Kütyüfüggő vagyok. Ez van. Ja, és ezer bocs a kedves osztrák és ausztrál kollégáktól, de valahogy a magyar szövegben Ausztriát jelöltem meg a termék származási helyeként Ausztrália helyett… Mea culpa… (Csak hogy el ne vesszen a történelem útvesztőiben, pénteken a falmászás után – 4a, 5a, 5a, 4b, 5a – voltunk gofrizni és sörözni, így egy újabb ízzel ismerkedtem meg: Tripel Karmeliet.)
Előre szólok, unalmas bejegyzés következik. Ha az érdekességek miatt olvasod a blogomat, ezt nyugodtan kihagyhatod… Szóval a hétfő nem a kedvenc napom, eleve elég nehezen kelek fel, de a hétfő reggeli ágyból való kikászálódás az mindennél rosszabb… (PhD Comics aznap igencsak találó volt.) Aztán este a mosodában a szárítógép valamiért csak hideg levegővel működött, szóval kénytelen voltam a szobámban minden helyet teregetésre használni. Vicces látvány volt… Most szólok utoljára, ez a bejegyzés tényleg unalmas lesz… De igyekszem rövidre fogni (nem sikerült – [a szerk.]).
A kedd jó volt, este egy holland lánnyal voltam sörözni ;) Egyébként ha még nem említettem volna, az egész város karácsonyi díszkivilágításban úszik, gyönyörűek az utcák! Majd ha nem leszek ilyen fáradt, jövő héten az egyik este megpróbálok csinálni pár értékelhető képet. Néha csak a látvány kedvéért jóval hosszabb úton tekerek haza az egyetemről, hogy kiélvezhessem a fényeket :)
Szerdán volt a szokásos havi összeröffenésünk (már megint eltelt egy hónap!!!), most Steven felelt a szervezésért: a De Kansel nevű étterembe mentünk vacsorázni. Isteni zöldséges szósszal nyakon öntött lazacot ettem :) Aztán voltunk bowlingozni (nagyon béna voltam…), majd még egy sörre (Tongerlo Prior) is beültünk az Oude Markt-on valahova. Jó kis este volt, amit még a szakadó esőben való hazasétálás sem tudott elrontani.
Csütörtökön pont a gyeplabdára állt el az eső, és még a hőmérséklet is a tűrhető tartományban volt (5°C), így eléggé meglepett, hogy összesen öten voltunk a kezdők közül… Mondjuk szerencsére az edzőnk elég jó fej, szóval kellemesen elszórakoztuk a másfél órát – és persze azért gyakoroltunk is. Viszont mivel nem igazán fáradtam el, utána még elmentem tekerni egy 30 km-t az éjszakába ;) Ezután már sokkal könnyebb volt lefeküdni aludni.
Pénteken megvolt az idei utolsó holland óránk, meglátjuk 2010-ben folytatom-e a dolgot. Még nem tudom. Viszont a tanárt kissé sokkoltam azzal, hogy a Google Translate a közelebbi rokonságban levő nyelvek között (pl. angol és holland) mennyire jól működik. (A magyart természetesen “kissé” töri…) Most nem voltam falat mászni, mert kivételesen nem vasárnap volt az edzés a brüsszeli floorball csapattal (ugyan nem teljesen Brüsszel, de mégiscsak egyszerűbb azt írni, nem pedig azt hogy a Kraainem-i csapattal), hanem aznap este. Most végre ott volt a rendes edző is, és a hír az, hogy leigazolnak :) Viszont a nemzetközi átigazolási időszak (menő, mi?) december 31-éig tart, szóval addig el kéne intézni a papírmunkát, mert ha nem, akkor ebben a szezonban már nem játszhatok tétmeccsen. Remélem sikerülni fog. Edzés után pont hazaértem (merthogy kocsival hoz és visz egy leuveni játékos) a svédországi női floorball VB B-divíziójának döntőjére, melyet az ausztrál és a magyar csapat játszott. Bár végigszurkoltam az internetes közvetítést, sajnos kikaptunk, de így is hatalmas siker ez az eredmény! Sajnos a meccs miatt kihagytam a szokásos péntek esti sörözés/beszélgetés-t, de így legalább időben le tudtam feküdni aludni.
