Tag Archives: phdinleuven

I had a fixed gear bike for two days…

As the title says, I turned my rear wheel around (’cause I have a flip-flop hub there with a fixed track cog on one side and a freewheel on the another), to try out the “fixie-feeling” – recently so famous and trendy on the streets (not yet in Belgium), but basically useful on track (during races in velodromes). Of course I left the brakes on, for safety reasons… So what is a fixie bike? Wikipedia has a nice summary here, please go there for further information. Now back to my story. After two days on a fixie I have to say that I see the reason why people like riding fixed gear bikes; it’s like a different religion, and I have to admit, skidding is cool – but you will need new tires every month… But there is something I can also tell you, that being unsafe is not an urban legend, but a fact. Even if you use the front brake, you won’t be able to stop as fast as with a normal bike, and when you are riding completely brakeless, I think then you are completely brainless. And it’s not good for your joints too, so without any further discussion, I say my conclusion right now: If you do not want to have a long life, just ride a fixed gear bike on the streets. Anyway, I have turned back my wheel to the “normal” position (“work in progress” picture below) – and I have also installed new brake shoe sets, because the old rear one was completely worn. A single-speed bike is still cool (and safe – 2 in 1). For the rest of the story you will have to learn Hungarian, sorry :D

20091117nomorefixed

Szóval a bejegyzés első fele arról szólt, hogy visszaszereltem fixiről szimplán egysebességesre a biciklimet (és felraktam az új, “ropogós” fékpofákat), mivel az elmúlt két napban kipróbáltam, milyen fixivel közlekedni, de várakozásaimnak megfelelően nem jött be. Eleve csak azért csináltam, hogy ne mondhassa senki azt, hogy azért nem szeretem a fixiseket, mert nem tudom az milyen érzés… Na de hogy legyen egy kis érdekesség is mára: este kebabot ettünk, én bringával mentem, a többiek Valery kocsijával. A táv nem lehet több 3 km-nél, és kíváncsi voltam melyikünk a gyorsabb :) Szóval ahogy kiléptünk az Intézet ajtaján, nem indultam el azonnal (ahogy az normális lenne), hanem elsétáltam velük a parkolóig, megvártam amíg beülnek és elindulnak, és csak akkor pattantam fel a bringára és indultam neki én is (szóval adtam egy jó másfél perc hátrányt magamnak). A kampusz területét lezáró sorompóig a szélárnyékukban tekertem, ott lehagytam őket, aztán az emelkedőn persze leelőztek, viszont aznnak a szakasznak a végén pirosat kaptak, én meg zöldet, szóval megint én kerültem az élre. Pár utcával később bevártam őket, de persze Valery elhúzott mellettem, szóval tekerhettem utánuk… Természetesen megint megfogta őket egy piros lámpa, ráadásul nem egy várakozó autóval, szóval még pofátlanul be is álltam pont eléjük :D Aztán a lejtőn persze nem tudtak megelőzni, a következő lámpánál megint előttük álltam, és végül együtt értünk a kebaboshoz. A többiek elég elismerő szavakkal illették eme tettemet :) Mindezt úgy, hogy megvártam őket indulásnál és bevártam őket az út felénél. Szóval a biciklim és a combjaim kombinációja városban szignifikánsan gyorsabb az autónál. Q.E.D.

