Tag Archives: bicikli

Berendezkedés

Hétfő este találkoztunk (Nadia, Steven, Robin és én) Paul-val (az osztrák PhD-s), és söröztünk egyet az Oude Markt-on (sörök: Brugge Tripel és La Chouffe), Leuven híres sörözős terén. Azért híres, mert 33 söröző van rajta :) Az ivászat után még jártunk egyet a városban, így hajnali egy körül értem haza…

Kedden megnyertem az előző este Robinnal kötött időjárás tárgyú fogadást, így már mindenki tudja, hogy ha meteorológiáról van szó, akkor engem kell kérdezni… Persze fontosabb, hogy aznap volt az első munkanapom. Megkaptam az irodámat (ahol rajtam kívül lesz még egy postdoc is – de addig az egész az enyém -, illetve elméletileg oda van kiírva két prof, akik viszont ezen az egyetemen csak óraadó tanárok, így soha nincsenek ott) az épület kulcsával együtt (szóval akár hétvégn is bemehetek dolgozni, ha nagyon unatkoznék :D). Nagy vonalakban megkaptuk a feladatainkat is, szóval van már némi elképzelésem arról, mit fogok a következő négy évben csinálni. Délután átvettem a szállásom kulcsait is (csupán 45 percet vártam esernyővel a szakadó esőben, mire megjött az ügyintéző…), és kicsit lehangolt a nagy üresség, de legalább végre lett saját internetem ;)

Szerdán főleg hivatalos dolgokat intéztem, ilyen meg olyan formokat adtam le és töltöttem ki (Application Form hogy diák lehessek, plusz doktori iskolába jelentkezési lap – persze mindegyikhez x aláírás és n+1 okiratfénymásolat kellett).

Csütörtökön elkezdtünk elmélyedni a Python programnyelvben, mert itt az intézeten ezt preferálják. Nagyon (na jó, azért annyira nem hoz lázba, de) jónak tűnik, egyszerűbb és logikusabb, mint a C vagy az IDL szintaktikája. Olyannyira belemélyedtünk, hogy kiderült, hogy pár gépen (köztük az enyémen) nem stimmel valami a Linux-val, így hát kénytelenek voltunk megoldani a problémát :) Sikerült is, de addigra már elég késő volt, és már mindannyian (Steven, Robin, én és Nadia – aki időközben a pénteki védésére készült) kezdtünk éhen halni, így gyorsan rendeltünk egy-egy pizzát. Nyolc körül meg is érkezett, mi pedig jóízűen megvacsoráztnuk a könyvtárszobában (ami részben erre van kitalálva – ott a hűtő meg a kávéfőző is, meg puha kanapék és puffok :D).

Pénteken volt Nadia, Carolina és Jona védése (meg egy fizikusé, de az elég gáz volt…) – szerintem mindhárman jók voltak, de lehetett volna kicsit több oxigén a teremben, mert a második prezentáció közepén majdnem elaludtam… Este részben Nadia védését ünnepelve Leuven fő éttermes utcáján, a Muntstraat-on vacsoráztunk. Nagyon finom (és jó sok) sajtos sonkás makarónit ettem, és persze most sem maradhatott el a sör (Steen Brugge és Orval).

20090904vacsora

Aztán nem sokkal este kilenc után megérkezett anyu és apu, akik meghozták a cuccaim nagyobbik felét (köztük a biciklimet is). Így az este hátralévő része pakolással telt, illetve kipróbáltam a szintén szüleim által hozott új MIDI billentyűzetet is – szuper, majd írok róla külön bejegyzést (mint az irodámról és a lakásomról, csak türelem…).

A szombat IKEA-nap volt, és a tömegnyomorból ítélve nem csak nekünk. Jó hosszú listával indultunk neki a zaventemi svéd bútoráruháznak, és szerencsére nagyrészt mindent sikerült beszerezni, amit elterveztem – amit nem (asztalterítő, plusz valami színes rongyszőnyeg), azt majd még a közeljövőben Leuven-ben beszerzem. Viszont vettem egy kinyitható egyszemélyes ágyat, egy íróasztalt, forgószéket, kisasztalt, edényeket, tányérokat, poharakat, zuhanyfüggönyt, fürdőszobai szőnyeget, szemeteseket, és megannyi apróságot (giga nagy csoki illatú gyertyát is), szüleimtől pedig “karácsonyra” kaptam egy 200×140 cm-es fekete-fehér képet, ami egyszerűen istenien mutat a lakásomban, csak még nincs teljesen a végleges helyén, mert két lyukat fel kell fúrni a falra, és ehhez még találnom kell valakit, akinek van fúrója :) De nagyon menő. És az IKEA-ban vettem olyan svéd kekszet (Singoalla) is, amit Stockholm-ban szinte minden nap ettem ;) Hazafelé beugrottunk a boltba is, így már van mivel felmosnom és takarítanom is… A délután hátralévő részében apuval összeszereltük a bútorokat, aztán este ugyan ott ettünk szüleimmel, ahol előző nap a diákokkal.