Szombatra az volt a tervem, hogy 1) felhasználom a 13€-s kuponomat, amit még a téli biciklis ruházat vásárlásakor kaptam, 2) elmegyek Brüsszelbe és veszek egy új villanyborotvát és lehetőleg egy teremcipőt is (amit múltkor Leuven-ben sehogy sem sikerült elintézni). A terv 1-es pontja teljes sikerrel zárult, egy Northwave biciklis kamáslit (Raptor) vettem, így végre a lábam sem fagy le, ha hidegben tekerek (merthogy szél meg esőálló ám). A 2-es pont már nem volt ilyen egyszerű történet… Szóval ebéd után beugrottam Brüsszelbe (17 perces vonatozás), és egyből célba vettem a Media Markt-ot (Ik ben toch niet gek!). A bevásárlóközpontban nem volt egyszerű az előrejutás, mivel tömeg volt. Nagy tömeg. Emberek és bevásárlószatyrok hullámzó óceánja. Nem túlzok. A belgák is ugyan úgy megkergülnek, ha karácsonyi bevásárlásról van szó, mint a magyarok. Szerintem mindent elmond a tömeg méretéről, hogy a WC-nél még a férfiaknak is sorba kellett állni, a nők pedig szerintem fél órás várakozási idő után juthattak be… Na de vissza a borotvához. Azért kellett új, mert a régi – 6 éves – Philips-em úgy egy hónapja bedobta a törülközőt. Azóta rendes borotvát használtam, de nem igazán jött be, ugyan jó technikával baromi sima eredményt lehet elérni, de a macera nem éri meg… Szóval az új is Philips, mégpedig egy RQ1050 névre hallgató jószág. Nagyon profi, már ki is próbáltam. Ha ez is kibír 6 évet, már elégedett leszek. Ha már a Media Markt-ban voltam, vettem egy Mini DisplayPort to VGA Adapter-t is, hogy a MacBook-omat tudjam projektorokkal és nem Apple monitorokkal is használni… Viszont a cipő-keresést feladtam, egyszerűen elegem volt már a tömegből, úgy döntöttem, majd otthon a két ünnep között elmegyek egy normális Adidas boltba (mert hihetetlen vagy sem, Belgiumban ninc Adidas márkabolt), és szenvedés nélkül megveszem pontosan azt a cipőt, ami nekem kell. Pont. Este a szokásos kajavásárlás alkalmával vettem egy közel tíz méteres karácsonyi égő-füzért is (fehér – vagy inkább sárga – égőkkel), és az asztalomtól jobbra lévő sarokban pöpec ünnepi világítást csináltam belőle – nagyon hangulatos (és szemüveg nélül még jobban néz ki)! Plusz megnéztem a The Proposal c. filmet (egynek jó volt).
