Category Archives: Uncategorized

Diamonds X3M Team – Miskolci FE 18-2 (5-1,4-1,9-0)

A 2008/2009-es OB II utolsó mérkőzésén a Miskolc csapatát fogadtuk Kartalon. Kétség sem fért hozzá, hogy osztálykülönbség van a két csapat között, így nagyjából az első harmad második felétől már csak a gólarány volt kérdéses. Az utolsó két percet leszámítva a második sorban voltam védő, és talán most játszottam a legjobban az egész szezonban – lövéseket blokkoltam, keresztpasszokat csíptem el, és a támadásokban is rendre részt vettem. A mérkőzés legvégén az első sorban léptem pályára – utolsó gyémánt-színekben való szereplésemen a csapat még megpróbált velem egy utolsó gólt lövetni. Nagyon jó érzés volt, hogy így búcsúzik tőlem a Diamonds, mindenki engem keresett a passzokkal, nekem csak jól kellett helyezkednem és lőnöm. Két igazán életerős lövésem közül az első egy a kapus elé berobbanó védőről vágódott a palánkon kívülre, a másikat pedig maga a hálóőr fogta. Végül sajnos csak egy érvénytelen találat jött össze – két védő között megindulva szorongatott helyzetben törtem a kapura, de a védőknek valahogy sikerült elpiszkálni előlem a labdát a kapus felé, akiről az kipattant, én pedig lendületben érkezve és két védő között küzdve már nem tudtam ütővel belepiszkálni a kipattanó labdába, csak lábbal. A mozdulat nem volt tudatos, inkább csak beleszaladtam a kipattanó labdába, így akár meg is lehetett volna adni a gólt, de miközben mi már pacsiztunk és ünnepeltünk, a közelebbi bíró érvénytelenítette a találatot… Ennek ellenére boldog voltam, mert jól játszottam, és tényleg nagyon jólesett a gesztus, amit a meccs végén az edzőtől és a csapattársaktól kaptam. Az aranyérmeinket már az összecsapás (vagy inkább gólszüret) előtt nyakunkba akasztották (ez a hátoldala, az elejét itt lehet megnézni).

Felnőtt csapatunk tehát veretlenül zárta a szezont (lásd a rájátszás tabelláját alul), a játék képe pedig a jövő évi elsőosztályú szereplésre nézve is igen biztató. Hosszabb távon pedig sok jót ígér utánpótlás-csapataink szereplése (ott csak első osztály van): az U15-ös és U11-es gárda bajnok lett, az U17 pedig ezüstérmes. 2009/2010-ben a felnőtt csapat mindenképpen a bajnoki címre esélyesek között szerepel! Nemcsak hajrá, de Köszönöm Diamonds!

“Úgy tekerek a flaszter majd szétszakad”

Ma nélkülem megy a NightRide, mert holnap jön a floorball-szezon utolsó meccse, és szeretnék kipihenten menni – úgyhogy végre van egy kis időm blogot írni, mert gyűlik ám a sok téma. Mára viszont inkább csak egy kis zene, minimális sztorival. Mellesleg a flaszter jelentése aszfalt.

A klipp több dolog miatt került ide (annak ellenére hogy nem szeretem ezt a stílust). 1) Qka MC rokon, 2) I love Budapest, 3) Buppa – a biciklis futár rapper megmondja a tutit és közben még a Bagaboo táska is bevillan, 4) a film egy fényképezőgéppel (Canon EOS 5D Mark II) készült, csak ma már itt tart a technika, hogy a digitális tükörreflexes gépekkel Full HD videót lehet felvenni, 5) a rap ellenére ez a szám nagyon jó!!!

És akkor egy kis énblog: pénteken betekertem az ELTE-re az INDEX-emért, de nem a szokásos oda-vissza 24,42 km-es útvonalon mentem veseszétrázós gyászos bringautakon kacskaringózva, hanem nagyjából a legrövidebb autóúton. Ez annyit tesz, hogy odafelé Béke, Lehel, Váci, Bajcsy, Kiskörút (az Astóriától az Üllőiig ügyesen kikerültem a dugót, fogalmazzunk úgy, hogy egy villamos sebességével ;D), Rádai, Petőfi-híd, ELTE, majd visszafelé végig a Nagykörúton 30-42,3 km/h-val, vagy épp az álló autók között csorogva, majd Váci, Lehel, Béke. Ez így nettó kevesebb mint egy óra tekerés volt a szokásosnál jóval rövidebb (20,95 km) útvonalon, jóval tempósabb átlaggal. Élveztem!

