevisznek kocsival az orvosig, aztán mehetünk is kajálni :) Így is lett. Az oltási kampány gyorsaságát mi sem szemlélteti jobban, hogy mire sikerült leparkolniuk, én már ki is jöttem, pedig kb. tíz diák volt előttem (nem tartott tovább öt percnél – kocsiból kiszállástól a beszállásig). Az étterem felé menet még felvettük Roy-t is, így öten élveztük az este hátralévő részét – menet közben pedig realizáltam, hogy éppen gyeplabda edzésen kellene lennem, de hát ez van. Ezen a héten már úgyis kétszer is voltam este biciklizni. Az étterem nagyon kellemes volt, az étel is kiadós és ízletes (bár ezt már megszokhattam), viszont volt egy apró negatívum is. Mikor a Corsendonk Blond után egy Orval-t kértem, ahhoz nem a saját poharát hozták, mert nem volt nekik. Azt hittem ez Belgiumban nem fordulhat elő, teljesen sokkolva voltam (és a sör sem igazán ízlett, részben a pohár összeférhetetlensége, részben az előző finomabb volta miatt)… Majdnem reklamáltam is, hogy ezt mégis hogyan gondolják, de Steven “megnyugtatott”, hogy étteremben előfordul az ilyen, viszont sörözőben soha. A beszélgetés két legviccesebb kijelentése pedig a következő volt: “A blog is so 2007” illetve “Beauty is often on the inside, but true ugliness is often on the outside…” Szerdán egyébként kebabot ettünk, isteni volt. Nem panaszkodhatom!
You can download the original (720p HD) from here. If you watch the Youtube version, please make sure the HD option is on, and switch to full-scree mode :)
Az eredeti, minőségi verzió megtekintéséhez (vagy letöltéséhez) kattints ide! Ha a beágyazott verziót nézed, győződj meg róla, hogy a HD gomb pirosan világít, illetve lehetőleg válts teljes-képernyős módba (a HD gombtól jobbra levőre kell kattintani)!
Hétfő este vacsora után végre kipróbálhattam az új bringás ruhákat. 10°C volt, derült, enyhén szeles idő, szóval pont optimális egy teszthez. Fél tíz körül indultam neki, tetőtől talpig feketében; 100%-ig úgy néztem ki, mint egy őszi éjjeli edzésre induló igazi – hivatásos – kerékpáros. Nagyjából egy órát és 30 km-t tekertem (tehát a tempóval sem volt gond), és meg kell mondanom, hogy teljesen elégedett vagyok. Sőt. Először is a high-tech anyag tényleg megéri a pénzét, mert tényleg szélfogó, tényleg kiengedi az izzadságot, és tényleg alkalmazkodik a tempóhoz – értsd, ha kicsit lassítottam vagy gyorsítottam, egy fél percig kicsit meleg vagy hideg volt benne, de aztán beállt a kellemes hőmérséklet. Másfelől pedig nem hittem volna, hogy egy megfelelően kipárnázott nadrág ennyit emel a komfortérzeten. Egyszerűen összehasonlítani nem lehet az érzést – a profi ruházatra váltás minimum akkora ugrás volt, mint a kitámasztó-kerekek leszerelése az első kétkerekűmről. Nem izzadtam bele, nem lett csurom víz a hátam és nem fáztam emiatt már 10 km után. Úgy értem haza, hogy – a mellkasom azon részét leszámítva, ahol a nadrág kantár része volt – szinte csont száraz voltam. Nem utolsó sorban pedig végre nem lettem tíz perc alatt büdös, ami elég jó, még akkor is, ha az ember egyből le tud zuhanyozni, mert így a ruha sem lett inkompatibilis a lakásban való tárolással. Sacc per kábé 5°C alatt valószínűleg még egy mellény elkelhet, illetve a cipőmre kéne még egy szélfogó kamásli. Meg a bringára egy kulacstartó…
Végül pedig az est fénypontja: éppen 35 km/h körül tekertem a főutcán a vasútállomástól a központ felé, amikor befordult elém egy kis kék kocsi, benne egy fiúval (a sofőr) és négy lánnyal. Mivel ők csak 30 km/h körül mentek, le kellett lassítanom, és úgy két méterrel lemaradva csorogtam mögöttük egy darabon. Mivel elég erős fejlámpa volt rajtam (illetve a középső visszapillantó tükörben nem mindennapi látvány egy közeli biciklis), ezt elég hamar észrevették, és hátrafordultak, mire én mosolyogtam és integettem nekik ;) Ez igen nagy sikert aratott, és visszaintegettek és mosolyogtak ők is, mire ahol két sávos lett az út, melléjük gyorsítottam és a sisakomhoz emelt kézzel üdvözöltem őket – mondanom sem kell hatalmas sikert aratva! Aztán elhúztam, mivel láttam hogy úgyis el fognak kanyarodni… Hatalmas élmény volt.