Vasárnap délelőtt beöltöztem a téli bringás-cuccaimba (full Northwave – akár támogathatnának is, ha már ennyit reklámozom őket…), de nem a lelkemet kitekerni mentem, hanem fotózásra. Ráadásul nem én fotóztam, hanem engem fotóztak :) Konkrétan megkértem Jonas-t, hogy ha ráér, csináljon rólam pár képet, mert otthon egyesek nagyon szeretnének a biciklis űrruhában látni :D Szóval nyugalom, már nem kell sokat várni. Állítólag nagyon türelmes modell voltam ;) Azért egy 30 km-t ma is tekertem, hogy fagypont körüli hőmérsékletben is leteszteljem a rétegek hatékonyságát. Eredmény: egy póló plusz a téli űrruha most is elég. És a kamásli is nagyon jól szuperál (végig éreztem az ujjaimat :D). Ráadásul többet is mentem a tervezettnél (nem mintha ez táv lenne, de délután még floorball-ra is kellett mennem), mert amint elindultam északnak a (szokásos) csatorna mentén, a hosszú árnyékoknak köszönhetően észrevettem, hogy egy versenybringás utazik a szélárnyékomban. Szóval “húztam” egy jó hosszú szakaszon, majd elég érthetően jeleztem (abbahagytam a tekerést ;D), hogy jó lenne, ha most már ő is vágná előttem a szelet egy kicsit. Így is lett, szóval élvezhettem kicsit én is a kisebb légellenállást. Mindig meglepődök hogy mennyit számít, ha valaki megy előtted… Aztán délután jó volt a floorball is, sikerült kicsit a sokpasszos játék felé terelnem a társaságot. Nem olyan reménytelenek, mint korábban gondoltam. Csak kéne valaki, aki rendes edzéseket tart… Este pedig végre sikerült egy kis időt szakítanom a blogra is :) Remélem mindenki boldog. Tessék, itt egy kis Péterfy Bori ;)
A jó eladó a vásárló kedvében jár. Köszön, érdeklődik, hogy segíthet-e, de nem tolakodó módon (figyelem, testbeszéd). Nem akar feltétlenül okosabb lenni a vásárlónál – ha kell, képes a háttérben maradni, de ha úgy hozza a szükség, készségesen és lelkiismeretesen segít. Távozásnál köszön, további jó napot, vagy kellemes hétvégét kíván. Ha a “jó eladóval” hoz minket össze a sors, kellemes szájízzel távozunk az üzletből – attól függetlenül, hogy vásároltunk-e valamit, vagy hogy megtaláltuk-e amit kerestünk.
A rossz eladó ennek szöges ellentéte. A vele való találkozás után – akaratlanul – még a legnyugodtabb vérmérsékletű ember is elképzeli, ahogy a “rossz eladó” torkán egyenként lenyomja az árukészlet minden egyes nem fogyasztásra szánt elemét. Értelemszerűen keresztben.
Ma volt szerencsém mindkettővel találkozni, szerencsére rossz eladó – jó eladó sorrendben, így nem kellett idegnyugtatót (tömény csokoládé) bevennem, amikor hazaértem. De a feketelistámra ma felkerült egy bolt. Közvetlenül a buszvezető mögé, aki tegnap vacsora és falmászás között majdnem kilapított… Ugyanis épp hazafelé tartottam (értelemszerűen két keréken) az étteremből, amikor a drága sofőr nem igen vette számításba, hogy ha azzal a böhöm busszal jobbra kanyarodik és nem tartja meg a megfelelő távolságot a biciklisávtól, akkor bizony a kanyarban jelentősen rá fogja húzni szegény bringásokra a soktonnás jármű közepét. Nem is kifejezetten az én, de inkább az ő szerencséje, hogy velem volt dolga, mert már amikor megláttam magam mellett a buszt, beindult a Balkán-reflex és felkészültem rá, hogy ha esetleg a kanyarban nem figyel, akkor valahogy el kell hagynom az aszfaltot. És persze nem figyelt, úgyhogy amint elindult felém a busz közepe és elkezdte betakarni a biciklisávot, akkor jobb lábbal reflexből kilépés az SPD-ből, talajfogás és bringástól felugrás a járdaszigetre… Csak azt nem tudom akkor mi lett