Amíg én a Kanári szigeteken süttettem a hasam, akarom mondani, dolgoztam szó szerint éjt nappallá téve, illetve halálra bicikliztem magam, na szóval addig idő közben Belgiumban elkezdődött a floorball szezon. Az első két meccset így nélkülem játszotta – és nyerte meg – a csapat. Eredmények: 2010.09.26.: Tigers Kraainem FC – Waterloo Lions 4:3 (2:0,0:0,2:3), 2010.10.17.: Tigers Kraainem FC – Black Cobra’s Gent 12:3 (3:1,3:0,6:2). Sajnos a harmadik meccsünk már nem sikrült ilyen jól (pedig – és nem amiatt, hogy – már én is ott voltam), nagyban annak köszönhetően, hogy összesen három cserénk volt, ami floorballban (a jégkoronghoz hasonlóan) nem túl jó dolog… Mondhatni katasztrofális. Ennyi emberrel nem lehet nyerni. 2010.10.31.: Juventus Floorball Club – Tigers Kraainem FC 9:2 (2:2,4:0,3:0). Így még az első félidő döntetlen eredménye is csodaszámba menőnek tekinthető (akkor még volt erőnk futni). A meccs utáni vasárnap minden végtagom fájt, nagyon elszoktam már ettől a fajta mozgástól, a biciklizés valahogy egész más :D Pl. ott nem jönnek neki az embernek, meg ilyenek :D Na nem baj, lesz ez még jobb is. 2010.11.14.: Tigers Kraainem FC – Union Beynoise Unihockey 10:3 (4:1,5:1,1:1). A tenerifei téli iskola miatt ezen a meccsen nem játszottam, és igazán nem fair, hogy pont ezekről a könnyű győzelmekről kell lemaradnom… 2010.12.12.: Tornado Brussels Floorball – Tigers Kraainem FC 3-5 (0-1,1-0,2-4). Két szoros harmad után legázoltuk a fővárosi csapatot, izgalmas, megérdemelt győzelem volt, és végre én is jól játszottam. Aztán egy héttel később az év utolsó fordulóját a masszív hóesés miatt el kellett halasztani :) Ilyen sem minden nap fordul elő… 2011.01.09.: Waterloo Lions – Tigers Kraainem FC 7-6 (1-3,4-2,2-1). Az idei évet a hirtelen jött melegnek köszönhető közel rekod szintű áradások miatt majdnem vízben álló Liège-hez közel játszottuk. Izgalmas és főleg változatos ütközetünket a második harmad döntötte el, ahol kicsit belealudtunk az addigra már négy gólos előnyünke. Sajnos túl sokat nem játszottam a meccsen, mert rotáltunk a sorokkal (egy játékossal volt több mint két teljes sor, így más megoldás nem volt), így csak minden második cserével mentem be. Jelenleg továbbra is vezetjük a bajnokságot, de egy meccsel többet játszottunk, és három csapat is csak két pontra van tőlünk.
Igazság szerint egy kezemen meg tudom számolni hány edzésen voltam idén, de valahogy ilyen rendszertelenül annyira nem is hiányzik. Más volt otthon a heti három fix edzés, azt élveztem, meg közel is volt. Itt eleve össze vissza hébe-hóba van egy edzésünk, és oda is fél óra az út kocsival. Ma is lenne, de az elmúlt négy napban nem volt olyan hogy ne sportoltam volna minimum két órát (jégkori, kerékpár, foci és tollaslabda), és mosodába is kéne menni, így könnyen lehet, hogy kimarad… Ráadásul a hülye fejemmel véletlenül pont a rájátszás két hétvégéjére választottam magamnak a következő la palmai obszervatóriumi munkát… Ez van. Nem lehet egyszerre ennyi mindennek élni :(
2010 was a bit more relaxed than 2009, but it was a very interesting and exciting year. Now for the third time in a row, let me sum up the year in a long post (but not many words on work, do not be afraid), so grab a good Belgian beer, some leftover cookies from Christmas or New Year’s Eve, and enjoy! :)