Canon EOS 7D

Miután újra elkezdtem a tükörreflexes géppel fotózni (emlékezzünk az őszi fotódélutános bejegyzésre, szembeállítva egy az év elején született másik poszttal), hamar elhatároztam, hogy új gépre lesz szükségem, mert az én jó öreg (idén karácsonykor 5 éves) Canon EOS 300D-m igen lassúcska szegény, és hát jó volna technikailag is olyan szintre kerülni, ahol a látásmódom (vagy éppen a Photoshop-tudásom) tart. Mondhatni felszerelésben felfejlődni önmagamhoz. Nem kis szerepet játszott persze a fotós hobbim újraéledésében az, hogy az Intézetben egész szép számmal vannak amatőr fotósok, így az áltam megszokott (és őszintén szólva már megunt) magányos fotózás helyett lehet sok-sok közös programot szervezni. No meg a sok-sok pozitív visszejelzés, amit kaptam :) Nem elhanyagolható szempont. Mert ha pl. elbiciklizem Antwerpen-ig meg vissza, annak nem sok visszhangja van (és nem is jön velem senki), de ha csinálok egy jó fotót, azzal alapvetően más a helyzet. És aki csak egy kicsit is ismer az tudja, hogy szükségem van a pozitív visszajelzésekre (ez nekem a dopping ;D). Ezt a példát csak azért hoztam fel, mert eredetileg egy versenykerékpárban gondolkoztam tavaszra, de rájöttem, hogy abban nem lelném annyi örömömet (meg a mostani bringámat egyszerűen imádom, és edzeni is nagyon jól lehet vele). Fölösleges cuccokkal meg nem akarom elhalmozni magam…

Visszaugorva tehát két-három hetet az időben, alapvetően két DSLR (digitális tükörreflexes fényképezőgép – a témában kevésbbé járatosak kedvéért) között gondolkoztam: Canon EOS 500D vagy Canon EOS 50D. Előbbi az én 300D-m leszármazottja, a Canon belépő szintű DSLR modellje, utóbbi a – mondjuk úgy – középhaladó fotóamatőr kategória (minél kevesebb szám van a D előtt, annál profibb géppel van dolgunk; jelenleg az 1Ds a csúcs, majd 1D, 5D, 7D, 50D, 500D, 1000D), de minél több tesztet olvastam el, annál inkább elbizonytalanodtam. Úgy éreztem, hogy bár mindkettő igen jó kamera, mégsem érezném tökéletesen elégedettnek magamat egyikkel sem. Ráadásul nem csak vázban, de minőségi objektív(ek)ben is gondolkodnom kellett, mert a jelentős előrelépéshez az nélkülözhetetlen. Fontos, hogy mindkét gép ugyanazt a CCD (pontosabban CMOS) szenzort használja, így a képminőségben minimális különbség van közöttük (az 50D-ben van egy mikrolencse rendszer az érzékelő fölött, ami természetesen előny, de egyébként egy és ugyanaz a kettő). Így a plusz funkciók és főleg a fém váz miatt az 50D felé hajlottam, de zavart, hogy az 500D újabb modell, és kisebb adatfeldolgozásbeli finomításokkal lehelletnyivel jobb képminőséget produkál, mint a drágább és egyébként profibb 50D… Ördögi kör. (Nem tudom érezhető-e, de tényleg álmatalan pillanatokat okozott a két kamera mérlegelése…) Lényeg ami lényeg, további részletekkel nem akarok senkit untatni (pedig van bőven, másfél hétig munka előtt és után ezen a két kamerán agyaltam, két kezem kell hogy megszámolja a különböző teszteket, melyeket végigolvastam), de nem éreztem meggyőzve magam. Ekkor (nagyjából egy hete) jelent meg az első részletes elemzés a Canon EOS 7D-ről, mely a Canon legújabb modellje, lényegében átmenet, vagy inkább kombináció a haladó amatőr és a professzionális kategória között. Első olvasatra beleszerettem. Technikai újdonságok egész sorát tartalmazza, olyan dolgokat, melyek bizonyos szempontból az 5D fölé pozícionálják, de kétségtelenül a jelenlegi legjobb nem full-frame DSLR-ré teszik. Ezzel minden teszt egyetért. Azt éreztem, hogy ez lenne az a fényképezőgép, melyet ha megvennék, nem érezném azt, hogy “ejj, ha még párszáz Euro-t rászántam volna, talán jobban jártam volna”. És ekkor hallottam azt a mondást (konkrétan Jonas követte el, mert az ebédszüneteket nagyjából 90%-ban a fényképezőgépek mérlegelésével töltöttük), hogy “a számlán levő pénz nem tesz boldoggá”… Nagyjából ekkor el is döntöttem. És onnan kezdve egyértelmű – mondhatni a Napnál is világosabb és magától értetődő – volt, hogy ez a logikus választás, mert (ésszerű határokon belül) ez a legjobb és legújabb, ez segítheti legjobban a fotózás terén a fejlődésemet, és ez nem kompromisszumos megoldás. Merthogy az 50D az lett volna, az 500D meg egyszerűen nem lett volna igazi előrelépés. És az ilyen kompromisszumokat már volt hogy megbántam.

