Kivételesen nem történik semmi extra. De tényleg. Az idő meg csak repül. Egyik napról a másikra megint itt a hétvége. Persze megint leesett a hó, és ugyan csak 4 centi, de ez már elég volt a belgáknak, hogy rekord hosszúságú, 920 km-es dugó alakuljon ki az autópályákon :) A régi rekord 500 km körül volt, és azt is ezen a télen sikerült felállítani :D Persze szeretem én a havat, nagyon szeretem, de nem akkor, amikor csak arra várok, hogy végre száraz legyen az idő (és fagypont felett), hogy végre kipróbálhassam az új bringát. Mert most már végre van pedálom is, sőt, vettem két pótbelsőt és egy nyeregtáskát is – szóval elméletben teljesen készen állok az “országúti kerékpározásra”… Esténként Tour de France videókat és Tour de Flanders szintábrákat nézegetek… Nagyon tekerhetnékem van. Az irodámban az asztalom felét kerékpáros alkatrészek (kulacsok, kulacstartók, pótbelsők, plusz a majd holnap felszerelésre kerülő pedál dobozostul, stb.) foglalják el – a másik felén pedig a munkám során használt cikkek, könyvek és jegyzetek hevernek szanaszét (általam könnyen átlátható rendezett káoszban). Ja, munka: hullámzó intenzitással, de haladok – igazából akkor megy a legjobban (mint pl. ma), ha kevesebb időt töltök az asztalomnál, és többet mozgok. Csak fel kell állnom és már jönnek is az ötletek :) Már nem is megyek ki az irodámból papír és toll nélkül :D Tök vicces, de működik! Kaja téren szerencsére nincs unalom, kedden pizzáztunk, tegnap hagymás sajtos sonkás omlettet csináltam (végre rászántam magam hogy alkossak valamit, most először vettem olajat és tojást, és hát isteni lett – rendszeresíteni fogom), ma pedig a Seinhuis-ban ettünk (sonkás sajtos makaróni, sör – Vedett – és cappuccino). Hát ez van. Meg fellőtték az SDO-t, és mindjárt kezdődik a téli olimpia. Akár HD-ben is nézhetem a megnyitót… Meglátjuk.
Tag Archives: sör
25
Negyedszázados lettem. Ráadásul egy ilyen szép szimmetrikus napon, mint a mai (01022010, ha az itt szokásos formátumban írom). Kár, hogy innen már közelebb lesz a harminc, mint a húsz… Meg hát van már pár ősz hajszálam is :) Ne de nem akarok itt nekiállni siránkozni, hiszen azt leszámítva, hogy egyedül vagyok, nem lehet egy rossz szavam sem az életemre. Számos nyelven kaptam jókívánságokat, melyekre a Google Translate-nek hála számos nyelven válaszolni is tudtam (angol, holland, magyar, francia, szlovák, horvát, német és norvég). Nadia-tól még egy doboz csokit is kaptam :) Én pedig az itteni hagyományokhoz hűen az Intézetnek kedveskedtem egy halom csokival a könyvtárszobában (ami inkább konyha és kávészoba). Sőt, a hozzám közelebb állókkal (és az Intézet köztudottan borkedvelő vezetőjével) még az utolsó üveg Magyarországról hozott bort is megosztottam. Talán nem volt annyira nemes és komplex íze, mint a szilveszterinek, de ez is nagyon-nagyon finom volt! (Gróf Dégenfeld Tokaji Aszú 5 puttonyos 2000) Holnap intézek magamnak valami ajándékot is ;) (Otthonról már karácsonykor előre kaptam egy 501-es Levi’s farmert, nagyon szuper, most is az van rajtam, még egyszer köszönöm!)
Egyébként a múlt hét vége is elég sűrű lett; csütörtökön tollaslabda (majd vacsorára tipikusan belga étel – valami fehér zöldség sonkába tekerve és tejszínes-sajtos mártással leöntve -, és az elmaradhatatlan újabb sör: Bierbeekse), pénteken este hattól reggel ötig búcsúbuli Raquel-nél (isteni spanyol kajákkal és jó társasággal), szombaton délben kelés, aztán vettem új láncot a biciklire, délután voltam falat mászni (4b és 5a útvonalak, az 5b már nem ment, mert nem sok erőm volt az előző éjszaka után), utána gofriztunk meg söröztünk (Grimbergen Blond). Aztán vasárnap lényegében csak döglöttem, felszereltem az új láncot, olvastam, teáztam (almás-mézes, már nem is tudom mikor vettem, de csak most nyitottam ki), aztán este amikor már majdnem elaludtam, kiderült hogy van edzés, szóval gyorsan használható állapotba szedtem magam, és mentem. Szerencsére a floorball nagyon jó volt, rögzített figurákat gyakoroltunk a jövő vasárnapi meccsre, és pl. az én sorommal az ötleteimre építve igen jó és hatékonynak tűnő dolgokat hoztunk össze :) Itthon hulla-fáradtan dőltem be az ágyba.
