A délutáni SPD-mentes szenvedés után megnéztem a Tour de France közvetítést az Eurosport-on, majd mivel egy kicsit alábbhagyott a szél, úgy döntöttem itt az idő, vissza kell vágni, nem punnyadhatok egész vasárnap! (Ráadásul délután kicsit hosszabb távra készültem műzliszelettel és izotóniás itallal, szóval nem akartam, hogy kárba menjen az összes előkészület…) Most már az új bringával és SPD cipőben indultam neki, így érezhetően könnyedebben és nagyobb élvezettel faltam a kilométereket. Végül 35 km lett, mert elkezdtem kicsit fázni, ahogy a Nap közeledett a horizonthoz – pedig egészen megjött a kedvem, és erőt is többet éreztem magamban, mint ebéd után… Viszont a szép idő hatására megjött a kedvem a videózáshoz, így felvettem a Megyeri hídon való áttekerés 4 teljes percét (kamera nélkül azért gyorsabban megy) – lásd lenn (az érdekesebb rész 2:22-től látható). Készült pár fotó is, például ezek: 1, 2, 3, 4 (a többi pedig szokás szerint ott van a Flickr-en).
Category Archives: Uncategorized
SPD nélkül mit érek én?
Semmit. Gyenge vagyok és elvérzem. Az eltelt fél évben sacc/kb. (ejtsd: sacc per kábé) 2000 km-t tekertem már kizárólag SPD-vel, húzva és vonva azt a pedált a taposás mellett, és nagyon megszoktam. Amikor becsatolok, a testem részévé válik a bringa, a hajtókar a lábam meghosszabbítása lesz, és nem állíthat meg minket semmi…
Ma viszont úgy döntöttem tekerek egyet a “régi” Meridával (rosszabb utak felé, ahol nem akartam az újat kínozni), amin viszont már nincs SPD, és nem is állt szándékomban átrakni, hisz – gondoltam – régebben is tudtam anélkül tekerni. FAIL. Rossz döntés volt. Eleve elég erős szél fújt, az Újpesti vasúti hídon a süvítő szembeszélben egyszerűen szenvedés volt áttekerni, de azért elmentem a Megyeri hídig, aztán haza. Kerek 20 km volt (ez kérem szépen a röhej kategória), de nem volt meg az élvezeti faktor. És főleg az SPD hiányzott, mert amint kiálltam a nyeregből, és a megszokott módon akartam tekerni, állandóan leléptem a pedálról, hiszen szokásomhoz híven húzni akartam a lábammal… Gáz… Soha többet SPD nélkül.
Az éjféli nap
Aurus blogján találtam rá a minap a svéd The Sounds zenekarra. Legújabb albumuk, a Crossing The Rubicon egyszerűen fantasztikus, nem egy számot hallgattam már rongyosra róla az elmúlt 24 órában. Ha azonban csak egyet ajánlhatnék, akkor az minden bizonnyal a Midnight Sun lenne… Alább egy másik szám, amihez van videó is :)
És ha már az éjféli napnál tartunk, akkor olvasásra és megtekintésre erősen ajánlom a 100 nap bringa oldalt, mely egy lelkes kerekes (és hozzá-hozzá csatlakozók) emberfeletti tekerésének folyamatosan frissülő naplója (ugye mikre nem képes a mai technika). A teljes táv 8000 km felett lesz, most járnak Norvégia legészakibb pontjánál – ahol nincs ilyen kánikula, mint itt. Érdekesek és – nem utolsó sorban – igen tanulságosak a leírásaik, és gyönyörűek a képeik! Egy ilyen túrára útra kéne egyszer elmenni. Vagy legalább valami hasonlóra…
35°C-ban (is) két keréken
Ez a meleg kezd kissé megviselni. Nem tudom, hogy emiatt álmodok-e rendre marhaságokat – ráadásul csupa rossz dolgot -, de vége lehetne már az egésznek. Kedden egész nap itthon dolgoztam (a szakdolgozati munka folytatásán), de még amikor naplemente után elmentem egy gyors 24 km-es edzőkörre (át Budára az Újpesti vasúti hídon, északnak a Megyeri hídig, azon vissza Pestre, majd ugyanez visszafelé is), akkor is elég meleg volt, ráadásul amikor egy fél percre megálltam inni, egyből megettek a szúnyogok…
