Tag Archives: sport

Vizsgaidőszak…

Sajnos bizony elkezdődött a vizsgaidőszak. Sírás-rívásra – őszintén szólva – ennek ellenére nincs semmi okom, mert az ERASMUS-os kavarás miatt ebben a félévben csak 1 igazi vizsgám és 1 szigorlatom van (tesi már kipipálva, és magfizikából meg két ZH-ból jött össze a 4-esem). Utóbbi hat félév elméleti fizikából – ami viszont őszintén szólva gyilkos. Most egyelőre még a vizsgára tanulok (Termodinamika és statisztikus fizika), de valahogy nem az igazi a dolog. Más tételsorából nem ugyan olyan a tanulás, mint a sajátból, de ez van, ha az ember belefáradt abba, hogy minden évben ő az, aki kidolgozza az összes tételt. De valahogy így se jobb. Hogy is mondják – “olcsó húsnak …” Sajnos nem csak híg, büdös is… Na mindegy, vizsga pénteken van, elméletileg átnéztem, sőt, át is írtam a tételeket, holnap elolvasom a Nagy Károly könyv (ezek jók szoktak lenni) releváns fejezeteit – akkor talán össze tudom rakni azt, ami a tételek alapján még nem állt össze. Azt hiszem legközelebb a vizsga után írok majd. Flóra meg lassan diplomás ember lesz! Nem semmi…

Egyébként meg megvettem az új ütőt, de végül nem a múltkor beharangozott lett, hanem egy másik [Canadien Gothic 30], ami attól szinte csak az ütőfejben tér el, de a boltban sokkal jobban “bejött” – és még olcsóbb is volt. A délutáni edzésen fel is avattam, nagyon jó, hihetetlen mennyit számít, hogy ovális a nyél keresztmetszete (nem kör) és hogy 4 (!) centivel hosszabb, mint a másik ütőm. Baromi jó. Ha megtanulnék végre rendesen mozgásban kapásból lőni, akkor már szinte elégedett lehetnék magammal. Bár szerintem ahhoz képest, hogy február végén kezdtem, nagyon jó vagyok ;-) Remélhetőleg ezt az edző is így látja.

Na lassan megyek aludni… Rossz így vizsgaidőszakban egyedül tölteni az estéket, most tisztára olyan érzésem van mint Belgiumban, amikor januárban nem volt senki, akihez szólni lehetett volna, mert mindenki otthon tanult, Leuven meg tök üres volt. Csak akkor még sport sem volt, és Flórával sem tudtam találkozni. Na mindegy, furcsa ez az érzés… Kicsit egyedül érzem magam :-S

Floorball hírek

A 2007/2008-as idényben a felnőttek között a Diamonds lett a bronzérmes, amint azt az alábbi táblázat is szemlélteti. Ez azért különösen érdekes hír, mert ennél a csapatnál edzek én is :-) Jövőre valószínűleg két felnőtt csapatot indítanak, az első osztály mellett egyet az OB III-ban is, és abban már én is játszhatok majd!

Elég sporthiányom van itt Piszkéstetőn, nagyon rossz érzés, hogy két edzést is ki kellett hagynom. Persze szép itt fenn, meg a munka is fontos, de azért mégis… Jó sport ez a floorball. Jó lenne ha több lehetőségem lenne gyakorolni. Az alant látható ütő meg nagyon megtetszett… Lehet, hogy alakul a névnapi ajándékom?

Minden út bringaút!

Szombaton voltam a Critical Mass-en. Ha én nem mentem volna el, akkor csak 79999 bringás tekert volna végig a belvároson :-) Már legalább 2006 óta tervezem, hogy elmenjek, de valamiért végül soha nem sikerült – lusta voltam, vagy nem volt a legideálisabb az időjárás. De most végre megvolt a kellő elhatározás (és még a biciklim is működőképes állapotban találtam a garázsban). Jó volt együtt tekerni (már a Béke-tértől) sok-sok olyan emberrel, akik ugyancsak egy élhetőbb Budapestet szeretnének, és azt, hogy a kerékpárosok és az autósok békésen és biztonságosan közlekedhessenek egymás mellett. Persze a felvonulás kellemetlenséget okozott sok autósnak, de ha nem teszünk valamit, mindannyian belefulladunk a szmogba a következő évtizedben. A belvárost le kell zárni, kerékpáros sávokat kell kialakítani, és természetesen fejleszteni kell a tömegközlekedést (lásd pl. Belgium – láttam, ez járható, élhető út). Mindehhez persze feltétlenül szükséges egy “kis” gondolkodásbeli változás is. Mondjuk kezdetnek nem lenne rossz ha a toleranciánk fejlődne európai szintre…

Érdemes az alábbi képet (Credit: Press-Office, City of Münster, Germany) megtekinteni. Az ugyan annyi ember szállításához szükséges autók, buszok és biciklik számát és helyigényét szemlélteti. Remélem ősszel már tényleg igazi autómentes nap lesz Budapesten, mint amilyet múltkor láttam Brüsszelben. Tökéletesen lezárt belvárossal, biciklisekkel és gyalogosokkal, jobb levegővel.