Ja, ugyan ez már nem az estéhez tartozik, de megtanultam végre lassan biciklizni. Két hónap kellett hozzá, de sikerült. Ha csak közlekedem, már (az idő 90%-ában) képes vagyok uralkodni magamon, és nem előzök le mindenkit, aki a látómezőmbe kerül, sőt, képes vagyok lazán, akár 20 km/h-val is csorogni a sok-sok belgával együtt… Komolyan, hétfőn egyetem (pontosabban munka, csak ugye a megszokás) után hazafelé még fél nyolckor is biciklisekkel volt tele a város. Néha még most is meg tudok lepődni, mennyire alapvető és magától értetődő közlekedési eszköz itt a kerékpár.
Péntek estére azt terveztem, hogy kirpóbálom végre a múltkor vásárolt szuper őszi/téli bringásruhákat – a 8°C körüli hőmérséklet és a derült idő pont jó lett volna, ha fél órával a tervezett hazaindulásom előtt nem jelenik meg Jonas az irodámban, és nem közli (az egyébként nem meglepő hírt), hogy este sörözni mennének, és hogy jöjjek én is :) Így izzasztó és őrült tekerés helyett szocializálódás lett a dolog vége (mivel mostanában minden programra igent mondok – az elmúlt két hónapban csak az eheti foci utáni evés-ivást hagytam ki). Egész sokan voltunk, az első “sörözőben” (két hete is ott voltunk, most már meg kéne neveznem a nevét is, mert jó hely) kilencen ültünk körül két asztalt, de hajnali négykor – amikor végleg elköszöntünk – is még öten voltunk. Megjártunk három sörözőt, játszottunk kockapókert (furcsa módon annak ellenére, hogy néha hihetetlen mázlim volt, úgy kikaptam, hogy csak na), beszélgettünk tudományról (adaptív optikai rendszerek) és az élet dolgairól (mint pl. a sors kérdése), belgákról és magyarokról (a sör-bor sík mentén), stb. Nagyon jól éreztük magunkat. Nem utolsó sorban négy újabb sörrel gazdagítottam a gyűjteményemet: Rogier, Mc Chouffe (kellemes íz és nagyon érdekes illat), Westmalle Dubbel (A Tripel jobban ízlett) és Corsendonk Pater (szép pohár, egyedi íz – egyre többfajta ízzel találkozom, de nem tudom “leírni” őket… ez gond). Végül pedig az éjszaka belga poénja: Az amerikai, a holland és a belga bemennek egy sörözőbe, és leülnek a pulthoz. Az amerikai egy Budweiser-t rendel, a holland egy Heineken-t, majd végül a belga egy kólát. Társai megrökönyödve néznek rá, mire megszólal: “Ha ti nem isztok sört, akkor én sem.” Szombat este (miután délután megcsináltam a time-lapse filmeket) pedig sültkrumplizni voltam, este pedig megnéztem három Nadia-tól kölcsönkért DVD-t ;) Az első a Cloverfield volt (első fél óra halál unalom, de utána nincs egy pillanat szusszanásnyi idő sem, az egyik – ha nem A – legjobb katasztrófa-film, amit mostanában láttam), majd a Pride & Prejudice (vessenek meg, de a kosztümös romantikus film – főleg Keira Knightley-val és ezzel a zenével – a gyengém, egyszerűen imádtam, vasárnap este mégegyszer megnéztem), végül pedig az In Bruges (akciókomédia a legszebb belga városban, nekem bejött, főleg mivel végig olyan helyeken játszódott, ahol már jártam két évvel ezelőtt – For two weeks? In fucking Bruges? In a room like this? With you? No way.). Vasárnap floorball után pedig megnéztem az utolsó részt is A végtelen szerelmeseiből, majd éjfél körül még csináltam pár fotót, köztük (pontosabban inkább belőlük pedig) a fenti (kattintásra nagyobban is megtekinthető) – széltől szélig több mint 180°-ot lefedő – panorámát. Éljen a Photoshop!