Category Archives: Uncategorized

Berendezkedés

Hétfő este találkoztunk (Nadia, Steven, Robin és én) Paul-val (az osztrák PhD-s), és söröztünk egyet az Oude Markt-on (sörök: Brugge Tripel és La Chouffe), Leuven híres sörözős terén. Azért híres, mert 33 söröző van rajta :) Az ivászat után még jártunk egyet a városban, így hajnali egy körül értem haza…

Kedden megnyertem az előző este Robinnal kötött időjárás tárgyú fogadást, így már mindenki tudja, hogy ha meteorológiáról van szó, akkor engem kell kérdezni… Persze fontosabb, hogy aznap volt az első munkanapom. Megkaptam az irodámat (ahol rajtam kívül lesz még egy postdoc is – de addig az egész az enyém -, illetve elméletileg oda van kiírva két prof, akik viszont ezen az egyetemen csak óraadó tanárok, így soha nincsenek ott) az épület kulcsával együtt (szóval akár hétvégn is bemehetek dolgozni, ha nagyon unatkoznék :D). Nagy vonalakban megkaptuk a feladatainkat is, szóval van már némi elképzelésem arról, mit fogok a következő négy évben csinálni. Délután átvettem a szállásom kulcsait is (csupán 45 percet vártam esernyővel a szakadó esőben, mire megjött az ügyintéző…), és kicsit lehangolt a nagy üresség, de legalább végre lett saját internetem ;)

Szerdán főleg hivatalos dolgokat intéztem, ilyen meg olyan formokat adtam le és töltöttem ki (Application Form hogy diák lehessek, plusz doktori iskolába jelentkezési lap – persze mindegyikhez x aláírás és n+1 okiratfénymásolat kellett).

Csütörtökön elkezdtünk elmélyedni a Python programnyelvben, mert itt az intézeten ezt preferálják. Nagyon (na jó, azért annyira nem hoz lázba, de) jónak tűnik, egyszerűbb és logikusabb, mint a C vagy az IDL szintaktikája. Olyannyira belemélyedtünk, hogy kiderült, hogy pár gépen (köztük az enyémen) nem stimmel valami a Linux-val, így hát kénytelenek voltunk megoldani a problémát :) Sikerült is, de addigra már elég késő volt, és már mindannyian (Steven, Robin, én és Nadia – aki időközben a pénteki védésére készült) kezdtünk éhen halni, így gyorsan rendeltünk egy-egy pizzát. Nyolc körül meg is érkezett, mi pedig jóízűen megvacsoráztnuk a könyvtárszobában (ami részben erre van kitalálva – ott a hűtő meg a kávéfőző is, meg puha kanapék és puffok :D).

Pénteken volt Nadia, Carolina és Jona védése (meg egy fizikusé, de az elég gáz volt…) – szerintem mindhárman jók voltak, de lehetett volna kicsit több oxigén a teremben, mert a második prezentáció közepén majdnem elaludtam… Este részben Nadia védését ünnepelve Leuven fő éttermes utcáján, a Muntstraat-on vacsoráztunk. Nagyon finom (és jó sok) sajtos sonkás makarónit ettem, és persze most sem maradhatott el a sör (Steen Brugge és Orval).

20090904vacsora

Aztán nem sokkal este kilenc után megérkezett anyu és apu, akik meghozták a cuccaim nagyobbik felét (köztük a biciklimet is). Így az este hátralévő része pakolással telt, illetve kipróbáltam a szintén szüleim által hozott új MIDI billentyűzetet is – szuper, majd írok róla külön bejegyzést (mint az irodámról és a lakásomról, csak türelem…).

A szombat IKEA-nap volt, és a tömegnyomorból ítélve nem csak nekünk. Jó hosszú listával indultunk neki a zaventemi svéd bútoráruháznak, és szerencsére nagyrészt mindent sikerült beszerezni, amit elterveztem – amit nem (asztalterítő, plusz valami színes rongyszőnyeg), azt majd még a közeljövőben Leuven-ben beszerzem. Viszont vettem egy kinyitható egyszemélyes ágyat, egy íróasztalt, forgószéket, kisasztalt, edényeket, tányérokat, poharakat, zuhanyfüggönyt, fürdőszobai szőnyeget, szemeteseket, és megannyi apróságot (giga nagy csoki illatú gyertyát is), szüleimtől pedig “karácsonyra” kaptam egy 200×140 cm-es fekete-fehér képet, ami egyszerűen istenien mutat a lakásomban, csak még nincs teljesen a végleges helyén, mert két lyukat fel kell fúrni a falra, és ehhez még találnom kell valakit, akinek van fúrója :) De nagyon menő. És az IKEA-ban vettem olyan svéd kekszet (Singoalla) is, amit Stockholm-ban szinte minden nap ettem ;) Hazafelé beugrottunk a boltba is, így már van mivel felmosnom és takarítanom is… A délután hátralévő részében apuval összeszereltük a bútorokat, aztán este ugyan ott ettünk szüleimmel, ahol előző nap a diákokkal.

