Mielőtt rátérnék a vezércímre, szólnék pár szót a péntek estéről és a szombatról is. Szóval a munkahét lezárásaként elmentünk a Domus-ba. No nem a bútoráruházba, hanem az egyik legkellemesebb, ráadásul füstmentes pub-ba, ahol mindennek tetejébe nem csak inni, de enni is lehet – valahol félúton vagyunk tehát az ivó és az étterem között. Mivel valamilyen csoda folytán a hónap során jóval a személyes költségvetésem élelmezési irányszáma alatt maradtam (hihetetlen módon a csokoládé címszó alatt növekvő oszlop is messze maradt a diagram tetejétől), így kicsit el is engedhettem magam. Na de a lényeg a következő: nyolckor nekiestünk az ételnek, kilenc körül pedig miután végeztünk, rendeltünk egy kör sört (Grimbergen Cuvee de l’Ermitage) – ekkor érkezett meg Roy. Lévén ő sem evett még az este, amíg mi söröztünk, ő egy hatalmas oldalast fogyasztott el igen jóízűen. Viszont a hús látványa és illata annyira ínycsiklandozó volt, hogy Jonas nem is bírta tovább, és leintette az első felénk járó pincért egy sima porcukros gofriért (wafel). Figyelem, nemzeti ételről van szó. Szóval mire Roy végzett a hússal, megjött Jonas gofrija, valami isteni illattal… Ez van amikor nem egyszerre esznek az emberek, bármennyire is jóllaktunk már, az illatok miatt újra és újra megkívántunk valamit. Szóval mi is rendeltünk valami desszertet – így esett, hogy hozzájutottam életem (eddigi) legjobb gofrijához. És most ugyan az előző posztot ismételem, de a meleg cseresznyeöntet gyönyörű egész cseresznyékkel, plusz két öklömnyi kupac tejszínhab megszórva csokoládéreszelékkel annyira jó volt, hogy az leírhatatlan. Már az illat, ami akkor csapott meg, mikor a pincér letette elém a tálat, már az mennyei volt! Hát még az íze… És miután már mindannyian gurultunk a vacsorától, még átmentünk egy bárba és megittunk egy-két koktélt mielőtt eltettük volna magunkat másnapra. Nem semmi egy kulináris este volt.
Szombatra egy pár új teremcipő vásárlását terveztem, mert a régi oldalán sajnos már mind a bal, mind a jobb kislábujjam kikandikál :D Viszont más típus szóba sem jöhet, csak az Adidas Stabil S szériája (járt utat a járatlanért ugye…), amit mint kiderült, nem olyan könnyű itt helyben beszerezni. Olyannyira nem, hogy nem is sikerült :( Pedig öt sportboltban próbálkoztam, és összesen egy helyen volt nekik, de csak 43-as méret. Akkora lábam pedig utoljára az előző évezredben volt. Pedig már örültem, amikor megláttam a polcon… Szóval cipő nélkül maradtam, hétvégén majd valószínűleg elugrom Brüsszelbe és keresek egy rendes Adidas boltot. Hmmm… most látom hogy nincs is rendes Adidas bolt egész Belgiumban?!? Csak egy Adidas Originals bolt Antwerpenben – ez röhej. Bezzeg Budapesten két központi nagy sportboltjuk is van (Váci út és Váci utca) – meglepő fordulat. (Szerencsére edzőpólót nem volt ilyen nehéz szerezni.)
No és akkor jöjjön a vasárnap. Ugyanis a hétvége várva várt eseménye egy kispályás (3+1 játékos, 8 fős keret) floorball kupa volt a fővárostól nyugatra fekvő Denderleeuw-ben. Azért ott, mert az ország floorball-csapatainak jelentős része abban a régióban található. Mivel rajtunk (Leuven United) kívül minden csapat a bajnokságból (felnőtt vagy U18) érkezett, így nem nehéz kitalálni, hogy nem mi vertük végig a mezőnyt… (A kapusunk pl. több mint tíz éve védett utoljára.) Rajtam kívül sajnos nálunk nincs senki, aki akárcsak megütötte volna a többi csapat szintjét. Sem gyorsaságban, sem technikában (utóbbi Wolfgang-ra azért nem igaz). Egyedül pedig nem lehet meccset nyerni. Így is lényegében az öt 2×10 perces meccsből maximum tíz percet töltöttem a cserepadon, amikor pedig a pályán voltam akkor többet futottam mint az összes többi játékosunk együttvéve. Persze ez nem ellenük szól, csak ténymegállapítás. De hát igazi edzések nélkül nem lehet igazi csapatokkal versenyezni. Szerintem a Diamonds nagy valószínűséggel döntőt játszott volna ezen a tornán. Még akkor is, ha én is ugyanannyit vagyok a pályán, mint amyennyit valójában voltam :D Fontos saját magunk reális értékelése is, mert azért a torna teljes mezőnyében nem én voltam a sztárjátékos. A pontos eredményeket nem is tudom, csak hogy összesen kilenc gólt lőttünk, amiből négyet én termeltem (plusz számos kapuvas és kihagyott ziccer… – ugye az edzéshiány). Emellé kaptunk vagy negyvenötöt… De ez a realitás. Tényleg annyira akartam, annyit rohantam és harcoltam, hogy a nagyedik meccs második félidejében (a harmadik és negyedik mérkőzésünk között nem volt szünet, szóval nagyjából fél órája folyamatosan pályán voltam) egy hirtelen irányváltásba begörcsölt a vádlim, és mivel a spori volt hozzám legközelebb, őt kellett megkérnem – a földön fetrengve – hogy feszítse vissze a lábfejemet, a csapattársaimat meg hogy vonszoljanak a palánkon kívülre (mivel a futó-óra miatt mihamarabb folytatniuk kellett a játékot)… Szerencsére volt egy teljes óra a 9-10. helyért lejátszandó utolsó meccsünkig, így nyújtással és masszírozással sikerült játékra alkalmas állapotba hoznom magam, de azért közel sem voltam 100%-os, így sajnos 5:4-re kikaptunk :( De – összességében – a többieknek mindenképpen nagyon hasznos volt ez a torna, mert itt végre láthatták, hogy mekkora különbség van a mi vasárnaponkénti játékunk, és “rendes” csapatok teljesítménye között. Olynnyira sokkolta őket a különbség, hogy az utolsó meccsünk előtt ők kérték, hogy mostantól lehetőleg a vasárnapi időnk felében rendes edzést tartsunk! Azért ez szerintem nem rossz ;) És ugyan még semmi sem biztos, de lehet hogy egy rendes csapatban is játszani fogok – ha lesz valami hír, akkor majd úgyis megírom. Ja, és a slusszpoén: vasárnap reggel szólt az ébresztőórám, én pedig lazán lenyomtam és aludtam tovább, pedig direkt állítottam be 8:00-ra, hogy a 9:30-as találkozóig még bőven legyen időm borotválkozni, enni és összepakolni – mindenzt nyugodt tempóban. Nos, el lehet képzelni mit éreztem, amikor 9:10-kor felriadtam (azon kívül, hogy először azt sem tudtam mennyi az idő, és hogy nem késtem-e már rég el)… Még jó, hogy odafelé megálltunk egy boltnál, a sportcsarnokban pedig árultak hot-dog-ot, különben éhen haltam volna. Hát ennyi volt mostanra a sztori, részvétem annak, aki ezt hősiesen végigolvasta :D