Vasárnap eredetileg úgy volt, hogy 10-kor találkozom az egyetemnél azokkal a csillagászokkal, akik rendszeresen szoktak biciklizni, viszont adott időben adott helyen nem volt ott senki… Nem tudom mi lehetett (lassan kezdem azt hinni, hogy nem is vasárnapról, hanem hétfőről volt szó, de nem hiszem…), próbáltam telefonon elérni valakit, de csak Kristof számát tudtam, ő pedig nem vette fel. Egy ideig bolyongtam körbe-körbe, aztán ha már úgy nekikészültem, elmentem egyedül tekerni egyet. Végül egészen Mechelen-ig mentem, végig a Leuven-Dijle csatorna mentén futó bicikliúton. Bedöcögtem a főtérre is (őrület mennyi macskakő, kirázta a lelkemet is…), megnéztem a templomot és hallgattam a téren játszó zenekart is. Hazafelé “meggyűlt a bajom” a belgákkal, mert valami szervezett 50 km-es bringatúra zajlott éppen, és alig tudtam a 20 km/órával araszoló tömegtől haladni… Aztán Leuven-be visszaérve kiderült, hogy éppen most zajlik a Grote Prijs Jef Scherens (egy napos, 183,3 km-es – 14 kör Leuven-ben – országúti kerékpárverseny, egyben belga bajnokság is, olyan csapatokkal és nevekkel, akik a Tour de France-on is ott voltak), így két ponton is elhúzott mellettem a mezőny (de csak azért, mert kordonok között mentek, különben én is tartottam volna a tempót :D). Végül 81,39 km-el a lábamban értem haza. A nap hátralévő részében takarítottam és pakoltam, így lényegében minden a helyére került. Megyek is aludni, mert elfáradtam.

Átállás (egy új életre)

Nem kell világmegváltó gondolatokra számítani a cím olvasata után, egyszerűen arról van szó, hogy ez a bejegyzés arról mesél, mi történt abban az időszakban, amikor még nem kellett dolgoznom, volt is már új lakásom meg nem is (hisz be még nem költözhettem) és voltak már ismerőseim meg nem is (mert sokan még nem érkeztek meg az új PhD-sok közül). Hosszú bejegyzés a hivatalos fotóm (ennek egy kivágata lesz majd fönn az intézet oldalán – szerintem nagyon pöpec lett, ennél jobb már csak a VLT-vel lenne…) alatt.

20090831peterpapics

Elkezdtem tehát új szokások szerint élni. Persze ez ennyi idő után még elég hülyén hangzik, de részben igaz. A többi meg majd később kialakul. Reggelizni általában a Panos nevű helyen szoktam (vasárnap zárva, mint szinte minden – a sörözőket és éttermeket leszámítva), vagy egy pizzaszeletet, vagy egy-két péksüteményt (mennyei meggyes pitét ettem valamelyik nap), vagy egy jó belga bagettes szendvicset (3 EUR, amolyan Subway stílusban ott rakják össze mindenféle friss alapanyagból, és isteni). Utóbbiakat imádom, Isten áldja a belgákat, hogy szendvicsmániásak :) Meg a csokiért is, de duplán! Az, hogy a sültkrumpli és a gofri is nemzeti étel, az már tényleg csak a hab a tortán :D A sör pedig a folyákony kenyér – bár azért nekem továbbra is vannak fenntartásaim (értsd, inkább kenyeret bagettet eszem).