Vasárnap eredetileg úgy volt, hogy 10-kor találkozom az egyetemnél azokkal a csillagászokkal, akik rendszeresen szoktak biciklizni, viszont adott időben adott helyen nem volt ott senki… Nem tudom mi lehetett (lassan kezdem azt hinni, hogy nem is vasárnapról, hanem hétfőről volt szó, de nem hiszem…), próbáltam telefonon elérni valakit, de csak Kristof számát tudtam, ő pedig nem vette fel. Egy ideig bolyongtam körbe-körbe, aztán ha már úgy nekikészültem, elmentem egyedül tekerni egyet. Végül egészen Mechelen-ig mentem, végig a Leuven-Dijle csatorna mentén futó bicikliúton. Bedöcögtem a főtérre is (őrület mennyi macskakő, kirázta a lelkemet is…), megnéztem a templomot és hallgattam a téren játszó zenekart is. Hazafelé “meggyűlt a bajom” a belgákkal, mert valami szervezett 50 km-es bringatúra zajlott éppen, és alig tudtam a 20 km/órával araszoló tömegtől haladni… Aztán Leuven-be visszaérve kiderült, hogy éppen most zajlik a Grote Prijs Jef Scherens (egy napos, 183,3 km-es – 14 kör Leuven-ben – országúti kerékpárverseny, egyben belga bajnokság is, olyan csapatokkal és nevekkel, akik a Tour de France-on is ott voltak), így két ponton is elhúzott mellettem a mezőny (de csak azért, mert kordonok között mentek, különben én is tartottam volna a tempót :D). Végül 81,39 km-el a lábamban értem haza. A nap hátralévő részében takarítottam és pakoltam, így lényegében minden a helyére került. Megyek is aludni, mert elfáradtam.

Első heti csokik

Először is, napi 100 gramm csokoládénál igyekszem nem többet enni. Bár azt hiszem ezzel is jóval az európai átlag fölött leszek… Mindegy, amíg lesportolom (egyelőre főleg gyaloglás, de aztán legkésőbb hétfőtől bicikli és remélhetőleg legkésőbb október elejétől floorball meg talán gyeplabda), és eszem mellé normális étkeket, zöldséget és gyümölcsöt, és nem kólát iszom (meg nem csak sört), addig ez nem lehet gond. Szóval lássuk sorra az elmúlt kicsit több mint egy hét új csokoládé-élményeit! (Még mielőtt meg lennék gyanusítva, ez egy időzített bejegyzés, a mai nap kicsit sűrűbb annál, hogy ilyenekre legyen időm…)

Côte d’Or Mousse Intense – Citron

20090831cotedormousseintensecitron1

140 g-os táblában árulják a külföldön is híres Côte d’Or márka (a belga Boci csoki, csak elefánttal) újdonságát. Részben könnyű citromos habbal, részben pedig folyékony zselé-szerű citromos masszával töltött fekete csokoládéról van szó. Az illata kicsit a zselés szaloncukorra emlékeztet (de a minőségi fajtából), a csokoládé nem keserű, a töltelék lágy és könnyű, ízre tökéletes. Talán az eddigi legfinomabb csoki ettől a gyártótól! (Amikor egyik este elsőzör megkóstoltam, kénytelen voltam azonnal elmenni fogatmosni, hogy ne faljam föl ott rögtön az egész táblát…)