volna (pontosabban, tudom: szalagcím), ha nem a budapesti közlekedési morálon edződött srác, hanem egy tősgyökeres belga van a busz mellett… Viszont a mászás jó volt, meg utána a dumálás és sörözés is (Achel Bruin – nem lesz a kedvencem…), csak kicsit sokáig tartott :) Szerdán mindenki papírkutya volt, és nem jöttek focizni (az esőben), viszont csütörtökön pont a gyeplabdára állt el az égi “áldás”, úgyhogy az szuper volt! Holnap pedig itt a Mikluás – én már megtettem az előkészületeket ;D Ja, és a Belga Királyi Meteorológiai Intézet közleménye szerint az idei ősz volt a második legmelegebb a feljegyzések kezdete óta! Éreztük, jó volt. De most már hideg van…
Mielőtt rátérnék a vezércímre, szólnék pár szót a péntek estéről és a szombatról is. Szóval a munkahét lezárásaként elmentünk a Domus-ba. No nem a bútoráruházba, hanem az egyik legkellemesebb, ráadásul füstmentes pub-ba, ahol mindennek tetejébe nem csak inni, de enni is lehet – valahol félúton vagyunk tehát az ivó és az étterem között. Mivel valamilyen csoda folytán a hónap során jóval a személyes költségvetésem élelmezési irányszáma alatt maradtam (hihetetlen módon a csokoládé címszó alatt növekvő oszlop is messze maradt a diagram tetejétől), így kicsit el is engedhettem magam. Na de a lényeg a következő: nyolckor nekiestünk az ételnek, kilenc körül pedig miután végeztünk, rendeltünk egy kör sört (Grimbergen Cuvee de l’Ermitage) – ekkor érkezett meg Roy. Lévén ő sem evett még az este, amíg mi söröztünk, ő egy hatalmas oldalast fogyasztott el igen jóízűen. Viszont a hús látványa és illata annyira ínycsiklandozó volt, hogy Jonas nem is bírta tovább, és leintette az első felénk járó pincért egy sima porcukros gofriért (wafel). Figyelem, nemzeti ételről van szó. Szóval mire Roy végzett a hússal, megjött Jonas gofrija, valami isteni illattal… Ez van amikor nem egyszerre esznek az emberek, bármennyire is jóllaktunk már, az illatok miatt újra és újra megkívántunk valamit. Szóval mi is rendeltünk valami desszertet – így esett, hogy hozzájutottam életem (eddigi) legjobb gofrijához. És most ugyan az előző posztot ismételem, de a meleg cseresznyeöntet gyönyörű egész cseresznyékkel, plusz két öklömnyi kupac tejszínhab megszórva csokoládéreszelékkel annyira jó volt, hogy az leírhatatlan. Már az illat, ami akkor csapott meg, mikor a pincér letette elém a tálat, már az mennyei volt! Hát még az íze… És miután már mindannyian gurultunk a vacsorától, még átmentünk egy bárba és megittunk egy-két koktélt mielőtt eltettük volna magunkat másnapra. Nem semmi egy kulináris este volt.
Szombatra egy pár új teremcipő vásárlását terveztem, mert a régi oldalán sajnos már mind a bal, mind a jobb kislábujjam kikandikál :D Viszont más típus szóba sem jöhet, csak az Adidas Stabil S szériája (járt utat a járatlanért ugye…), amit mint kiderült, nem olyan könnyű itt helyben beszerezni. Olyannyira nem, hogy nem is sikerült :( Pedig öt sportboltban próbálkoztam, és összesen egy helyen volt nekik, de csak 43-as méret. Akkora lábam pedig utoljára az előző évezredben volt. Pedig már örültem, amikor megláttam a polcon… Szóval cipő nélkül maradtam, hétvégén majd valószínűleg elugrom Brüsszelbe és keresek egy rendes Adidas boltot. Hmmm… most látom hogy nincs is rendes Adidas bolt egész Belgiumban?!? Csak egy Adidas Originals bolt Antwerpenben – ez röhej. Bezzeg Budapesten két központi nagy sportboltjuk is van (Váci út és Váci utca) – meglepő fordulat. (Szerencsére edzőpólót nem volt ilyen nehéz szerezni.)
