Ez a mai meccs valahogy nem jött össze :( A tabellán egy hellyel előttünk álló (azaz második) Aalst csapata nem játszott sokkal jobban nálunk, de még ha jobbak is voltak, akkor sem három góllal. A fő gond az volt, hogy nem tudtunk gólt lőni. Vagy kapuvas lett a lövésekből, vagy az utolsó pillanatban lépett/ütött közbe az ellenfél védője, vagy egyszerűen csak nem úgy sültek el a lövések, ahogy szoktak. Gólok nélkül pedig elég nehéz nyerni. Szokás szerint az első támadósor bal oldalán játszottam, kiharcoltam két kétperces kiállítást, összesen egy párharcot vesztettem el, de a lövések nekem sem sikerültek. Egyszer kettő az egy ellen mentünk a csapatkapitánnyal, de pattogós és magas labdát adott, így nem tudtam kapura lőni. Később sikerült egyedül megindulnom a védők között, de amikor végül kapura fordultam, egyszerűen lecsúszott az ütőmről a labda, így erőtlen lett a lövés. Stb. Elég jól játszottunk, de valahogy az utolsó lépés senkinek nem sikerült. Az pedig hogy négy emberelőnyből nem tudtunk egy gólt sem szerezni, az elég siralmas – ezt gyakorolonunk kellene. A történelmi hűség kedvéért még megjegyezném, hogy az utolsó másfél percben 3-1-es állásnál lehoztuk a kapust, de sajnos labdát vesztettünk, és így lényegében üres kapuba kaptuk a negyedik gólt… A tabellán ennek ellenére nem változott a helyzet, továbbra is harmadikok vagyunk, ők pedig másodikak. (Szóval ha minden marad, a rájátszásban az előböntőben velük mérkőznénk meg…)
Category Archives: Uncategorized
Sportosak vagyunk…
Külső szemlélő számára talán már kissé túlságosan is. Tegnap este két órás floorball edzés, ma előbb a szokásos Leuven-Mechelen-Leuven biciklis edzőtáv, aztán pedig falmászás (5a, 5a, 5b, 5b, alább pedig két héttel ezelőtti – nagyonhosszúhajas – kép) :) A biciklis edzésekről tényleg fogok részletesebben is írni, csak hát ahogy az sejthető, időm az nem sok van…
Holnap délután pedig floorball bajnoki, szóval most pihenek kicsit (eszem és TV-zek), de egyáltalán nem érzem magam fáradtnak. Csak mondjuk háromszor annyit kell ennem mostanság, mint alapesetben… Három tükörtojás reggelire, ebédre is és vacsorára is valami meleg étel, és akkor sport közben még eltűnik egy pár energiaszelet is, plusz a szokásos napi átlag egy tábla csoki… És néha még így is éhes vagyok este, szóval lefekvés előtt megint csak muszáj ennem valamit (pl. alma sajttal ilyenkor nagyon jó). Egy hét múlva ilyenkor már La Palmán vagyok ;)
A rugalmas munkaidő előnyei
Az ugye a nagy gond, hogy ha szokás szerint 10-től (nehéz reggel felkelni) 18:30-ig dolgozom (7 óra 36 perc a hivatalos munkaidőm, és rászámolok még plusz egy órát az ebéd- és egyéb szünetek miatt), az azt jelenti, hogy pont akkor végzek, amikor lemegy a Nap, szóval már nem lehet elmenni egy komolyabb biciklizésre. Már nem is csak a sötét miatt, mert fejlámpám is van, de így március elején még ha napközben el is érjük az edzésszintű biciklizéshez számomra szükséges 5°C-ot, naplemente után gyorsan fagypontra vagy az alá esik a hőmérséklet. Ami pedig nem jó. Abban meg nem lehet bízni, hogy majd hétvégén jó idő lesz, és majd akkor megyünk tekerni, mert az időjárás már csak nem így működik. Ha hétközben van két száraz nap, akkor azt könyörtelenül ki kell használni. Éppen ezért ezen a héten szerdán és csütörtökön azt találtam ki, hogy szépen háromig dolgozom, és utána sportszünetet tartok. (Ez nem ritka nálunk, többen mennek pl. futni napközben.) Sajnos a hazatekeréssel és átöltözéssel elveszik egy fél órám, de utána fél négytől mondjuk hatig tudok tekerni (60-65 km), aztán gyors zuhany és vacsora, és hétkor már újra az Intézetben vagyok. Persze ez azzal jár, hogy tíz után megyek haza, de hát valamit valamiért.