20090831cotedormousseintensecitron2

Értékelés: 5 fölé (jeles)
Ár: 1.56 € / 100 g

Carrefour Chocolat Noir Fourré

20090831carrefourkortesfekete

Nem tudtam ellenállni a Carrefour áruházlánc saját márkájú körtés feketecsokijának (150 g). Pedig sejthettem volna, hogy Belgiumban, a csoki európai hazájában áruházlánc csokija nem jó választás. De körtés csokit még soha nem ettem… Az első sokk a csoki illata: étcsokoládés tortabevonó – klasszikus és ősszetéveszthetetlen. Sajnos az íze is az :( A második sokk: a töltelékben nagyon kevés a körte, és csak akkor érezni az ízét, ha az ember véletlenül ráharap egy gyümölcsdarabra – amiből egyébként nincs túl sok… Az egyetlen indok, amiért nem elégtelen az osztályzat (azon kívül, hogy azért négy nap alatt valahogy csak elfogyott a tábla), hogy az a pici körte-íz ami megvan a töltelékben, az még jó is lehetne, de nem ebben a pocsék csokoládében…

Értékelés: 2 (elégséges)
Ár: 1.06 € / 100 g

Galler Framboise

A lassan kedvenc belga márkámmá előlépő, belga királyi garanciával rendelkező (ez minden termékükön szerepel) Galler cég 70 g-os rúdjai közül került terítékre egy eddig ismeretlen íz – a málnás. Minimum 60%-os fekete csoki rejti a krémesen lágy, de talán kissé túlzottan visszafogott ízű tölteléket. Igazság szerint én jobban örülnék egy erőteljesebb, frissebb gyümölcs íznek, és az csoki illatából is hiányolom a málna erősebb megjelenését. Viszont kétség kívül jó csoki, de számomra nem tökéletes választás.

Értékelés: 4 (jó)
Ár: 1.61 € / 100 g

20090831gallercsokik

Galler Raisins de Smyrne

Igazából egy egész polcnyit fedeztem fel a Galler csokoládéiból a szokásos szupermarketemben, így sikerült még egy új ízt találni, mégpedig egy régen vágyottat… Nagy rajongója vagyok a mogyis-mazsis (vagy mazsis-mogyis, ahogy tetszik) csokiknak, de már többször gondoltam arra, hogy miért nem csinálnak csak mazsolásat, hiszen csak mogyorós már régóta létezik. És akkor tessék, itt van: vanilliás mandulás habbal és mazsolával töltött tejcsokoládé. Friss, gyömülcsös illat, és hasonló, mennyei íz! Telitalálat.

Értékelés: 5 (jeles)
Ár: 1.61 € / 100 g

Átállás (egy új életre)

Nem kell világmegváltó gondolatokra számítani a cím olvasata után, egyszerűen arról van szó, hogy ez a bejegyzés arról mesél, mi történt abban az időszakban, amikor még nem kellett dolgoznom, volt is már új lakásom meg nem is (hisz be még nem költözhettem) és voltak már ismerőseim meg nem is (mert sokan még nem érkeztek meg az új PhD-sok közül). Hosszú bejegyzés a hivatalos fotóm (ennek egy kivágata lesz majd fönn az intézet oldalán – szerintem nagyon pöpec lett, ennél jobb már csak a VLT-vel lenne…) alatt.

20090831peterpapics

Elkezdtem tehát új szokások szerint élni. Persze ez ennyi idő után még elég hülyén hangzik, de részben igaz. A többi meg majd később kialakul. Reggelizni általában a Panos nevű helyen szoktam (vasárnap zárva, mint szinte minden – a sörözőket és éttermeket leszámítva), vagy egy pizzaszeletet, vagy egy-két péksüteményt (mennyei meggyes pitét ettem valamelyik nap), vagy egy jó belga bagettes szendvicset (3 EUR, amolyan Subway stílusban ott rakják össze mindenféle friss alapanyagból, és isteni). Utóbbiakat imádom, Isten áldja a belgákat, hogy szendvicsmániásak :) Meg a csokiért is, de duplán! Az, hogy a sültkrumpli és a gofri is nemzeti étel, az már tényleg csak a hab a tortán :D A sör pedig a folyákony kenyér – bár azért nekem továbbra is vannak fenntartásaim (értsd, inkább kenyeret bagettet eszem).