January started with a really nice New Year’s party at Roy’s place, where we had lots of food and rinks – we also tasted one of the top Hungarian vines, which I brought from home. I managed to arrange my international transfer to a Belgian floorball team, so I started playing for FC Tigers Kraainem. Winter was strong, with freezing cold and snow – not really typical for oceanic climate… I published my video-review on the Knog N.E.R.D cycling computer, which is my most popular YouTube video since then (3400 views this year), though I do not really use it nowadays. I went climbing every Friday, and we usually ended up with a waffle afterwards :) I took pictures of my colleagues playing badminton, but I did not join them yet. I got into contact with the Bikemag cycling magazine (of Hungary), and asked them if it was possible to get accreditation for the Tour de France… I saw Mr. Nobody in the cinema, one of the best movies I have ever seen (and the best Belgian one) so far. Continue reading →
A tenerifei téli iskola után olyan szinten nem volt semmire sem időm, hogy – amint azt gondolom észrevettétek – blogot sem tudtam írni. Előre elárulom, túl sok mindenről nem maradt le senki… Még a kalandos hazarepülés utáni vasárnap gyorsan megnéztem a moziban a Harry Potter legújabb részét (nem volt rossz, de azért az utolsó rész ütősebb lesz – remélem), aztán belevetettem magam a munkába. Először elkezdtem kicsit dolgozni a következő csillagomon, majd fel kellett készülnöm a PhD bizottságom és az Intézet előtti éves beszámolómra, majd meg kellett írnom egy kutatási pályázatot a Kepler űrtávcsővel kapcsolatban, majd be akartam fejezni a cikkem utolsó körös korrekcióját (pozitív referee report után vagyunk már, fél lépés a publikáció) – ez a legutolsó pont már nem lett teljesen kész. De addigra én már teljesen kész voltam…
Mindeközben – ezalatt a négy hét alatt – összesen kétszer mentünk el sörözni, háromszor étterembe enni (egyszer a diákok hívtak meg, akiket La Palmán felügyeltem), volt egy floorball meccsem (nulla edzésen…, de legalább nyertünk, és vezetjük a tabellát), egyszer sikerült elmenni falat mászni, háromszor egy órát tekerni az időközben beszerzett Tacx Flow edzőgörgőn, és egy fél hétvégén sikerült csatlakozni a többiekhez egy kis kiruccanásra a belga tengerparthoz (ami egy esti társasjátékozást, és egy szombati városnézést jelentett Brugge-ben… – már megint ott, idén már nem tudom hányadszor jártam arra, és már megint én voltam az idegenvezető :D). Semmi más szórakozás. A végére már nagyon haza akartam jönni. Pl. arra nem volt egy szabad órám, hogy PS3-on játsszak egy pár meccset… Szerencsére a karácsonyi ajándékokat időben beszereztem – a decemberi prémiumnak köszönhetően az első kör után még egyszer elmentem körülnézni, és hát beszereztem még ezt-azt mindenkinek :) Igazság szerint én imádok ajándékot adni :) Na jó, magamat is megleptem – az utolsó hétvégén, amikor már nagyon nyomott hangulatom volt a sok munkától és kevés alvástól – egy új telefonnal. Hosszas mérlegelés után egy HTC 7 Trophy-ra esett a választásom. Bármennyire is Microsoft ellenes vagyok, a Windows Phone 7 kezelői felülete annyira elnyerte a tetszésemet, hogy ezt választottam (pedig milyen rég óta ácsingóztam egy iPhone után). És nem bántam meg, nagyon jól működik vele minden. A Mac-val való szinkronizálás is megoldott (naptár és kontaktok a Google felhőjén keresztül), úgyhogy nincs semmi gondom, élvezet használni. Olyannyira, hogy laptopot nem is hoztam haza magammal – a munkát leszámítva mindent (mail, internet, bármi) meg tudok oldani a telefonon is :) Dolgozni meg az ünnepek alatt nem fogok – hisz nem is kell… Ezen kívül az iTunes-on vásárolt halom zenével tettem kicsit vidámabbá a hétköznapokat. Meg kellett egy új külső merevlemez is, mert elfogyott a helyem. 2 TB-osat vettem. És két és fél hét kellett, mire lett egy kis időm installálni… Mondom, durván sok munkám volt.
