Tag Archives: video

Bringával a Megyeri hídon

A délutáni SPD-mentes szenvedés után megnéztem a Tour de France közvetítést az Eurosport-on, majd mivel egy kicsit alábbhagyott a szél, úgy döntöttem itt az idő, vissza kell vágni, nem punnyadhatok egész vasárnap! (Ráadásul délután kicsit hosszabb távra készültem műzliszelettel és izotóniás itallal, szóval nem akartam, hogy kárba menjen az összes előkészület…) Most már az új bringával és SPD cipőben indultam neki, így érezhetően könnyedebben és nagyobb élvezettel faltam a kilométereket. Végül 35 km lett, mert elkezdtem kicsit fázni, ahogy a Nap közeledett a horizonthoz – pedig egészen megjött a kedvem, és erőt is többet éreztem magamban, mint ebéd után… Viszont a szép idő hatására megjött a kedvem a videózáshoz, így felvettem a Megyeri hídon való áttekerés 4 teljes percét (kamera nélkül azért gyorsabban megy) – lásd lenn (az érdekesebb rész 2:22-től látható). Készült pár fotó is, például ezek: 1, 2, 3, 4 (a többi pedig szokás szerint ott van a Flickr-en).

Ha másért nem, akkor ezért…

Miért akartam már nagyon kisgyerek koromban is csillagász lenni? Mi az ami megfogott, és mi az, ami miatt most sem állok el ettől? A csillagos ég és hatalmas távcsövek. Nem az elméleti számítások vonzanak, nem a fizika (persze előfordul, hogy akad abban is némi szépség), hanem a végtelen, káprázóan csillagos égbolt, és a kopár hegycsúcsokon, magasan a nyüzsgő városok zaja és pora felett álló hatalmas csillagvizsgálók. Úgyhogy ha megnézem az alábbi videót arra gondolok, hogy ha ez a szigorlat (és az államvizsga) megvan, akkor a szomszéd szigetről ugyan ilyen ég alatt dolgozhatok majd a következő években, és ez azért ad egy kis erőt… (2:41-től 3:19-ig a piszkéstetői távcső ikertestvére látható – ilyennel tehát már dolgoztam, nem is keveset.)

Itt pedig az eredeti videó, de elég nagy (138 MB), szóval jobban jársz, ha letöltöd – jobb klikk, stb…

Azt hiszem, ez alapján minden érthető. Gondolom minden olvasóm egyből csillagász akar lenni :D Azért nagyon fárasztó ám egy hetet végigdolgozni egy csillagvizsgálóban, senki ne higgye azt, hogy a távcsövek kezelése gyerekmunka, és nem igényel maximális odafigyelést. És azért két hét után már biztos nagyon hiányozna az egyetemváros biciklis (csokoládés és sörös?) forgataga…

Hmmm, valamiért eltűnt a videó, de szerintem vissza fog kerülni, addig is itt lehet megnézni a készítőjének pár fotóját, ami állóképben megközelítőleg érzékelteti, miről is beszéltem… Visszakerült :)

Boldog második születésnapot kedves blogom!

“Úgy tekerek a flaszter majd szétszakad”

Ma nélkülem megy a NightRide, mert holnap jön a floorball-szezon utolsó meccse, és szeretnék kipihenten menni – úgyhogy végre van egy kis időm blogot írni, mert gyűlik ám a sok téma. Mára viszont inkább csak egy kis zene, minimális sztorival. Mellesleg a flaszter jelentése aszfalt.

A klipp több dolog miatt került ide (annak ellenére hogy nem szeretem ezt a stílust). 1) Qka MC rokon, 2) I love Budapest, 3) Buppa – a biciklis futár rapper megmondja a tutit és közben még a Bagaboo táska is bevillan, 4) a film egy fényképezőgéppel (Canon EOS 5D Mark II) készült, csak ma már itt tart a technika, hogy a digitális tükörreflexes gépekkel Full HD videót lehet felvenni, 5) a rap ellenére ez a szám nagyon jó!!!