Mindegy, ne rohanjunk előre, a lényeg az, hogy ezek után (értsd: csoki, gofri, sültkrumpli, sör) nem meglepő, hogy a foci mellett a legnépszerűbb sport a kerékpározás (valahogy ugyanis le kell dolgozni a kilókat). Nem elég, hogy Leuven-ben a diákok sacc per kábé 80%-a (és a teljes lakosság nagyjából 30%-a) biciklivel jár mindenhová (de könnyen lehet, hogy ezek alsó becslések), hétvégén előveszik az országúti- és hegyikerékpárokat és sportolnak. Viszont nem egy olyan belga véleményt is hallottam már, hogy nem szeretnek biciklizni, de az a legjobb közlekedési eszköz. És ez a városvezetés tudatos tervezésének eredménye, hiszen pl. – hogy csak párat említsek a számos körülményből – a belvárosban nagyon kevés a parkolóhely, mindenhol kerékpársávok és bicikliparkolók vannak, szinte az összes egyirányú utca bicikliseknek kétirányú, a KRESZ lakott területen belül engedélyezi az egymás mellett biciklizést, a kerékpárosnak számos szituációban elsőbbsége van, stb. A vasútállomáson ingyenes biciklitároló mélygarázs van többezres kapacitással – olyan dolgok, melyek Magyarországon majd 20 év múlva valósulnak meg. Talán. Na de a biciklis infrastruktúráról majd egy külön bejegyzésben, mert ez már így is nagyon hosszú lesz :)

Csütörtökön elérkezett az első belgiumi sörözés ideje, többek között azért pont akkor, mert Steven visszatért a horvátországi nyaralásából. Így délután négytől este kilencig voltunk (Steven, Robin és barátnője, plusz a barátnő barátnője, meg én) a már az ERASMUS-os búcsúestémről ismerős Domus nevű hely teraszán. Ha már ott voltunk, nem csak ittunk, de vacsoráztunk is, és persze hosszasan beszélgettünk. Azt hiszem szeretni fogom ezt az életet (bár ezt már korábban is tudtam…). Újonnan megízlelt sör volt nekem (a vacsora mellé leküldött könnyű és már ismert Orval előtt) a Rochefort 10-es, mely nem csak az egyik legdrágább (4 EUR), de az egyik legerősebb sör is (11,3%), amit a végén éreztem is, de valóban finom, aromás sör. Ide kapcsolódik, hogy a könyvesboltban láttam egy “100 belga sör, amit meg kell kóstolnod mielőtt meghalsz” c. könyvet (100 Belgian Beers to Try Before You Die!), amit nagy valószínűséggel meg fogok venni, és ha már itt élek négy évig, mindegyiket meg is fogom kóstolni ;) Keresem továbbá ezt a könyvet, csak csokis verzióban ;)

Beléptem (ingyen – of course -, aztán filmenként 3 EUR, ami egy mozijegynél jóval kevesebb) a belvárosi DVD-kölcsönzőbe is, mert egyelőre unom magam, mint a banánt – ez persze igen hamarosan meg fog változni… Szóval a napokban ezeket láttam: Iron Man (vááá, király!), Juno, City if Ember, An Inconvenient Truth (ezt mindenkinek látnia kéne egyszer). Már mosni is voltam, ezt továbbra sem szeretem, de túl lehet élni, ennél nagyobb gondom se legyen soha. Az viszont nem kicsit gáz, hogy egy ránézésre spanyol anyuka mos a két felnőtt fiára, akik nagyrészt csak nézik a műveletet, illetve hogy a szárításhoz hatból öt gépet használnak egyszerre…

Egyébként mivel egyelőre csak az intézetben van internetem (de az legalább korlátlan), a hétköznapok nagy részét ott töltöm. Az egyik kávészünetben már a legtöbb fiatalabb PhD-snak illetve postdoc-nak be is mutatkoztam, valamint láttam – mondjuk csak kívülről -, hogy melyik lesz az én irodám (három másik emberrel közösen, akik közül kettő professzor, akik általában soha nincsenek ott…). A Mac-nek köszönhetően minden gond nélkül használtam az intézeti nyomtatókat, sőt, már scanneltem is :) Az élet apró örömei egy új munkahelyen :D Na de az idő nagy részében csak neteztem, vagy Nadia diplomamunkájában segítettem – így legalább hasznosnak érezhettem magam. Meg hát LaTeX-ben amúgy is elég jó vagyok – meg is oldottam minden problémát. Frissítettem a blog fejlécében megjelenő képet (ha még a régi kék cuccot látod, akkor F5-el újratöltés, vagy ürítsd a cache-t), egy halom internetes helyen átállítottam az elérhetőségemet (na meg a CV-mben is) és haladtam az Application Form-ommal is (hála a tanszék titkárnőjének, aki nagyon segítőkész és mindent lelkiismeretesen megpróbál elintézni), lényegében ezen a héten be lesz adva, és akkor talán még szeptemberben lesz diákigazolványom is… Hivatalos ügyintézés fronton nincs más újdonság. Szombaton járkáltam kicsit olyan részein is Leuven-nek, ahol korábban még nem voltam – képek továbbra is csak 7-e környékén várhatóak, mert amíg nincs itt a külső winchesterem, addig nem fogok ezzel foglalkozni, és anyuék csak pénteken hozzák utánam a cuccaimat… De utána rendszeres lesz a képfeltöltés is :) Természetesen megízleltem pár csokit is az elmúlt héten, de olyan hosszú lett ez a bejegyzés, hogy azt csak a következőben írom meg.