No és akkor jöjjön a vasárnap. Ugyanis a hétvége várva várt eseménye egy kispályás (3+1 játékos, 8 fős keret) floorball kupa volt a fővárostól nyugatra fekvő Denderleeuw-ben. Azért ott, mert az ország floorball-csapatainak jelentős része abban a régióban található. Mivel rajtunk (Leuven United) kívül minden csapat a bajnokságból (felnőtt vagy U18) érkezett, így nem nehéz kitalálni, hogy nem mi vertük végig a mezőnyt… (A kapusunk pl. több mint tíz éve védett utoljára.) Rajtam kívül sajnos nálunk nincs senki, aki akárcsak megütötte volna a többi csapat szintjét. Sem gyorsaságban, sem technikában (utóbbi Wolfgang-ra azért nem igaz). Egyedül pedig nem lehet meccset nyerni. Így is lényegében az öt 2×10 perces meccsből maximum tíz percet töltöttem a cserepadon, amikor pedig a pályán voltam akkor többet futottam mint az összes többi játékosunk együttvéve. Persze ez nem ellenük szól, csak ténymegállapítás. De hát igazi edzések nélkül nem lehet igazi csapatokkal versenyezni. Szerintem a Diamonds nagy valószínűséggel döntőt játszott volna ezen a tornán. Még akkor is, ha én is ugyanannyit vagyok a pályán, mint amyennyit valójában voltam :D Fontos saját magunk reális értékelése is, mert azért a torna teljes mezőnyében nem én voltam a sztárjátékos. A pontos eredményeket nem is tudom, csak hogy összesen kilenc gólt lőttünk, amiből négyet én termeltem (plusz számos kapuvas és kihagyott ziccer… – ugye az edzéshiány). Emellé kaptunk vagy negyvenötöt… De ez a realitás. Tényleg annyira akartam, annyit rohantam és harcoltam, hogy a nagyedik meccs második félidejében (a harmadik és negyedik mérkőzésünk között nem volt szünet, szóval nagyjából fél órája folyamatosan pályán voltam) egy hirtelen irányváltásba begörcsölt a vádlim, és mivel a spori volt hozzám legközelebb, őt kellett megkérnem – a földön fetrengve – hogy feszítse vissze a lábfejemet, a csapattársaimat meg hogy vonszoljanak a palánkon kívülre (mivel a futó-óra miatt mihamarabb folytatniuk kellett a játékot)… Szerencsére volt egy teljes óra a 9-10. helyért lejátszandó utolsó meccsünkig, így nyújtással és masszírozással sikerült játékra alkalmas állapotba hoznom magam, de azért közel sem voltam 100%-os, így sajnos 5:4-re kikaptunk :( De – összességében – a többieknek mindenképpen nagyon hasznos volt ez a torna, mert itt végre láthatták, hogy mekkora különbség van a mi vasárnaponkénti játékunk, és “rendes” csapatok teljesítménye között. Olynnyira sokkolta őket a különbség, hogy az utolsó meccsünk előtt ők kérték, hogy mostantól lehetőleg a vasárnapi időnk felében rendes edzést tartsunk! Azért ez szerintem nem rossz ;) És ugyan még semmi sem biztos, de lehet hogy egy rendes csapatban is játszani fogok – ha lesz valami hír, akkor majd úgyis megírom. Ja, és a slusszpoén: vasárnap reggel szólt az ébresztőórám, én pedig lazán lenyomtam és aludtam tovább, pedig direkt állítottam be 8:00-ra, hogy a 9:30-as találkozóig még bőven legyen időm borotválkozni, enni és összepakolni – mindenzt nyugodt tempóban. Nos, el lehet képzelni mit éreztem, amikor 9:10-kor felriadtam (azon kívül, hogy először azt sem tudtam mennyi az idő, és hogy nem késtem-e már rég el)… Még jó, hogy odafelé megálltunk egy boltnál, a sportcsarnokban pedig árultak hot-dog-ot, különben éhen haltam volna. Hát ennyi volt mostanra a sztori, részvétem annak, aki ezt hősiesen végigolvasta :D