Közbe megérkezett a tél is, már nagyon korán. November utolsó hetében leesett a hó, és kisebb olvadásokat leszámítva folyamatosan hó fedte a tájat (még soha ennyi hótakarós nap nem volt a belga meteorológia írott történetében ebben a hónapban – ezt már most tudni lehet…). Közben hideg is volt, egyszer mínusz nyolc fokban szakadt a hó, aztán a karácsony előtti utolsó hétvégén vasárnap óriási pelyhekben (annyira gyönyörű volt, hogy muszáj volt kimennem kicsit gyönyörködni, és lehet hogy a hideg miatt, de nem bírtam abbahagyni a mosolygást, annyira élveztem), pár óra alatt leesett 10 centi. A belgák persze erre továbbra sincsenek felkészülve, de hát Istenem, egyszer majd csak megtanulják, hogy téli gumi nélkül csak csúszkálni fognak, és hogy a már leesett öt centi havon nem segít, ha arra szórják rá a sót… (Csak hogy valami jót is mondjak, végre újra aszfaltoztak pár katasztrofális állapotban lévő utat azon a környéken, ahol nap mint nap keresztülbiciklizem.)
Annyira durva idő volt, hogy a brüsszeli repteret nem egyszer le kellett zárni, így ahogy közeledett a hazautam időpontja, egyre jobban elkezdtem attól tartani, hogy esetleg az én járatomat is törölni fogják, és akkor nem érek haza karácsonyra. 24-én utazni ugyanis nagyon kényelmes, de ez a rizikó benne van a pakliban. Már napokkal 24-e előtt látszott, hogy bizony gondok lehetnek (és nagyon jól esett, hogy sokan szorítottak nekem Magyarországról, hogy sikerüljön hazajönnöm, páran skype-on is tartották bennem a lelket). 23-án este már hófúvásban vittem le a szennyest a mosodába, mire hajnali kettőkor ágyba kerültem már 10 centi friss hó esett (és lezárták a repülőteret, az utolsó x járatot pedig törölték…), és amikor reggel ötkor keltem, még mindig tartott a vihar, és 15-20 centinél jártunk… Az utakat persze nem takarította senki, így a hófúvással együtt kissé úgy festett a táj, mintha beköszöntött volna a legújabb jégkorszak… Mivel a kilátások azért nem voltak reménytelenek (még nem törölték a gépemet, és a hóesés végét is láttam már az időjárási radaron), fogtam magam és az első vonattal (ami csak negyed órát késett) kimentem a reptérre. Itt persze volt némi káosz, mert eleve a dolgozók sem tudtak időben bejönni, így a takarítást is csak késéssel tudták megkezdeni, de legalább volt időm bevásárolni csokiból :D Az érkező járatokat eleve törölték, és a felszálló gépek nagyjából kétharmadát is, mivel összesen egy kifutópályát sikerült használható állapotba hozni a háromból. Csodával határos módon végül kicsit több mint három óra késéssel nekünk sikerült felszállnunk, így nem sokkal délután három után már a hómentes Ferihegyen voltam… A karácsony jó volt, végre pihenhettem kicsit, no meg persze szokás szerint degeszre ettük magunkat, de hát ez hagyomány. Voltam nagymamáméknál is (mama zserbója még mindig isteni – na nem mintha anyu túrós meggytortája vagy püspökkenyere nem érdemelne hasonló besorolást), ma pedig “kicsit” felújítottuk a ruhatáramat :) A héten még barátokkal találkozom (már nagyon nagyon várom), aztán szilveszterre – ha minden jól megy – már repülök itthonról haza Belgiumba. Még jó hogy ma volt egy szabad órám blogolni :) Na mindenkinek további jó bejglizést!
(Képeket meg aztán végképp nem volt időm csinálni, bocsi.)
Ok, so back to Monday. What happened on Monday (22nd of November)? I guess just the usual lectures, as I can not remember anything special. Then on Tuesday, we had to present our poster “on the stage”, using a short PDF-presentation. Luckily I prepared the PDF already on the morning, because the afternoon turned out to be quite “unlucky” for my computer. As usual, I was listening to the lecture with my MacBook in front of me (for taking notes, following the talk, and – sometimes – checking e-mail…), and – as always – I had my drink right next to it. This was the only day, when I was drinking something else than water, as I had a full bottle of orange Gatorade left unopened from the climb on the weekend. So at a point during the afternoon session, I refilled my (wine) glass, and then while moving it back to the table, I hit the bottom of the glass to the table, which resulted in the glass flipping over and covering the full keyboard of my MacBook with ~2 dl of sticky orange juice… At this moment, everyone in the room became silent or said “uhhh :S”, then – after being frozen for one second due to the shock – I quickly turned off the computer and disconnected the power adapter, then turned the MacBook to its side, and tried to get off (blow off) the liquid stuff as fast as I could. After the monitor unexpectedly turned on and started to flicker, I also took out the battery… From this point, I could not do anything else, just let it dry, hoping that I would be able to turn it on after a while… Surprisingly, I handled the situation quite well… I thought there was no reason to freak out, as it would not solve anything anyway. I stayed calm and did not think about it at all :) So the presentation went very well on the evening.