Telefonszám és lakáskeresés

Mivel ellenkező esetben hosszú és bosszantóan unalmas lenne, mostantól csak az elintézett dolgokról fogok beszámolni – a még elintézetlenekre nem is akarok gondolni :) Legyen annyi elég, hogy ami problémám van, az a többi új PhD-snak is megvan, tudnak róla az intézetben is (mostanában realizálták ők is…), és azt mondták, hogy ne aggódjunk, meg lesz oldva. Hát jó, akkor nem aggódom…

Szóval hétfőn azzal kezdtem, hogy lett belga telefonszámom (0032471190453) a Proximus-nál, mert ők a legjobbak és legolcsóbbak, meg mert két éve is náluk volt. Aztán a Kotwijs segítségével mindenféle paramétert állítgatva kikerestem egy sor az igényeimnek megfelelő úgynevezett studio-t (lényegében egyszobás lakás kis konyhával és fürdőrészleggel), majd gyorsan körbebicikliztem (mert kedves vendéglátóm régi bringáját használhatom, míg az enyém nincs itt) a listáról kiválasztottakat. Ami kívülről nem tetszett, azt egyből kihúztam, majd a maradék egy részét (főleg azokat, melyek nagyon jónak tűntek) felhívtam, hogy kérjek időpontot, hogy belülről is meg tudjam nézni őket. Így keddre három hely megtekintését sikerült betáblázni.

Az első nem volt rossz, de az ablak egy tűzfalra nézett (ami sokat rontott az összképen). A második azon a nagy diákrezidencián volt, ahol két éve laktam, de ott semmi nem tetszett, vagy ami tetszett, az nagyon drága volt (meg két személyes…). A harmadik – este hétkor, mikor már kezdtem kicsit elkeseredni – viszont teljesen megfelelt. Itt két studio is tetszett, de csak az egyik volt már szeptember 1-jétől szabad, így magától értetődően azt választottam. Viszont részletek, fotók és cím majd később, ha beköltöztem – csak hogy fenntartsam az érdeklődést :) Viszont a szerződés már alá van írva és az imént el is utaltam a szeptemberi bérleti díjat.

Internetem egyelőre csak az egyetemen/intézetben van (ez a kettő ugyan az – csak a tisztánlátás kedvéért), de most megyek, mert még boltba is szeretnék menni, az meg 20:00-ig van nyitva. Majd jelentkezem. Ja, és éljenek a belga szendvicsek, de erről is részletesebben majd később :)

Megérkeztem Belgiumba

A csütörtök és péntek egész napos pakolással és dobozolással telt. 3 kupacot csináltam: egyet azonnali elvitelre, egyet utánamhozatalra és egyet megőrzésre – ezeket aztán be is kellett csomagolni/dobozolni… Fárasztó volt. A szombati repülés gond nélkül ment, megint egy AVRO RJ100-assal utaztam. Leuven-be érkezve találkoztam Nadia-val, aki elkísért az ideiglenes szállásomig (Kristof egyik szobáját használhatom – kilátás a lenti képen – amíg nem találok saját szállást), majd együtt ebédeltünk (isteni belga bagettes szendvicset) és közben jót beszélgettünk. Este voltam boltban, és vettem egy kis csokit is :)

20090823tipikusleuvenihazak

Ma vasárnap lévén kihalt a város, minden zárva van, és semmit nem lehet intézni, szóval csak járkáltam (pl. Botanikus kert), aztán délután eljöttem az egyetemre és interneteztem (pl. kerestem lehetséges szálláscímeket a jövő hétre). Holnap indul az adminisztrációs és hivatalos teendőket intézős hét, jobb is lesz, mert már szeretném ha minden el lenne intézve. Ha meglesz a szállásom, jelentkezem. Képeket csak később fogok feltölteni.