Viszont bármennyire is utálok korán kelni, jövő héten (mivel elég bíztató az időjárás-előrejelzés) esküszöm reggel nyolcra fogok menni, így csak egy kicsit kell a délutáni tekerés után visszamenni. Jövő hónaptól pedig már nem lesz semmiféle probléma, mivel amikor hazajövök La Palma-ról, akkor az óraátállítás miatt már este negyed kilenckor (!!!) lesz a naplemente, így bőven lesz időm rendesen munka után edzeni. Magukról az edzésekről is lesz (kisebb) beszámoló, de nem most, hanem majd a biciklis bejegyzéssel együtt (ami pedig már közelebb van, mint gondolnátok). Szerdán egyébként úgy kihajtottam magam, hogy csütörtökön reggelire (pizzaszelet, nyammm…), ebédre és vacsorára is (utóbbi már az aznapi több mint 60 km hatása volt) meleget ettem :) Ráadásul a munka is jól ment a mozgás után. Szóval jól kitaláltam az egészet! Hát ezért jó a rugalmas munkaidő. (Tegnap este pedig falmászás volt napirenden, megmásztam két szokásos 5a-t, egy már ismert és egy új 5b-t, valamint rekord magasságig jutottam az egyik függeszkedős 5b-n is – de ahhoz még mindig nem vagyok elég erős karban… A történelemkönyvek kedvéért pedig jelezném, hogy kérvényeztem levélben, hogy a brüsszeli nagykövetségen szavazhassak.)
A Neuhaus ékkövei
Neuhaus les irrésistibles
Ha létezik a tökéletes csokoládé, ha megalkotható a mind esztétikailag, mind ízre hibátlan édesség, akkor mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik a Neuhaus termékeinek csúcsát képező öt speciális praliné. Hát ellen lehet állni ennek a látványnak?
A történet 1958-ban, a Brüsszeli Világkiállítás évében kezdődött, amikor Adelson De Gavre elkészítette az első Caprice és Tentation pralinékat. Az elnevezés azonban nem a kor csokoládé-készítő mesterétől, hanem fiától, Pierre De Gavre-tól származik, aki Brigitte Bardot visszajelzéséből merített ihletet a névadáshoz. Az évek során ez a két édesség emblematikussá vált, majd – minden előzetes hírverés nélkül – 2010-ben három újabb ízzel egészítették ki a kínálatot.
Mind az ötükben közös, hogy a tölteléket egy kemény, ropogós nugát/karamell (nougatine, ha ez mond valamit) ház veszi körül, és az van még ilyen-olyan csokoládéba burkolva. Haladjunk tehát balról jobbra. Caprice: friss madagaszkári vanilliakrém töltelék és feketecsoki burok. Szerintem ez az egyik legfinomabb. Olyan ízharmónia jellemzi, hogy az ember percekig képes nyammogni egy fél harapáson is. Tentation: kávé-ganache (krém) töltelék és tejcsokoládé burok. A legjobb kávés csoki amit valaha ettem. Séduction: lágy málnás vajkrém belső, se nem fekete, se nem tejcsoki külső. A másik legfinomabb mind közül. Intenzív gyümölcsíz és költői összhatás jellemzi. Ez is olyan, hogy legszívesebben fél napig nem ennék utána semmit és nem mosnék fogat, hogy tovább érezzem az ízt… Plaisir: pörkölt török földimogyoróból készült ganache belső, tejcsokoládé külső. Talán ez a leginkább klasszikusabb praliné ízű, de a pörkölt mogyoró íze igazán meglepetésszerűen hat! Désir: töltelékként perui csokoládéból készült feketecsoki ganache, és kívül is feketecsoki. Van valami igazán extra, nemes íze, egyáltalán nem átlagos fekete csokoládé. Végül pedig egy rövid kis házi készítésű videó (bocsáttassék meg nekem, tudom hogy kínzás):
Értékelés: 5* (kitűnő)
Ár: 5.00 € / 100g