Tag Archives: csillagászat

Diploma afterparty

20090728csillagaszparty

Csak címszavakban. Nagyon jó volt a társaság (köszi, hogy jöttetek!), Pirx kapitány kalandjain jót derültünk, az 55 cm-es pizza hatalmas és gyorsan véget vetett az Activity-nek :) Nem sirattuk meg az egyetemet, inkább ittunk a PhD-re (bort, édeset, jót). Miután Kata elsajátította a klarinétozás technikáját, hajnali kettő körül még kimentünk a kertbe, ami előbb hullócsillag-nézéshez (láttunk egy nagyon fényeset is), majd éjszakai ping-pongozáshoz vezetett ;) Nem volt semmi… Aztán már hajnalodott, amikor mindenki haza indult, Katát és Józsit el is kísértem hazáig, mert bringával jöttek, nekem meg tekerhetnékem volt. Haza hat után értem (kis kerülővel jöttem), kissé érzelmileg kiégve – annyira jó volt, hogy itt voltak, utána pedig elég egyedül éreztem magam :( De az este az jó volt :)

40 éve léptünk a Holdra

40eveapollo11

Vajon hitték volna akkoriban, hogy negyven évvel később még nem léptünk tovább? Mert a számos szonda, Mars-járó, ilyen-olyan misszió révén ugyan hihetetlen mértékben bővült a rendelkezésünkre álló ismeretanyag, de azért ez más. Tudományos szempontból nem éri meg emberes missziót küldeni, mert nagyobb a kockázat és az ár/érték arány is jóval rosszabb, de… Lassan annyi rovert küldtünk a Marsra, hogy a nagyközönségből senkit nem érdekel, mit találnak… Pár tudós el lesz élete végéig az eredmények értelmezésével, de ezek 99%-áról senki nem fog értesülni, mert nincs jelentőségük. Érdektelenek. Tudományos szempontból nincs szükség emberes expedíciókra. De emberi szempontból igen. Mert az emberiséget a felfedezés, a hódítás vágya hajtja, és a tapasztalás saját érzékszerveinkkel a legteljesebb, mégha nem is a legtökéletesebb. Ha embert küldenénk a Marsra (vagy legalább újra a Holdra), az utazás minden pillanatát legalább 4-5 milliárd ember követné, és a küldetés minden sikerét sajátjának érezhetné. Viszont hatkerekű robotokkal nem igazán tudunk azonosulni. Lélektanilag van szükség a továbblépésre. Remélem még az én életemben ember lépdel majd a Marson! (További képek: NASA Apollo 11 Image Library)

Ha másért nem, akkor ezért…

Miért akartam már nagyon kisgyerek koromban is csillagász lenni? Mi az ami megfogott, és mi az, ami miatt most sem állok el ettől? A csillagos ég és hatalmas távcsövek. Nem az elméleti számítások vonzanak, nem a fizika (persze előfordul, hogy akad abban is némi szépség), hanem a végtelen, káprázóan csillagos égbolt, és a kopár hegycsúcsokon, magasan a nyüzsgő városok zaja és pora felett álló hatalmas csillagvizsgálók. Úgyhogy ha megnézem az alábbi videót arra gondolok, hogy ha ez a szigorlat (és az államvizsga) megvan, akkor a szomszéd szigetről ugyan ilyen ég alatt dolgozhatok majd a következő években, és ez azért ad egy kis erőt… (2:41-től 3:19-ig a piszkéstetői távcső ikertestvére látható – ilyennel tehát már dolgoztam, nem is keveset.)

Itt pedig az eredeti videó, de elég nagy (138 MB), szóval jobban jársz, ha letöltöd – jobb klikk, stb…

Azt hiszem, ez alapján minden érthető. Gondolom minden olvasóm egyből csillagász akar lenni :D Azért nagyon fárasztó ám egy hetet végigdolgozni egy csillagvizsgálóban, senki ne higgye azt, hogy a távcsövek kezelése gyerekmunka, és nem igényel maximális odafigyelést. És azért két hét után már biztos nagyon hiányozna az egyetemváros biciklis (csokoládés és sörös?) forgataga…

Hmmm, valamiért eltűnt a videó, de szerintem vissza fog kerülni, addig is itt lehet megnézni a készítőjének pár fotóját, ami állóképben megközelítőleg érzékelteti, miről is beszéltem… Visszakerült :)

Boldog második születésnapot kedves blogom!

Kozmológia ZH, meg egyebek

Tegnap megvolt az utolsó szakdolgozati konzultációm, kijavítottuk az utolsó hibákat, megbeszéltük az utolsó részleteket, így terveim szerint hétfőn köttetek, és szerdán az utolsó vizsgám (mert a szigorlat meg az államvizsga az nem vizsga, ez köztudott) előtt/után leadom. Éjjelbe nyúló és hajnalban folytatódó tanulás után a mai kozmológia ZH nem okozott különösebb gondot, hiszen utolsó félévben nem is szokás túlságosan megnehezíteni a diákok dolgát ugyebár ;) Egyébként a tanári asztalnál ültem, mert mire megérkeztem, máshol már nem volt hely… Megkönnyebbülve így festettünk a padok közt töltött utolsó (negyedéveseknek fityiszt) perceinkben.

Ezután a tetőteraszon kísérleteztünk kóla és mentolos cukorka vegyítésével (szakirodalom itten olvasható), a reakció lezajlott, de nem volt elég heves. Okait nem vizsgáljuk a továbbiakban :D Aztán pizza, majd sör és jóízű beszélgetés egy füstös kocsmában (minden ruhám bűzlik, de nagyon jól éreztük magunkat). Holnap még felveszem az INDEX-em, aztán kezdődik a vizsgaidőszak. Az utolsó!

A Gyűrűk Ura

A képsorozaton a Hubble Űrtávcső felvételei láthatóak a Szaturnuszról. Ráadásul az a ritka (15 évente látható gyors egymásutánban pár alkalommal – ekkor vagyunk a bolygó gyűrűjének és nagyobb holdjainak keringési síkjában) esemény, amikor egyszerre négy hold vonul el a bolygó korongja előtt. Eredeti felbontásban az első linken csodálható meg, de még ezeken a kis képeken is megtalálható mind a négy hold, valamint háromnak az árnyéka és szépen kivehető a bolygó felhősávjain. A holdak alulról a harmadik képen jobbról balra az Enceladus és a Dione (fehér pötyik fekete árnyékkal a korong jobb szélénél), a Titan (nagy narancsos színű hold a korong előtt) és a Mimas (kis fehér pötyi a korong jobb oldalán).

hubblesaturn

Credit: NASA, ESA, and the Hubble Heritage Team (STScI/AURA).