A tenerifei téli iskola után olyan szinten nem volt semmire sem időm, hogy – amint azt gondolom észrevettétek – blogot sem tudtam írni. Előre elárulom, túl sok mindenről nem maradt le senki… Még a kalandos hazarepülés utáni vasárnap gyorsan megnéztem a moziban a Harry Potter legújabb részét (nem volt rossz, de azért az utolsó rész ütősebb lesz – remélem), aztán belevetettem magam a munkába. Először elkezdtem kicsit dolgozni a következő csillagomon, majd fel kellett készülnöm a PhD bizottságom és az Intézet előtti éves beszámolómra, majd meg kellett írnom egy kutatási pályázatot a Kepler űrtávcsővel kapcsolatban, majd be akartam fejezni a cikkem utolsó körös korrekcióját (pozitív referee report után vagyunk már, fél lépés a publikáció) – ez a legutolsó pont már nem lett teljesen kész. De addigra én már teljesen kész voltam…

Mindeközben – ezalatt a négy hét alatt – összesen kétszer mentünk el sörözni, háromszor étterembe enni (egyszer a diákok hívtak meg, akiket La Palmán felügyeltem), volt egy floorball meccsem (nulla edzésen…, de legalább nyertünk, és vezetjük a tabellát), egyszer sikerült elmenni falat mászni, háromszor egy órát tekerni az időközben beszerzett Tacx Flow edzőgörgőn, és egy fél hétvégén sikerült csatlakozni a többiekhez egy kis kiruccanásra a belga tengerparthoz (ami egy esti társasjátékozást, és egy szombati városnézést jelentett Brugge-ben… – már megint ott, idén már nem tudom hányadszor jártam arra, és már megint én voltam az idegenvezető :D). Semmi más szórakozás. A végére már nagyon haza akartam jönni. Pl. arra nem volt egy szabad órám, hogy PS3-on játsszak egy pár meccset… Szerencsére a karácsonyi ajándékokat időben beszereztem – a decemberi prémiumnak köszönhetően az első kör után még egyszer elmentem körülnézni, és hát beszereztem még ezt-azt mindenkinek :) Igazság szerint én imádok ajándékot adni :) Na jó, magamat is megleptem – az utolsó hétvégén, amikor már nagyon nyomott hangulatom volt a sok munkától és kevés alvástól – egy új telefonnal. Hosszas mérlegelés után egy HTC 7 Trophy-ra esett a választásom. Bármennyire is Microsoft ellenes vagyok, a Windows Phone 7 kezelői felülete annyira elnyerte a tetszésemet, hogy ezt választottam (pedig milyen rég óta ácsingóztam egy iPhone után). És nem bántam meg, nagyon jól működik vele minden. A Mac-val való szinkronizálás is megoldott (naptár és kontaktok a Google felhőjén keresztül), úgyhogy nincs semmi gondom, élvezet használni. Olyannyira, hogy laptopot nem is hoztam haza magammal – a munkát leszámítva mindent (mail, internet, bármi) meg tudok oldani a telefonon is :) Dolgozni meg az ünnepek alatt nem fogok – hisz nem is kell… Ezen kívül az iTunes-on vásárolt halom zenével tettem kicsit vidámabbá a hétköznapokat. Meg kellett egy új külső merevlemez is, mert elfogyott a helyem. 2 TB-osat vettem. És két és fél hét kellett, mire lett egy kis időm installálni… Mondom, durván sok munkám volt.

Közbe megérkezett a tél is, már nagyon korán. November utolsó hetében leesett a hó, és kisebb olvadásokat leszámítva folyamatosan hó fedte a tájat (még soha ennyi hótakarós nap nem volt a belga meteorológia írott történetében ebben a hónapban – ezt már most tudni lehet…). Közben hideg is volt, egyszer mínusz nyolc fokban szakadt a hó, aztán a karácsony előtti utolsó hétvégén vasárnap óriási pelyhekben (annyira gyönyörű volt, hogy muszáj volt kimennem kicsit gyönyörködni, és lehet hogy a hideg miatt, de nem bírtam abbahagyni a mosolygást, annyira élveztem), pár óra alatt leesett 10 centi. A belgák persze erre továbbra sincsenek felkészülve, de hát Istenem, egyszer majd csak megtanulják, hogy téli gumi nélkül csak csúszkálni fognak, és hogy a már leesett öt centi havon nem segít, ha arra szórják rá a sót… (Csak hogy valami jót is mondjak, végre újra aszfaltoztak pár katasztrofális állapotban lévő utat azon a környéken, ahol nap mint nap keresztülbiciklizem.)

Annyira durva idő volt, hogy a brüsszeli repteret nem egyszer le kellett zárni, így ahogy közeledett a hazautam időpontja, egyre jobban elkezdtem attól tartani, hogy esetleg az én járatomat is törölni fogják, és akkor nem érek haza karácsonyra. 24-én utazni ugyanis nagyon kényelmes, de ez a rizikó benne van a pakliban. Már napokkal 24-e előtt látszott, hogy bizony gondok lehetnek (és nagyon jól esett, hogy sokan szorítottak nekem Magyarországról, hogy sikerüljön hazajönnöm, páran skype-on is tartották bennem a lelket). 23-án este már hófúvásban vittem le a szennyest a mosodába, mire hajnali kettőkor ágyba kerültem már 10 centi friss hó esett (és lezárták a repülőteret, az utolsó x járatot pedig törölték…), és amikor reggel ötkor keltem, még mindig tartott a vihar, és 15-20 centinél jártunk… Az utakat persze nem takarította senki, így a hófúvással együtt kissé úgy festett a táj, mintha beköszöntött volna a legújabb jégkorszak… Mivel a kilátások azért nem voltak reménytelenek (még nem törölték a gépemet, és a hóesés végét is láttam már az időjárási radaron), fogtam magam és az első vonattal (ami csak negyed órát késett) kimentem a reptérre. Itt persze volt némi káosz, mert eleve a dolgozók sem tudtak időben bejönni, így a takarítást is csak késéssel tudták megkezdeni, de legalább volt időm bevásárolni csokiból :D Az érkező járatokat eleve törölték, és a felszálló gépek nagyjából kétharmadát is, mivel összesen egy kifutópályát sikerült használható állapotba hozni a háromból. Csodával határos módon végül kicsit több mint három óra késéssel nekünk sikerült felszállnunk, így nem sokkal délután három után már a hómentes Ferihegyen voltam… A karácsony jó volt, végre pihenhettem kicsit, no meg persze szokás szerint degeszre ettük magunkat, de hát ez hagyomány. Voltam nagymamáméknál is (mama zserbója még mindig isteni – na nem mintha anyu túrós meggytortája vagy püspökkenyere nem érdemelne hasonló besorolást), ma pedig “kicsit” felújítottuk a ruhatáramat :) A héten még barátokkal találkozom (már nagyon nagyon várom), aztán szilveszterre – ha minden jól megy – már repülök itthonról haza Belgiumba. Még jó hogy ma volt egy szabad órám blogolni :) Na mindenkinek további jó bejglizést!

(Képeket meg aztán végképp nem volt időm csinálni, bocsi.)