On Wednesday we had a guided bus-tour to the Teide National Park and the Observatorio del Teide. First we drove up (with some photo-breaks) to the Residencia of the Observatory where we had small sandwiches and drinks, then we went to the Visitors’ Center to learn about the history, flora, and fauna of the area.
After a walk around in their botanic garden, we continued to the magnificent rock formations of the National Park, where we had a half hour to look around and take pictures. We took a lot :) Then we returned to the Observatory to visit the OGS (Optical Ground Station) – which has the same 1 meter Zeiss RCC telescope as the Hungarian Academy of Sciences on Piszkéstető (compare the one on Tenerife with the Hungarian) -, the THEMIS Solar Telescope, and the container of the GONG Network.
At sunset, we saw the same atmospheric phenomenon which I have already seen when I was observing (2nd picture in the linked post) with the IAC-80 in September, but now as the Sun went down at the other side of the Teide, the dark ray had a different direction. I had an intense discussion with one of the professors about the origin and nature of this phenomenon, and it took me quite a lot of time, to prove my theory. (Then on the next morning I realised that I was not completely right, but my renewed theory of “mountain shadow + anticrepuscular ray formed by the Teide” was accepted by both of us immediately.)
To close the day, we had a mind-blowing dinner halfway down from the mountain in La Esperanza. The amount of meat was unbelievable, I asked for chicken, and I got a half chicken. I mean, half of everything. It was huge. The professor from Texas told that the steak was huge even for him ;D And it was also delicious, not just a lot. We had no difficulties with falling asleep that evening… (There is also a short video about this day here.)
On Thursday, we had a computer session in the University of La Laguna (ULL), but – for some unknown reasons – we quickly managed to crash the network, which made things a bit more complicated :) Still, by the end of the 4 hour session, we – at least my group – managed to finish almost all the exercises. On the evening, we had the official closing dinner, in a fancy restaurant in the Orotava Valley, somewhere above Puerto de la Cruz. It was very nice. Friday was the last day with lectures, then on the evening we went out for a traditional dinner to a small restaurant which was run by a family. We ate several different meals (I even tasted the octopus…), drank a lot of wine, and still we only payed 8 € per person… It was unbelievable. On Saturday, we left Tenerife in 27°C, but I think it will not surprise anyone anymore, that we did not make it back to Belgium before Sunday noon. (We spent the night in a 4 star hotel next to the airport in Madrid, thanks to the Spanish air traffic controllers and payed by IBERIA). But when we arrived, than it was -1°C… Quite a different climate back in Europe…
It was a very nice winter school, I am happy that we decided to attend!
It was not my idea. I thought that this time I would finally manage to travel to the Canary Islands without winter clothes, gloves, caps, warm hiking boots, etc. But on the last week before leaving to the Winter School, I got an e-mail from Ádám, who works at the Konkoly Observatory in Budapest (Hungary), that he would really like to climb the Teide, but he needs someone to join… And of course I could not say no to such an idea :) So I even packed in my hiking sticks (the ones I bought in Andorra) along with my full hiking equipment (GPS, headlamp, etc.). This probably meant an extra 3 kilograms at least… There was only one problem at the beginning: the permit. Because you can not just walk up to the very top of Spain, you need a permit for it. As the volcano lies in a National Park, they want to protect the caldera from erosion by not letting up all the thousands of tourists, who take the cable car all the way up till 3550 meter ASL. The cable car runs from 9 AM till 4 PM, and you can apply for a permit online for these hours. Also, if you sleep in the Altavista refuge (at 3270 m ASL), then you can go and climb the peak – if you leave the restricted part before 9 AM – with a stamped document which proves your previous stay in the hut. Now, to make it complicated, we planned to make the climb during the night, but without sleeping on the mountain, so it was not clear how to proceed. I tried to get information from the National Park (via e-mail), but with no success. We had no 100% secure information on Saturday morning, less than a day before the planned ascent, so as a last idea, we went to the info point of La Laguna, where we asked the lady – who gave us the guided tour in the city an hour earlier :) – to find out what do we need to do. It turned out (after she spoke with someone and mentioned that two astrophysicists wants to climb the peak ;D), that we can go without a permit, if we leave the peak before 9 AM. We were really happy about this!