Mindegy, ne rohanjunk előre, a lényeg az, hogy ezek után (értsd: csoki, gofri, sültkrumpli, sör) nem meglepő, hogy a foci mellett a legnépszerűbb sport a kerékpározás (valahogy ugyanis le kell dolgozni a kilókat). Nem elég, hogy Leuven-ben a diákok sacc per kábé 80%-a (és a teljes lakosság nagyjából 30%-a) biciklivel jár mindenhová (de könnyen lehet, hogy ezek alsó becslések), hétvégén előveszik az országúti- és hegyikerékpárokat és sportolnak. Viszont nem egy olyan belga véleményt is hallottam már, hogy nem szeretnek biciklizni, de az a legjobb közlekedési eszköz. És ez a városvezetés tudatos tervezésének eredménye, hiszen pl. – hogy csak párat említsek a számos körülményből – a belvárosban nagyon kevés a parkolóhely, mindenhol kerékpársávok és bicikliparkolók vannak, szinte az összes egyirányú utca bicikliseknek kétirányú, a KRESZ lakott területen belül engedélyezi az egymás mellett biciklizést, a kerékpárosnak számos szituációban elsőbbsége van, stb. A vasútállomáson ingyenes biciklitároló mélygarázs van többezres kapacitással – olyan dolgok, melyek Magyarországon majd 20 év múlva valósulnak meg. Talán. Na de a biciklis infrastruktúráról majd egy külön bejegyzésben, mert ez már így is nagyon hosszú lesz :)

Csütörtökön elérkezett az első belgiumi sörözés ideje, többek között azért pont akkor, mert Steven visszatért a horvátországi nyaralásából. Így délután négytől este kilencig voltunk (Steven, Robin és barátnője, plusz a barátnő barátnője, meg én) a már az ERASMUS-os búcsúestémről ismerős Domus nevű hely teraszán. Ha már ott voltunk, nem csak ittunk, de vacsoráztunk is, és persze hosszasan beszélgettünk. Azt hiszem szeretni fogom ezt az életet (bár ezt már korábban is tudtam…). Újonnan megízlelt sör volt nekem (a vacsora mellé leküldött könnyű és már ismert Orval előtt) a Rochefort 10-es, mely nem csak az egyik legdrágább (4 EUR), de az egyik legerősebb sör is (11,3%), amit a végén éreztem is, de valóban finom, aromás sör. Ide kapcsolódik, hogy a könyvesboltban láttam egy “100 belga sör, amit meg kell kóstolnod mielőtt meghalsz” c. könyvet (100 Belgian Beers to Try Before You Die!), amit nagy valószínűséggel meg fogok venni, és ha már itt élek négy évig, mindegyiket meg is fogom kóstolni ;) Keresem továbbá ezt a könyvet, csak csokis verzióban ;)

Beléptem (ingyen – of course -, aztán filmenként 3 EUR, ami egy mozijegynél jóval kevesebb) a belvárosi DVD-kölcsönzőbe is, mert egyelőre unom magam, mint a banánt – ez persze igen hamarosan meg fog változni… Szóval a napokban ezeket láttam: Iron Man (vááá, király!), Juno, City if Ember, An Inconvenient Truth (ezt mindenkinek látnia kéne egyszer). Már mosni is voltam, ezt továbbra sem szeretem, de túl lehet élni, ennél nagyobb gondom se legyen soha. Az viszont nem kicsit gáz, hogy egy ránézésre spanyol anyuka mos a két felnőtt fiára, akik nagyrészt csak nézik a műveletet, illetve hogy a szárításhoz hatból öt gépet használnak egyszerre…

Egyébként mivel egyelőre csak az intézetben van internetem (de az legalább korlátlan), a hétköznapok nagy részét ott töltöm. Az egyik kávészünetben már a legtöbb fiatalabb PhD-snak illetve postdoc-nak be is mutatkoztam, valamint láttam – mondjuk csak kívülről -, hogy melyik lesz az én irodám (három másik emberrel közösen, akik közül kettő professzor, akik általában soha nincsenek ott…). A Mac-nek köszönhetően minden gond nélkül használtam az intézeti nyomtatókat, sőt, már scanneltem is :) Az élet apró örömei egy új munkahelyen :D Na de az idő nagy részében csak neteztem, vagy Nadia diplomamunkájában segítettem – így legalább hasznosnak érezhettem magam. Meg hát LaTeX-ben amúgy is elég jó vagyok – meg is oldottam minden problémát. Frissítettem a blog fejlécében megjelenő képet (ha még a régi kék cuccot látod, akkor F5-el újratöltés, vagy ürítsd a cache-t), egy halom internetes helyen átállítottam az elérhetőségemet (na meg a CV-mben is) és haladtam az Application Form-ommal is (hála a tanszék titkárnőjének, aki nagyon segítőkész és mindent lelkiismeretesen megpróbál elintézni), lényegében ezen a héten be lesz adva, és akkor talán még szeptemberben lesz diákigazolványom is… Hivatalos ügyintézés fronton nincs más újdonság. Szombaton járkáltam kicsit olyan részein is Leuven-nek, ahol korábban még nem voltam – képek továbbra is csak 7-e környékén várhatóak, mert amíg nincs itt a külső winchesterem, addig nem fogok ezzel foglalkozni, és anyuék csak pénteken hozzák utánam a cuccaimat… De utána rendszeres lesz a képfeltöltés is :) Természetesen megízleltem pár csokit is az elmúlt héten, de olyan hosszú lett ez a bejegyzés, hogy azt csak a következőben írom meg.