A múlt héten nem sokat tudtam “dolgozni”, mert az idő nagy részét az adminisztrációs teendők vitték el. De végre nagyjából minden el van rendezve. Először is mivel már másfél hónapja vártam a városháza (City Hall) levelére, ami a belga címem regisztrálásához kell, meguntam a várakozást, és hétfőn bementem verni az asztalt. Ennek eredménye az volt, hogy keddre kaptam időpontot, mikor is mindent el is rendeztünk. Mivel az EU állampolgára vagyok, külön ID kártyát nem is állítottak ki, csak beregisztrálták a címemet a rendszerbe, és erről adtak egy A4-es igazolást. Viszont ezzel az igazolással végre szerdán nyithattam bankszámlát (a KBC-nél), és bankszámla birtokában végre elintézhettem az egészség-biztosításomat is (a CM nevű biztosítónál). Ez utóbbi egyébként úgy működik, hogy az egészségügyi költségek 75%-át térítik vissza, amihez egy saját kódszámmal ellátott matricát kell felragasztani az egsézségügyi szolgáltatás számlájára, majd azt be kell dobni a városszerte erre a célra kihelyezett postaládákba, és egy héten belül utalják is a pénzt. Persze elsőre elrontották a címemet a matricákon (a szerződésen jó volt, csak a számítógépen két nagyon hasonló utcát sikerült összekeverni), úgy kellett visszamennem kijavíttatni… Szerencsére szerdánként van egy külön ügyfélfogadó pult a nemzetközi diákok részére, így egyszer sem kellett várnom. Csütörtökön az egyetemi dolgozók részére kötelező orvosi vizsgálatra kellett elmennem, ami nem volt egy nagy szám, de összességében elment vele egy vagon idő. Ráadásul előtte ki kellett tölteni egy két oldalas részletes kérdőívet a korábbi betegségekről, oltásokról – ami nem volt olyan egyszerű… Viszont kiderült hogy a szemüvegem tökéletes, továbbra is 182 cm és 71 kg vagyok, nincs semmi olyan a vizeletemben, aminek nem kéne lennie, a vérnyomásom teljesen jó, és egyszerűen nincs semmi bajom :) Attól meg kissé ledöbbentek, hogy mennyit sportolok… Pénteken kaptunk új számítógépeket (Dell gép – Intel® Core™2 Quad Processor Q9550 2.83 GHz + 8GB RAM -, Dell monitor, Dell billentyűzet és Dell egér) az intézetben. Baromi jók, csak éppen még nincs minden úgy konfigurálva, ahogy annak lennie kéne. De ha az is meglesz, akkor jelentős előrelépés állhat be a munkám sebességét illetően. Ráadásul jobb érzés is ezeken a gépeken dolgozni. Este pedig a falmászás után (vettem 10 alkalmas bérletet) megvolt a szokásos dumálás/sörözés (Nen Engel van Domus, Ciney Bruin)
A szombatot Brüsszelben töltöttem Stefan, Jonas és Paul társaságában. Fotóztunk (vétettem egy annyira gáz beállítási hibát, hogy nagyon, de hát új a gép, még szokni kell), a hangszermúzeum tetején levő étteremben ebédeltünk, jártuk a várost, este pedig találtunk egy a központtól távolabb eső, turistamentes sörözőt is (Ciney Blonde). Tök jó volt. De a legjobb rész kétség kívül maga az ebéd volt, a múzeum épületének tetőteraszán, 17°C-ban és szikrázó napsütésben. Nem egy tipikusan november végi időjárás volt, az biztos. Vasárnap – kijavítandó az előző napi fotós baklövést – Leuvenben fotóztam egy másfél órát a süvítő szélben (ezalkalommal minden kép jó lett). Mivel a késő délutáni floorball öt napon belül már a nagyedik sportos estét jelentette (szerdán intézeti foci (négy gólt rúgtam!), csütörtökön gyeplabda, pénteken falmászás), teljesen kikészültem, miután otthon lezuhanyoztam aludtam is egy órát, és csak azért keltem fel, mert nagyon éhes voltam és mindenképpen ennem kellett valami vacsorát. Persze ezután még csatlakoztam pár emberhez egy koktél erejéig, de végül tényleg olyan fáradt voltam, hogy előbb eljöttem, és “már” fél tizenkettőkor ágyban voltam. Sajnos elég szarul aludtam, de ez van… Most szakad az eső és süvít a szél – katasztrófális az idő, de már bankkártyám is van…