Sport (és miegymás) az elmúlt napokban
Nem unatkozunk. Sajnos kicsit úgy érzem, hogy pont a munka az egyetlen dolog, ami nem halad a magam által diktált tempóban (mivel rajtam kívül senki nem diktálja, és bár ez állítólag az első évben már csak így megy, nekem kissé furcsa és szokatlan – de próbálok nem sokat foglalkozni vele), és kevesebb támpontot látok benne, mint egy 7-es nehézségű mászófalon, de azért pl. a repülőjegyemet már lefoglaltam La Palma-ra (március 20-án repülök és április 3-án jövök vissza – és sikerült átszállás nélküli charterre jegyet venni), és megrendeltem a frissen megjelent Asteroseismology c. könyvet is. Utóbbi az én kutatási területem bibliája, és a témavezetőm az első szerző ;) Továbbá ha minden igaz, akkor június 14-től 18-ig Dániában (Aarhus) leszek workshop-on.
Na és akkor sport. Kedden és csütörtökön tollaslabdázni voltam a kollégákkal. Nem tudom miért, de nekem a tollaslabda valahogy olyan szó, mint a ping-pong: komolytalan (aki a j/ly-t kitalálta, azt csak egyszer kapjam el, de csúnyán elbánok vele). Viszont ők teljesen komolyan játszanak, rendes pályán, rendes hálóval, rendes szabályok szerint. Nem holmi strand-tenisz, vagy miaszösz. Így már egészen izzasztó a dolog. Kedden csak fotózni voltam, ami egyáltalán nem egyszerű dolog, mivel a teremben a világítás katasztrófális, illetve a gyors mozgás miatt nem árt 1/500 másodperces expozíciós idővel dolgozni. Ez a kombináció magas ISO-beállítást (érzékenység növelése, amivel viszont a zajszint is lassan elindul a plafon felé), és tág rekeszt követel meg – ez utóbbi miatt viszont a mélységélesség kicsi lesz (azaz az a tartomány – a fotóst a témával összekötő egyenes mentén – melyben a téma képe éles lesz, igen kicsi), így nehéz pontosan fókuszálni, és bizony elkerülhetetlenül lesz jó-pár életlen kép. Kicsivel több mint 600 képet csináltam, amiből ma már kidobtam 200-at, de további munkához nem sok kedvem van jelen pillanatban. Azt szeretném, ha végül kb. a legjobb 5-5 kép maradna meg minden résztvevőről. De lett pár nagyon jó is ;) Az utolsó 5 percre kénytelen voltam én is beállni, mert annyit győzködtek. Persze zokniban és farmerben nem voltam valami jó, főleg hogy még soha korábban nem játszottam… (És akkor a fotós is lencsevégre került.)
Azért a két óra fotózás – földön fetrengés, körbe-körbe mászkálás, hasalás, guggolás, padlón ülés, stb. – eléggé lefárasztott, így igen jól esett az utána elfogyasztott pizza :) Csütörtökön viszont már teljes értékű játékosként vettem részt a mókában, és egész jól ment, sőt amikor Maarten-nel voltam párban, akkor 2-0-ra nyertünk! Mondjuk kb. ő a legjobb, de akkor is, vele tök jól ment. Az egyetlen zavaró dolog az, hogy a játékszer nem állandó sebességgel megy, mint mondjuk kézilabdában vagy floorball-ban, ami nem egyszer eléggé megtévesztette az agyamat :D De élveztem. Utána a vacsorát meg annál inkább ;)
Pénteken a falmászás összehasonlíthatatlanul jobban ment, mint egy héttel korábban, sokkal több erőm volt mászni, úgy igazán el sem fáradtam. Gond nélkül mentem végig mind a négy kiválasztott útvonalon (5a, 4b, 5a, 5a). Jövő héten meg kell próbálnom most már egy 5b-t. Este kivételesen nem mentünk sörözni meg gofrizni, csak ott helyben beszélgettünk (egy sör mellett) egy órácskát. Ugyan időrendben nem helyes, de témában idevág, hogy szombaton vettem mászófelszerelést, szóval jövő héttől már saját cuccban viríthatok a falon :D És az eladó a jó eladó mintapéldája volt, nem volt türelmetlen, pont a megfelelő mennyiségű tanácsot adta, jókat kérdezett, ott segített ahol kellett.