Utolsó hetem Magyarországon

A hétvégén meglátogattam anyai nagyszüleimet Pécsen. Nagymamám – azon felül, hogy szokás szerint teletömött minden földi jóval – mesélt régi családi történeteket (remélem tényleg megírja majd a visszaemlékezéseit – Mama, ugye vetted a célzást ;D), nagypapámmal pedig sétáltam egy nagyot a városban.

Hétfőn és kedden gyorsított eljárásban (mivel bedobtam a “szombaton Belgiumba utazom négy évre” varázsigét) megjártam a fogászatot, megkaptam életem első tömését, és leszedték a fogkövet. Elhangzott az a kedves mondat is, hogy “kér-e injekciót a fúrás előtt”, és bár nem vagyok egy gyenge legény, valahogy a fúrás és injekció szavaktól külön külön is le tudok izzadni, nem hogy így egyben. Kértem. Tök jól lezsibbadt a fél arcom, már megérte :D A fúrásból és a tömésből (sőt a szuriból) sem éreztem semmit, a fogkő kapargatása viszont ugyanolyan kellemetlen volt, mint két éve… Nem szerettem meg a fogászatot most sem. Viszont a doktornő és az asszisztens is kedves volt, pedig katasztrófális tömeg van náluk így a szabadságolások idején… Mondjuk a feszültség érződött rajtuk… Meg azt sem volt túl megnyugtató hallani (már a székben fekve), amikor arról beszéltek, hogy remélhetőleg ezt még kibírja a fúró, és nem esik szét munka közben (és a darabjai nem állnak bele a torkomba)…

Kedden délután elmentem demonstrálni a Margit hídra (az alábbi kép wilika érdeme), hogy ne hagyják le a 30 milliárdos felújításból a déli oldal biciklisávját (további részletek itt), ami az eredeti tervekben – amire az EU támogatást adott – még szerepelt… Sokan voltunk (unalmas videó itt), talán lesz eredménye is.

20090818margithiddemo

Hétfőn elvittem a bringát a szervízbe, ahol kapott egy garanciális átnézést és beállítást, szép új sárvédőket és egy hátsó villogót meg egy kisebb U-lakatot :) Szerdán a szezon második edzésén elbúcsuztam a floorball csapatomtól is… :( Kilométeróráim állása Magyarország elhagyásakor (a régebbi és az újabb bringán): 2936,9 és 678,1 km – ez pontosan egy év termése (összesen 3615 km, vagy 9,9 km/nap, és ne felejtsük el, hogy ennek kb. 80%-a budapesti közlekedés volt).

A napokban – általában esténként hajnali háromig – megnéztem a How I Met Your Mother (Így jártam anyátokkal) eddigi négy évadát, így edzettem a rekeszizmaimat és az angolomat is. A Jóbarátok óta ez volt az első igazán jó sorozat, amit láttam! (És ezeknek az összes részét láttam – legalább egyszer :D)

A csütörtök és a péntek az egész napos pakolásé… Jobb lenne ezt a részt egyszerűen kihagyni, és már Belgiumban lenni…

Tekerés a Millenáris Velodromban

A szombat igazi biciklis nyári nap volt. Valahogy legalább ilyen mozgalmasan kellene eltölteni minden 24 órát. Voltam az “új” bringával a Millenáris Velodromban, mely Európa egyik legrégebbi (113 éves) kerékpáros pályája, a magyar kerékpársport bölcsője. Igényeltem (bár a pénzt még senki nem vette át tőlem, csak a papírt meg a fotót, de megoldom…) amatőrsportolói licenszet is, hogy 1) biciklizhessek az oválon és 2) támogassam a Milli-t. Nagyon nagy élmény volt ott tekerni, az előre elképzeltnél sokkal meredekebb kanyarokban gyorsan pörgetni és bedőlni, az egyenesben felmenni az ív külső szélére majd a kanyarban fentről leborítani a 7 méter magas 37 fokos lejtőn és tekerni mint az őrült :) (Jó, ezt csak egyszer próbáltam ki…) Nem tagadom, elkapott a hely szelleme… (Döntöttem – síkon, hátszél nélkül elért – sebességrekordot is: 50,3 km/h 48/18-as áttétellel – ez 147-es RPM!) Sajnos az alábbi videón (az első vágásig tartó pár másodpercet leszámítva) gyors kör technikai okok miatt nem került rögzítésre, de azért az érzés így is megvan :)