20091116canoneos7dfront

Persze ezután dönteni kellett az objektív-kérdésben is, szerencsére az 50D v. 500D agyalás közben ezirányú teszteket is olvastam tucatjával. Két nagyjából minden szempontból kifogástalan, profi objektívet találtam (a nem csillagászati árkategóriában – bár Belgium előtt a most vásárolt cuccok még ezt a kategriát jelentették, szóval minden relatív): Canon EF 17-40mm f/4 L USM és Canon EF 70-200mm f/4 L IS USM. Viszont: észrevettem, hogy a 7D-vel egyidőben a Canon piacra dobott egy új objektívet is (Canon EF-S 15-85mm f/3.5-5.6 IS USM – ezen a linken még nincs teszt, de itt van egy másik), mely ugyan nem a prémium L szériából való, viszont a tesztek elég pozitív képet adtak róla, így utóbbi mellett döntöttem. (A 70-200-ast viszont felírtam a kívánságlistámra).

Ehez jött még egy jó memóriakártya (SanDisk 8GB Extreme III CompactFlash Card), egy UV-szűrő a lencse védelmére (B+W MRC 72mm) és egy napellenző ugyancsak védelmi célokból – főleg becsillanás ellen (Canon EW-78E). Ami még kelleni fog (majd 2010-ben): exponálózsinór, külső vaku, teleobjektív, pótakku (ezeknek is már most mind tudom a pontos nevét, de ez nem lényeg).

20091116canoneos7dback

Viszont a sztori érdekes része még maga a vásárlás. Mert ugye az, hogy a zsömle 5 vagy 10 forint, az nem egy nagy probléma, de plusz-minusz 400 € már nem félvállról veendő kérdés, szóval nem kis kutatómunkát végeztem, hogy kiderítsem hol érdemes Belgiumban fotócuccot vásárolni. Szempontok: megbízható név, sokéves múlt, nem csak on-line bolt, és esetleg személyes tapasztalat. No meg persze a lehető legalacsonyabb ár. Mint a mesékben. És lőn. Még a személyes tapasztalat is stimmelt, mert amikor megkérdeztem Jonas-t, hogy hallott-e már róluk, egyből azt felelte, hogy lényegében mindent náluk rendelt, és soha nem volt semmi problémája. (Egyszerűbb lett volna az internetes kutatómunka helyett egyből őt kérdeznem, de ez van, ha az ember szeret mindent maga intézni…) Szóval a bolt a Foto Konijnenberg nevet viseli, négynyelvű honlapjuk van, a rendelés és az egész elképzelés lényegében az otthoni e-digital megfelelője, és egy-egy boltjuk van Belgiumban illetve Hollandiában. Szóval csütörtökön leadtam a rendelést, fél órával később pedig már jött a visszaigazolás, hogy mehetek is érte (eszméletlen milyen raktárkészletük van). A bolt Turnhaut-ban van, lényegében a semmi kellős közepén, az Isten háta mögött a városka peremén, így másfél órát kell buszozni, de megéri. Lényegében a központi raktárépületük egy részében alakították ki a boltot – szóval nem igazán van extra bérleti meg szállítási díjuk, ahogy elnéztem – ami a körülmények ellenére lenyűgöző. Először is nagy, tele van mindenféle fotóscuccal, amit csak el lehet képzelni; memóriakártyáktól kezdve az állványokon és táskákon át a legnagyobb teleobjektívekig és studiófelszerelésig. Másodszor is ingyen kávé van :) De ami a legdurvább, az a sorszámos rendszer. Mint a bankokban. Belépés után számot kell tépni, és miután az ember sorrakerül, onnantól egy külön eladó foglalkozik vele a tanácsadástól kezdve a fizetés intézéséig. Nagyon profi. És nagyon sok vásárló van, láthatóan jelentős arányban profi fotósok is. Nem sokkal előttem egy úr akkora teleobjektívet vásárolt, mint a combom… Szóval kb. tizenöt perc alatt sorrakerültem (egyszerre három ember foglalkozik a vevőkkel), egy külön kis asztalnál kibontottuk a dobozokat, mindent átnéztünk hogy rendben van-e, nekem meg fülig ért a szám, amit az eladó meg is jegyzett (mondván hogy elég boldognak tűnök – miközben épp a vázat forgattam a kezeim között -, mire én csak annyit tudtam felelni, hogy nagyon is az vagyok!). Szavakkal nem is lehet leírni a különbséget a 300D-hez képest. Mesés. Profi. Minőségi. Az objektív is nagyon rendben van. Érzeni az anyagot a gépben. Részletek majd egy következő posztban, de most érzem igazán, hogy bánnám, ha az 50D-t választottam volna. Sajnos busz csak két óránként van (de legalább átszállás nélkül), így “kénytelen voltam” kicsit több mint egy órán keresztül fotós magazinokat olvasni, mielőtt hazajöttem volna. Nagyon elégedett vagyok, ígérem amint igazán elkezdem használni, írok a tapasztalataimról – no meg jönnek majd a jobbnál jobb képek! Karácsonyra másoktól csak szeretetet kérek.