Persze megértem én, nem lehet mindenhova biciklivel menni, de ha nem muszáj, lehetőleg nem kéne autóba ülni. A tömegközlekedés nem a legkényelmesebb, de ez már nem az a század, maikor a kényelmünket a környezeti szempontok elé lehet helyezni. Lehet választani: kapaszkodunk a metrón, és esetleg állunk fél órát (amibe persze még nem sokan haltak bele), vagy a szmogban, dugóban állunk minimum ugyan ennyit, tovább rontva a helyzeten. Tudom, akinek van autója, akkor is egy csomót fizet ha nem használja, de erre nem megoldás az, hogy csak autóval utazik. Egyelőre nem akarok jogosítványt se. Minek.

Holnap viszont biciklivel megyek az ELTE-re tesizni. Még át sem kell majd öltöznöm, mehetek ugyan abban a ruhában. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy így még gyorsabb is lesz, mintha BKV-vel mennék (autóról meg nem is beszélve…). Mondjuk a munkahely az már nem ilyen egyszerű. Ahol biztosított a zuhanyzási lehetőség, oda bármikor lehet két keréken menni, ahol nem, ott már nem ilyen rózsás a helyzet. Én ugyanis izzadok, ha meg olyan lassan megyek, hogy ne izzadjak, akkor az tényleg lassú. Az intézetbe való feljutás a kettő közötti átmenet lehet, ugyanis a Svábhegyre nem tekerek fel, csak a Moszkva-térig, onnan meg mehetek fogaskerekűvel – így felfelé nem izzadnék meg (lefelé meg már mindegy, itthon úgyis fürdöm)! A jövő héten ezt is letesztelem. Ha ez így tényleg járható, akkor lehet hogy veszek egy új biciklit (Merida Crossway 5 V – lásd lenn), mert a mostani szegényke már nagyon kopottas, fék nem fog, váltó akadozik, fogaskerekek elkoptak, a vázat leszámítva rozsdásodik az egész – nem csoda, hiszen több mint 10 éves, és sok nyarat töltött a szabad ég alatt esőben, 40 fokban, fólia alatt főve, stb. Majd beszámolok a tapasztalatokról.

Szép volt fiúk!

Sajnos magát a meccset nem láttam, mert éppen egy esküvőn voltunk Flórával, de ez az összefoglaló – és a kommentár – elég jól visszaadja az esemény hangulatát és az eredmény fontosságát! Szép volt fiúk! (Az eseményeket nem annyira követők kedvéért: megnyertük a Divízió I-es világbajnokságot, ezzel feljutottunk az A csoportba, azaz jövőre a világ legjobb 16 csapatának egyikeként szerepelhetünk a svájci A csoportos VB-n.) Komolyan megkönnyezek ahogy nézem – már a 2002-es székesfehérvári óta nézem a hoki VB-ket, és annyira szurkoltam mindig, hogy sikerüljön! És most végre MEGVAN!

Sport az elmúlt napokban

Szombaton voltam a Téry Ödön Emléktúra hivatalosan 50, valójában csupán 44 km-es nagy távján. 500 méter felett még voltak hófoltok, sőt, Dobogókőn több centis hótakaró volt. Meg nagy sár. A túra elég jól sikerült, természetesen írtam róla beszámolót is.

Hétfőn egyetem után elmentem Dorogra, hogy GPS-el felmérjem a novemberi ISZINIK 100 teljesítménytúrára azt a részt, mely nem a Kinizsi Százas útvonalán halad. Erre azért volt szükség, mert elvállaltam a szintábra elkészítését – cserébe én is szervező lettem, ráadásul még a kéktúrás oldalam logója is benne lesz az igazolófüzetben. Egyébként az ábrát kedden meg is csináltam, majd egy teljes napi munka volt, de szerintem (és a szervezők szerint is) tökéletes lett. Itt van belőle mutatóban az 5×20 kilométerből egy szelvény (maga az egész ábra olyan nagy felbontásban készült, hogy még A3-as méretben is ki lehetne nyomtatni, pedig csak A5-ös lesz).

iszinikszint.png

A floorball edzések a jó idő miatt kinti futással kezdődnek, amit én nem igazán csípek, de főleg a hétfői, edzés végi töménytelen fekvőtámasz, sprint, stb. nem esett jól – főleg így majd’ 50 kilométerrel a lábamban. A csütörtöki egyetemi floorball sajnos csak 45 perces volt, mert aztán egyetemközi kézilabda meccs volt a csarnokban, de azért élveztem – no meg a legutóbbi két héten végre mi nyertünk :-)

Szóval igencsak sportos az életem mostanában. És akkor még közel sem csak ebből állnak a napjaim…