Szombaton floorball edzőmeccsem volt a helyi csapattal. A decemberi kispályás bajnokság után nem voltak illúzióim a szereplésünket illetően, de nagypályán nem is voltunk olyan rosszak. Az ellenfél a belga másodosztályban szerepel (a Diamonds-nak, vagy az új csapatomnak kétségtelenül nem lenne kihívás…), ráadásul három teljes sorral voltak jelen, nekünk meg összesen volt három cserénk, és még a kapust is tőlük kaptuk (tök jófej srác volt, és jól is védett). No de, ahhoz képest, hogy ők sokszor szépen fel tudtak állni, a mi játékunk meg inkább a kaotikus felé hajlott, az eredmény egyáltalán nem rossz. Jobb is lehetett volna, ha 1) van még erőnk a harmadik harmadban, 2) tudunk védekezni, 3) jobb százalékban lövöm be a helyzeteimet. A szünetekben pedig én voltam az edző, én osztottam az észt ;)
Na persze csak mértékkel, de a csapattársak szerencsére értékelik a jó meglátásokat. Sajnos ahhoz, hogy be is tartsák őket, sokkal több gyakorlás kellene, mert a begyökösödött hülyeségeket nem lehet edzés nélkül elhagyni. A végeredmény: Floorball Team Atom Eagles – Leuven United 8-3 (1-0,2-1,5-2). A harmadik harmadban én lőttem az egyik gólunkat, ami kétségtelenül a mérkőzés szépségdíjas találata volt: kissé a jobb oldalra kisodródva, kissé messziről, váratlanul felhúztam a hosszú felsőbe :) Csak úgy sivított a labda a levegőben, a kapust úgy meglepte, hogy csak utánakapni tudott :D Még az ellenfél is megtapsolt… Kétségtelenül én voltam a legjobb, de ez egy csapatjáték, egyedül nem lehet meccset nyerni. Viszont a bíró is külön gratulált a végén, illetve megköszönte, hogy segítettem a játékvezetést (már-már túl fair voltam). Szóval én elég jól éreztem magam (annak ellenére, hogy a 60-ból 55 pályán töltött perc miatt kissé kifulladtam a végére). Délután – mint már említettem – vettem mászócuccot, aztán Jonas és Stefan társaságában megebédeltem (höhö, fél ötkor) a Domus-ban (most már végleges, ez a kedvenc helyem – egyébként újabb sör került terítékre: Cuvee des Trolls). Sajnos ma nem tudtam edzésre menni az új csapathoz, mert dolga volt annak, aki fuvarozni szokot… Így kénytelen vagyok DVD-zni (ezen a hétvégén ezeket láttam: The Time Traveler’s Wife, Love Actually, The Hangover, Into the Wild). Meg holland popzenét hallgatni :D
Mr. Nobody
Szerdán Elvire és Steven társaságában megnéztem a legújabb és legdrágább belga filmet, a Mr. Nobody-t. Nagyjábol egy héttel korábban az angol nyelvű flamand hírportálon hallottam róla először, és az előzetes megtekintése után egyértelműen meg akartam nézni. Így én voltam az – a számos belga között ülve – aki a múlt hét végén felvetettem, hogy meg kéne néznünk, így ha van még akit érdekel, azt örömmel venném, ha csatlakozna!
A történet arról szól, hogy az életben meghozott döntéseink milyen módon befolyásolják a jövőnket – konkrétan a rendező a “mi lett volna, ha?” gondolatkört járja végig. Amíg nem döntünk, minden lehetséges, de később már nem változtathatunk… Mint ahogy bizonyos dolgok csak egy irányban játszódnak le; egy pohár vízbe csöppentett tinta-csepp a vízzel való elkeveredés után nem áll össze újra cseppé, az eltörött váza darabjai nem forrnak össze, a kifújt dohányfüst nem megy vissza a cigarettába, a falevelek nem hullanak vissza az ágakra… Az idő a jövő felé halad. Nem mehetünk vissza az előző elágazásba, hogy újra megnézzük az útjelző táblákat, és esetleg – tudva hogy a korábbi út nem az eltervezett cél felé vitt – másik irányba induljunk… Az élet nem ilyen. Pedig mennyire szeretnénk néha… Persze az egész egy nagyszerűen fényképezett és kivitelezett filmben elmesélve, szerelemmel és igen valós emberi sorsokkal fűszerezve. Nagyon nekem való film volt. Kicsit néha fájt, ugyanúgy mint a (500) Days of Summer, vagy az Amélie csodálatos élete, de ebből tudom, hogy igazán jó volt. Gyönyörű zenével. A film végén utolsóként mentünk ki a teremből… Gondolom Magyarországon nem fogják játszani, de esetleg valami művészmoziban talán el lehet majd csípni – maximálisan ajánlom.
Aztán persze beültünk a Domus-ba egy sörre (Brigand), és egy jó kiadós beszélgetésre. Mondjuk a mozi előtt már bedobtunk egy kebabot is, és az volt a furcsa, hogy olyan dolgokról (pl. tér-idő kontinuum – na azért normál esetben nem vagyunk ennyire kockák ám…) értekeztünk, melyek aztán szinte (sőt, néhol nem is szinte) szó szerint visszaköszöntek a filmben!
The waffle of Domus
This is probably the best waffle in town. With warm cherries and cream. I love it. (This was after climbing on 4b and 5a routes. And you can see the newest beer in my collection; the Bush.) Now it’s time to get some sleep…