2009.11.15.

Csak hogy ne maradjatok le semmiről… (Mármint azok, akit érdekelnek az “unalmas” hétköznapok is.) Csütörtökön először is megkergült az időjárás, a reggeli zápor után kisütött a Nap, süvített a szél és este hatkor 16°C volt. Gyeplabda után (ami most kicsit egyhangú volt) csatlakoztam a többiekhez egy kis karaokére (most ez volt soron az esedékes havi összeröffenések során), de nem mondanám, hogy túlságosan élveztem – szerencsére elég volt egy duettben közreműködnöm… (Igen, fodrászhoz kéne mennem…)

20091112karaoke

Pénteken aztán megint voltam falat mászni, ami egész egyszerűen szuper volt – először is most már jobban bírta a kezem (karom) is, továbbá hatalmas sikerélményt nyújt, hogy nagyon gyorsan fejlődök. Probléma nélkül felmásztam azokon az útvonalakon, melyeken egy héttel korábban kudarcot vallottam, egyre-másra fedezem fel az újabb és újabb technikákat és fogásokat. Öt “falat” másztam meg, ebben a sorrendben: 4a, 4b, 5a, 5a, 5a (ebből a háromból is mindegyik különböző, csak azonos nehézségi fokúak). Az utolsó előttit leszámítva mindegyik gond (leesés, stb.) nélkül ment – annál egy fél percre meg kellett állnom (lógtam a kötélen), mert annyira izzadt a kezem, hogy egyszerűen nem bírtam fogást találni. Aztán az utolsónál (az volt a legnehezebb) úgy elfáradtam – mire sikerült felérnem -, hogy miután Jonas leeresztett, vagy öt percet ültem a fal tövében a szivacsokon :D Az este hátralevő részében pedig vagy heten söröztünk (ez a létszám már igen jelentős az Intézet méretéhez viszonyítva is). Új sörök: Lucifer, Saison Dupont, Hopus. Még ehez a naphoz tartozik, hogy megtaláltam az előző posztban bemutatott videót, ami annyira feldobott, hogy fülig érő szájjal tekertem haza a mászás előtt (mint aki bolondgombát evett). Szombaton számomra eljött a karácsony (pontosabban nekem kellett menni, mint Mohamednek a hegyhez), és délutánra megint fülig ért a szám, de erről majd a következő bejegyzésben részletesen ;) Este megnéztük a 2012-t a moziban (ha nem is a fél Intézettel, de öten a staff-ból), nekem – és a többieknek is, ilyenek vagyunk mi csillagászok… – tetszett, de hogy ezek a belgák nem bírnak ki két és fél órát pisiszünet nélkül, az nem igaz… Miért kell egy mozifilm alatt szünetet tartani (konkrétan “pause” felirat és 10 perc világosság), ráadásul pont egy grandiózus robbanás kellős közepén?!? Röhej. Na mindegy, utána még megittunk egy sört (Chimay Blauw), kitárgyaltuk a karácsonyi terveket, aztán fellőttük a pizsit. Ma majdnem délig aludtam, aztán megfordítottam a bringám hátsó kerekét (merthogy flip-flop agyam van, egyik oldalon szabdonfutó, másik oldalon fix fogaskerékkel), hogy kipróbáljam milyen a fixi érzés (örökhajtásos bicikli, ha forog a kerék, forog a pedál is) – de nem hinném, hogy így marad, mert nem jön be annyira. Azért egy hetet maradhat. A floorball jó volt, és megint véget ért egy hét. Szörnyű. Mindjárt tényleg itt a karácsony (ja, a boltok kirakata itt-ott már karácsonyi, és a városban az utcák nagy részén már felszerelték az ünnepi világítást – ugyan égni még nem ég…). Azért jó lesz hazanézni :)

