Szombat hajnalban rámjött a szerelhetnék. Már egy ideje szét akartam szedni a bicajon a hajtást hogy megnézzem mi a francért kattog a monoblokkom (gyönyörű, éles, fémes hangon…), és hajnali kettőkor kapott el a motivációs hullám, így nem volt más választás, mint hogy nekiestem. Az interneten levő videós szerelési útmutatókkal felszerelkezve percek alatt apró darabjaira szedtem a hajtást (hajtókarok le, monoblokk ki), majd konstatáltam, hogy a monoblokk környéke nem igazán volt megkenve zsírral. Sőt. Nos, gyorsan pótoltam ezt a hiányosságot, aztán mindent visszaszereltem a helyére, és láss csodát, a pedálfordulat máris hangtalanná vált (némi lánczajt leszámítva, de láncolajam még nincs). Nem rossz érzés, hogy lassan tényleg bármit meg tudok szerelni a biciklin.

Hét óra alvás után nem voltam teljesen biztos benne, hogy én most ezt akarom, és nem inkább pihenéssel kéne töltenem a szombatot, de valahogy sikerült rávennem magam, hogy ne a puhány utat válasszam. Így gyorsan megtöltöttem a hátizsákomat Isostar-os vízzel, bedobtam 6 (azaz hat) Isostar High Energy szeletet a táskámba és egy gyors reggeli után el is indultam.

Fent látható a megtett útvonal, lehet nagyítani, műholdképre váltani, stb. Mechelen-ig már ismertem az utat, mégis ott sikerült először elkevernem, mivel csak a csatorna bal partjáról volt kitáblázva az elágazás, a jobbon nem… Plusz pár kilométer, mit tesz az, ha már eleve 130-ról szólt a terv…

Egyébként Belgium ezen részén (Flandria) szuper bicikliút(vonal)hálózat van (Fietsnetwerken Vlaanderen). Egyrészt hihetetlenül sűrű, és túlnyomó részt elég jó minőségű utakon vezet, másrészt a navigáció hihetetlenül profi. Számozott csomópontok vannak, így az embernek csak azt kell tudnia, hogy hányas csomópontokat kell érintenie az út során. Lényegében térkép és GPS helyett csak egy számsort kell felírni, és az alapján tökéletesen végig lehet követni egy útvonalat. (A csomópontokban mindig tábla mutatja, hogy az X meg Y számú csomópontokhoz merre kell továbbmenni – és hogy magát a csomópontot nehogy figyelmen kívül hagyjuk, előtte már pár tábla figyelmeztet, hogy nemsokára csomóponthoz érkezünk.) Itt lehet útvonalat tervezni. Én a számsort egy csokipapír hátuljára írtam fel :)

Persze előfordul, hogy nem veszünk észre egy csomópontot (Mechelen és Antwerpen között kb. félúton azért válik ketté az útvonalam, mert odafelé pontosan ez történt…), ilyenkor sincs nagy gáz, mert tényleg olyan sűrű az úthálózat, hogy igen alapfokú logikával (és navigációs érzékkel) vissza lehet találni a jó útra – visszafordulás nélkül is. Egyébként összesen háromszor álltam meg az út során: először Antwerpen-ben, majd visszafelé Mechelen-ben, végül pedig Mechelen és Leuven között félúton. Utóbbinál (115 km környékén) már éreztem, hogy fáradok… Végig nagyjából 28 és 30 km/h közötti tempóval tekertem, szintemelkedés pedig nem sok volt – egész nap 0 és 40 méteres magasság között haladtam. A táv végül 138 km lett, és megállásokkal együtt kicsit több mint 6 óra. Az Isostar szeletek nagyon beváltak (egyenként 662 kJ energia, és még finom is, plusz nem száraz, mint a normál műzliszeletek), de azért hazaérve elég fáradt voltam. Gyorsan megfürödtem, benyomtam egy liter levest, megnéztem pár részt a The Big Bang Theory c. sorozatból, majd már jóval éjfél előtt elaludtam. Aztán hajnali háromkor arra ébredtem, hogy még nem ágyaztam mag ;) Szóval jó kis szombat volt, nem henyéltem, annyi szent!