Kozmológia ZH, meg egyebek

Tegnap megvolt az utolsó szakdolgozati konzultációm, kijavítottuk az utolsó hibákat, megbeszéltük az utolsó részleteket, így terveim szerint hétfőn köttetek, és szerdán az utolsó vizsgám (mert a szigorlat meg az államvizsga az nem vizsga, ez köztudott) előtt/után leadom. Éjjelbe nyúló és hajnalban folytatódó tanulás után a mai kozmológia ZH nem okozott különösebb gondot, hiszen utolsó félévben nem is szokás túlságosan megnehezíteni a diákok dolgát ugyebár ;) Egyébként a tanári asztalnál ültem, mert mire megérkeztem, máshol már nem volt hely… Megkönnyebbülve így festettünk a padok közt töltött utolsó (negyedéveseknek fityiszt) perceinkben.

Ezután a tetőteraszon kísérleteztünk kóla és mentolos cukorka vegyítésével (szakirodalom itten olvasható), a reakció lezajlott, de nem volt elég heves. Okait nem vizsgáljuk a továbbiakban :D Aztán pizza, majd sör és jóízű beszélgetés egy füstös kocsmában (minden ruhám bűzlik, de nagyon jól éreztük magunkat). Holnap még felveszem az INDEX-em, aztán kezdődik a vizsgaidőszak. Az utolsó!

PhD in Leuven, Belgium – kezdődik a visszaszámlálás.

Most már megvan a motiváció, hogy miért kell küzdenem az ELTE virtuális falai között hátralevő másfél hónapban. Ugyanis ma délelőtt jött meg az értesítést, hogy “megkaptam” az egyik megpályázott pozíciót a leuveni egyetemen.

Az egyetlen még teljesítendő feltétel a szerződés létrejöttéhez, hogy legkésőbb július 15-ig minimum 70%-os eredménnyel (cum laude) lediplomázzak. Ehhez ma meg is tettem egy kis lépést, ugyanis még a belga e-mail megérkezése előtt voltam a lágymányosi kampuszon, és levizsgáztam Égi mechanika 6-ból (a rezonancia második alapmodelljében elsőrendű rezonanciák egyensúlyi megoldásai + Hill-féle differenciálegyenlet). Hasonló jegyet kaptam, mint a korábbi égi mechanika vizsgákon (5 – bár utolsó félév lévén előre ismert volt a kérdés).

Csütörtökön még Kozmológia vizsga-ZH, aztán valamikor a nagyon közeljövőben Galaktikus csillagászat 4 vizsga – ezzel a dolgok könnyebbik felének végére is értünk. Utána pedig “I have nothing to offer but blood, toil, tears, and sweat”. Mert bizony június 11-én elméleti fizika szigorlat, a borzalmak borzalma, szenvedések megtestesítője, maga a vég. Majd huszonvalahanyadikán államvizsga, ami a szigorlat után már valószínűleg nem lesz olyan nagy szám. Bíznom kell magamban, az eddigi négyből négy szigorlatom jeles lett, és az elméleti fizika tárgyaim átlaga is 4,3 – ami azért bizakodásra ad okot. A szakdolgozatom pedig már majdnem tényleg kész. Még egy 1 oldalas Előszó hiányzik, meg a teljes átnézés (ami az 1. fejezet esetén átfogalmazásokkal fog járni).

Nem tanulmányi jellegű dolog, de így még a nyáron 1) be kell fejeznem a Kéktúrát, 2) új rovatvezetőt kell találnom az MCSE Napészlelő Szakcsoportjának, 3) fel kell vennem a kapcsolatot pár bega floorball csapattal (mondjuk a két Brüsszeli csapatból nem a belga bajnokhoz mennék inkább, ha játszani is szeretnék). De egyelőre nem látok a szigorlatnál messzebb. Azt kell legyőzni. Meg fogom csinálni. Yes We Can! Yes I Can!

NightRide (10.)

Még a rendszeres NightRide előtt, pénteken is tekertem egyet a holdfényben, ugyanis megint biciklivel mentem a felsőgödi edzésünkre. Ráadásul rekord idő alatt értem oda – 57 perc volt ajtótól ajtóig. Aztán szombaton a szakdolgozással töltött nappal után este jött a hivatalos éjszakázás. Megint többen voltunk – a Margitsziget után a hídon állítólag 60 felett volt a létszám, aztán a Hősök terén számoltam egyszer 50-et, aztán 46-ot, végül pedig még a Gellért-hegyre is több mint 20-an tekertünk fel (a képért köszönet GriN-nek). Hajnalban zárásként még sütit is kaptunk Szciklon-nál, így már világosodott, mire hazaértem…

Viszont azt hiszem elértem teljesítőképességem határát, egyszerűen nem tudok ~50 embert koordinálni. Annak ellenére, hogy a legtöbben most is jól érezték magukat, nem egyszer nem úgy történtek a dolgok, ahogy kellett volna, és ahogy korábban történtek. Ezt egy urbánus biciklis helyettem már kellően kritikusan le is írta, tessék ott elolvasni a bejegyzésére adott kommentemmel együtt, és látni, hogy az élet nem fenékig tejfel, és a biciklisek megérnének egy szociológiai tanulmányt… Legközelebb szigorúbb karmester leszek.