Kár hogy kevesen vannak kinn, pedig minden szerdán és szombaton van nyílt nap, az amatőrsportolói licenc pedig összesen évi 2000 HUF, amibe szerintem senki nem hal bele. Cserébe ott egy pálya, közösségi tér, büfé, stb. – és itt biciklizni olyan érzés lehet, mint a Népstadionban (a.k.a. Puskás Ferenc Stadion) focizni a haverokkal. Próbáltam a szokásos NightRide-osok közűl is elcsábítani embereket, így legalább nem voltam egyedül, bár az hogy rajtam kívül összesen ketten jöttek, kicsit csalódás volt… Pedig meg kéne menteni ezt a pályát a pusztulástól, és ehhez az kell, hogy újra felfedezzék meguknak a bringások.

A Milli után elgurultunk az Oktogonhoz fagyizni, aztán frizbiztünk a Margitszigeten (baromi jó volt), este pedig megvolt a szokásos NightRide is, most a változatosság kedvéért egy amerikai és egy francia biciklissel kiegészülve, így gyakorolhattam kicsit az angol idegenvezetést is :) Reggelre kicsit el is ment a hangom. De nagyon jó nap volt!

NightRide, majd tekerés a Bakonyban

20090801nightride

A szokásos szombat esti tekerésen (a képet doori szolgáltatta) most alig fél tizenkettőig maradtam, hogy legalább a minimális alvás meglegyen a vasárnapi túra előtt. Az összepakolás, szendvicskészítés és az SPD pedál átszerelése után (mert hegyi túrára azért nem egysebességes paripával megyek) még megvettem a vonatjegyeket (on-line) is. Utóbbi némi kellemetlenséghez vezetett, ugyanis a menetrendben (mint az később kiderült, hibásan) az szerepelt, hogy a többi nappal ellentétben vasárnap a 6:40-es vonaton nincs kerékpárszállító kocsi. A helyzet kezeléséhez a hajnali egy órás időpont ellenére fel kellett hívnom Józsit, aki akkor mint minden normális ember, már aludt… Végül abban maradtunk, hogy jó lesz az a vonat, majd csak lesz valahogy. Lett is. Én meg három és fél órát aludtam összesen… Alant látható, hogy merre jártunk, aztán kicsit lentebb szintábra is van.


View Larger Map

Mint az a túra során készült képekből is látszik, elég sok időt töltöttünk Cseszneken a vár megtekintésével, de nagyon szép volt, szóval megérte. (Józsi képei itt vannak.) Szerencsére a Kőris-hegy környékén az erdőben nem volt olyan meleg, lefelé pedig még a menetszél is jól hűtött, úgyhogy nem volt olyan elviselhetetlen az egész napos kánikula. A szintábrából azért jól látható, hogy emelkedő most is volt rendesen (max. 10%-os szakaszokkal – az ábrán az átlagértékek szerepelnek)…

20090802biciklituraszint

Most mindketten nagyjából ugyanúgy bírtuk a hegymenetet, és ugyanannyira fáradtunk el. Bár Józsi sokkal egyenletesebben haladt, mint én. Pedig figyeltem a táplálkozásra és a folyadékpótlásra (kellett is, mert szokás szerint dőlt belőlem a víz), egy pillanatra sem éheztem el, mégis volt, hogy mentem fel, mint a meszes (pl. a Kőris-hegy az utolsó 1,5 km átlagban kb. 6,5 %-os, mégis úgy tekertem fel, mintha a fele lenne…), aztán volt, hogy hirtelen azt éreztem, hogy ez most nem megy, és vissza kellett vennem… Valószínűleg túl sokat akartam egyszerre, és nem bírtam a saját tempómat huzamosabb ideig – ezért hullámzott a teljesítményem. Továbbra is azt tapasztalom, hogy a hosszú, folyamatos emelkedőkön jobb vagyok, mint hullámzó terepen. Hazafelé sajnos Veszprémtől nem volt ülőhelyünk, így a bicikliszállító kocsiban egy kb. 5 cm széles fém rúdon ültem – mondhatni végre hasznosítottam az egyetemen tanult seggelést…

Így 24 órán belül 35,75 + 96,17 azaz 131,92 km-t tekertem. Elfáradtam, de nagyon jó volt. Legközelebb azért talán rá tudom venni Józsit, hogy valami sík túrára menjünk el (pl. Győr – Pozsony v. Bécs – Győr)…