Az igazán brutális viszont a szerda volt. Délután kettőre lettem kész a munkával olyan szinten, hogy felmehessek megbeszélni a teendőket a témavezetőmmel, így egy gyors ebéd után 34°C-ban toltam ki a bringát az ajtón… Szinte sokkolt a forróság, ahogy lassan elindultam, és éreztem ahogy a meleg áramlik a testem körül. Nem a Nap égetett, hanem a levegő. Semmit nem számított, hogy 20-al vagy 30-al megyek, mert lassú tempóban is pillanatok alatt ömleni kezdett rólam a víz – mondjuk most a MacBook is a táskában volt, szóval rendesen megpakoltam magam. Nagyjából a Margitszigetig húztam ki szárazon a dolgot (ott az árnyékban egész elviselhető idő volt, csak az aszfaltot kéne már végre megcsinálni), de a fogaskerekűhöz már elég “ázottan” értem. Így fenn a Normafánál pár percet szárítkoztam és átvettem a pólómat, hogy emberként és ne csapzott Tour de France versenyzőként biciklisfutárként lépjek a Kutatóintézetbe.
Lefelé persze közvetlenül elém fordult be egy betonkeverő, így a fékeim rendes koptatást kaptak, mert az a monstrum nem nagyon ment 40 km/h felett, ráadásul sehol sem lehetett megelőzni, és ez nem sebesség… Mondjuk lenn a síkon legalább a Moszkva térig a szélárnyékában mehettem ennyivel – minimális erőfeszítéssel. De azért csak megállt az emelkedő közepén, hogy a megfelelő szájízzel emlékezzek rá :D Aztán végig a körúton 35 km/h-val és felette (jó, a hídra fel csak 30 volt) egészen a Nyugatiig, ahol vettem BKV bérletet havi kerékpárbérlet matricával. Most először, pedig már eltelt pár hónap, mióta először írtam róla, hogy lesz ilyen… Innen a Béke térig bírtam a tempót, ott kifulladtam, és rátértem a pihegős bringaútra :( Gyász, de nagyon meleg volt… Még amikor hazaértem, akkor is 35°C volt, árnyékban… Gyors mérlegelés után kiderült, hogy kevesebb mint két nap alatt több mint 2 kg-t fogytam, így nagy szükség volt arra, hogy normálisan megvacsorázzak, és volt hely a sacc per kábé egy kiló gyümölcsnek (szilva és sárgabarack) is, amit az este folyamán elpusztítottam :) Viszont a meleg és a szúnyogok mondjanak le, de izibe!
Névnapi csokoládé
A szüleimtől kapott bonbon olyan gyorsan eltűnt az edzőtáborból való hazaérkezésem után, hogy arról már nem tudok beszámolni (pedig finom volt), viszont a Flórától múlt pénteken kapott táblából még sikerült megőriznem egy kockát – hogy ne felejtsem el teljesen az ízét, mire írásra kerül a sor :)
Côte d’Or Sensations – Orange Noir 70%
Nem első benyomás, mert szerencsére nem először kapok ilyen táblát, de most is ugyanúgy szeretem mind az ízét, mind az illatát, mint korábban. Ugyan – mint azt már régebben is leszögeztem – nem vagyok oda a fekete csokiért, de naranccsal párosítva igazán jó kombinációt alkot, ezt el kell ismernem. A gyömölcsöt (héját?) nem sajnálják ki az egyébként az átlagosnál laposabb, nagykockás táblából, így a citrusféle íze dominál. Kézben egyáltalán nem olvad, így hőségriadóban is ideális választás :) Illata a karácsonykor nálunk évekig standard zselés szaloncukorra emlékeztet – ez nem biztos, hogy jó dolog, mert az nem sok gyümölcsöt látott, az biztos… Valóban, van benne aroma is (megnéztem a dobozt) a 4,3 % kandírozott narancshéj mellett. Ettől függetlenül nagyon finom csoki, bátran ajánlom mindenkinek!
Értékelés: 5 alá (jeles)
Ár: n/a € / 100g