Monoton edzés

Hétfőn, miután napközben megvolt az első holland nyelvórám, este bevásároltam és megvacsoráztam, majd kihasználva, hogy végre felszáradtak az utcák, elmentem tekerni egyet. (Zárójeles megjegyzés, hogy a bejegyzés írása közben – az edzés utáni frissítő zuhany után, miközben szól a Crossing the Rubicon c. album a The Sounds-től – igen nagy önuralmat kell gyakorolnom hogy ne egyek a karnyújtásnyira található nagy tál színes m&m-ből…) Az edzés abból a szempontból volt különleges, hogy nagy része (a 37-ből pontosan 32 km) ugyanazon az 1,6 km-es szakaszon zajlott a csatorna partján futó szinte kifogástalan minőségű aszfaltcsíkon.


View Larger Map

Azaz otthonról odatekertem a csatorna végére, és elhatároztam, hogy akkor most innen 10 oda-vissza, megállás nélkül, 30 km/órás tempóval. És lőn. Nagyjából valahol 5°C és 7°C között volt a hőmérséklet, továbbra is egy réteg biciklis “űrruha”, és semmi más. Csak a lábujjaim fagytak le a végére :) (Utána a meleg zuhany mint ezer kés…) Egyébként ez a típusú edzés több szempontból is előnyös: 1) sík és ki van világítva, 2) bármi történik maximum 4 km-t kell mennem hazáig (defekt, leszakad az ég, elém ugrik egy lúd – nem is hinnétek ennek milyen nagy esélye van itt…) és 3) tényleg nagyon jó az út. Azért nem csinálnám minden nap, de most jó volt, kellett. Oh ja, és azt nagyon bírtam, amikor az utolsó 1,6 km-en kicsit megnyomtam, 36 km/órával jöttem szépen stabilan (ez egy egysebességes bringa, ne tessék elfelejteni, ehhez a sebességhez az én áttételemmel – 48/18 – már teperni kell rendesen), és egy autó végig jött mellettem az én tempómban ;)

De Tijd van het Jaar @ drieduizend

20091110dreiduizend

So now I am a famous photographer in Leuven :D Ok, maybe that is not completely true, but this site – drieduizend.be – is the most famous, oldest and most popular photo-blog of Leuven (THE photo-blog), the editors select one picture every day out of a quite big bunch of submitted photographs. So I think it is quite a success!

Nos hát híres lettem Belgiumban is :D Mondjuk ez lehet, hogy kis túlzás, de igaz ami igaz, az egyik őszi leveles képem lett a drieduizend.be mai fotója. Az oldal Leuven legrégebbi, legnépszerűbb és leghíresebb fotó-blogja, szerkesztői egy jó nagy halom fotó közül választanak ki egy-egy képet minden nap. Így azt hiszem nem kis dolog, hogy ilyen hamar sikerült bekerülnöm a kiválasztottak közé! (A kép címe angolul: “The time of the year”, magyarul nem tudom, megfelelő fordítást a kommentekben lehet javasolni.)