We spent the rest of the day with shopping (food and drinks for the climb), and – as I already told about it yesterday – with a scenic ride through the Anaga Mountains. Then Ádám went to sleep early (he is not crazy, I should have done the same, but you know, I am crazy :D), and I went for dinner (and had one of the best pizzas of my life in a very nice restaurant). My original plan was to sleep at least three hours, but at the end, I only managed 40 minutes… So you can imagine how painful it was to get out of the bed at 1 AM… So after a long and quiet drive to the National Park, we parked the car in the parking place at 2350 m ASL at 2:15, and started the hike at 2:30 (five hours before Sunrise), under the light of the magnificent full Moon.
It was so bright, we could have walked all the way up without headlamps. The route was very easy during the first 4.5 kilometers, meandering through volcanic ash, sand, and rock formations, and the “real thing” started after this part, somewhere at 2750 m ASL. Then the next 3.5 km brought more than 800 meter of elevation gain, on a steep, but not at all technically difficult path (no use of hands needed) through the frozen lava-flows of the Teide. The only difficulty was the less and less air to breath, so we became quite slow above 3000 meter. Luckily, we had a lot of time, so there was no reason to rush. Then there was a ~700 meter long almost flat section leading to the mountain station of the cable car at 3550 meter ASL, where the restricted path started towards the peak. Of course at this hour there was no one at the checkpoint asking for permits… The last half kilometer with more than 150 meter of elevation gain was really slow, and steep. The Moon was (still) surrounded by a full halo ring, and we started to smell the sulfur gases of the volcano. We arrived at the very top at 6:35. We were not the first ones to arrive, but far not the last ones either. And we were the only ones who started from the parking place, and not from the refuge… It was very cold on the peak (which is the highest side along the rim of the crater), somewhere around -5°C with strong winds, so it felt like -20°C…
We took cover between the rocks, but it was far from perfect. It was so cold, that I had to put on another top layer (a thermal ski underwear), but to do so, first I had to get rid of everything from my upper body except the my T-shirt… (For the best effect, I should have put on the ski thing as the very bottom layer, but getting of the T-shirts was really not an option at that moment.) Man, the 10 seconds I had to stand there like that was terrible. By the time I was finished with this operation, I really did not feel the end of my fingers (as I had to get my gloves off too, to be able to change clothes). Luckily with everything back on, the situation started to feel much more comfortable.
At this point, the dawn was already underway, coloring the sky above the eastern horizon with shades of blue, yellow, orange and red. After waiting three quarters of an hour, the Sun started to rise, casting the shadow of the mountain towards the island of La Palma.
As the Sun climbed higher on the sky, the triangular shadow became more prominent, and covered the sea between Tenerife and La Palma. The other hikers left the harsh peak as fast as they could after they all made their pictures, but we stayed much longer.
It was so beautiful, that I wish we could have stayed even longer. And – to say something positive about the freezing cold wind -, finally the Hungarian flag flew as a flag always should! It was also very interesting to see the gases coming up from the crater…
At the end, we started the descent after one hour and 15 minutes on the peak, and we left the restricted path behind 30 minutes before the deadline.
The walk down felt very long and tiring, but now – thanks to the daylight – we could at least see the surroundings too :)
The view was of course magnificent, with the whole (visible) world below us. I especially like the reflection of low clouds on the mirror of the sea…
The last kilometers seemed like an endless walk in the desert, it was hot, dry, and sand all over the place.
We arrived back to the car 9 hours and 30 minutes after we started the climb. I was so tired (after 1400 meters of elevation gain, several hours spent above 3000 meter, and basically no sleep for 30 hours), that I did not manage to stay awake while Ádám drove us back to the Hotel. Luckily he did :)
It was a wonderful climb, highly recommended! (GPS details here.)