És akkor egy kis énblog: pénteken betekertem az ELTE-re az INDEX-emért, de nem a szokásos oda-vissza 24,42 km-es útvonalon mentem veseszétrázós gyászos bringautakon kacskaringózva, hanem nagyjából a legrövidebb autóúton. Ez annyit tesz, hogy odafelé Béke, Lehel, Váci, Bajcsy, Kiskörút (az Astóriától az Üllőiig ügyesen kikerültem a dugót, fogalmazzunk úgy, hogy egy villamos sebességével ;D), Rádai, Petőfi-híd, ELTE, majd visszafelé végig a Nagykörúton 30-42,3 km/h-val, vagy épp az álló autók között csorogva, majd Váci, Lehel, Béke. Ez így nettó kevesebb mint egy óra tekerés volt a szokásosnál jóval rövidebb (20,95 km) útvonalon, jóval tempósabb átlaggal. Élveztem!

NightRide (7.) & CriticalMass

Először is megint volt NightRide, megint én szerveztem, és megint többen voltunk, mint korábban! Az első kör végén harmincan emeltünk biciklit a Hősök terén (fotó: Kánaán). Vasárnap hajnali három körül 60,9 kilométer után cipeltem fel a járgányt a szobámba. Nagyon jó volt!

Délután 13:15-kor már Újpesten voltam (azért előtte kicsit foglalkoztam a szakdolgozatommal is), hogy az észak-pesti csillagtúrával jussak el a CM startjára a Tabánba. Már itt találkoztam pár ismerős arccal – aztán meg örömteli módon az egész menet alatt nagyon-nagyon sokan köszöntek és integettek nekem. A NightRide-on megismert lovag társaságában elugrottam az erzsébet-téri WAMP-ra is, ahol a korábbról virtuálisan, a NR-ról meg már élőben is megismert 1mind1-es dns-től vettem egy Continental bicikli-külsőből készített övet – nagyon pöpec, majd lesz róla külön bejegyzés is. Bringás körökben ez bizony úri cucc. A kritikus tömeg pedig most is kritikus méreteket öltött, voltunk vagy 50000-en. Szerencsére az idő is szép volt, így kényelmes gurulótempóban élvezhettük az autómentes utak csendjét és békéjét. De tényleg.

Egyszerre két irányban foglaltuk el az Erzsébet-hidat, kurjongattunk az Alagútban, integettünk a csodálkozó turistáknak, de sorolhatnám hajnalig :) A “táv” második felét pedig az addigra meglelt csillagászokkal tettem meg, így nem voltam egyedül a városligeti bringaemelésnél sem. Mondjuk előttük meg másokkal mentem, szóval egyáltalán nem voltam egyedül egy percet sem! Bárcsak minden nap legalább ennyien bicikliznénk, az autósok maguk könyörögnének biciklisávokért ;) Addig is minden út bringaút! Saját készítésű videó alant, nem saját pedig ide kattintva.

Csillagász kirándulás

Szombaton csillagász kirándulást tartottunk. A táv nem volt jelentős, csupán 9,7 kilométer – Dobogókőről mentünk a Rám-szakadékba, majd le Dömösre. Az idő nagyon szép volt, mondjuk a hajnali 7 órás indulásnál még kellett a széldzsekim, de a Rám-szakadékban már a pulcsim is csak a táskámon lógott. Dömösre Dobogókőre való megérkezésünk után gyorsan kipihentük a busz és a HÉV fáradalmait, és benyomtunk egy-egy jól megérdemelt almás rétest, majd megcsodáltuk a kicsit párás kilátást, Józsi pedig elhozott egy tömböt az utolsó hókupacból :) Ez most tényleg igazi kirándulás volt, sokat álltunk nézelődni, pihenni, beszélgetni és enni – nem rohantunk sehova. És még élveztem is! Igazán fejlődök. A biztonság kedvéért azért a táskába berakott GPS-t is csak egyszer kellett elővennem és bekapcsolnom, amikor kezdett gyanús lenni, hogy 1) nincsenek turistajelek, 2) irreálisan nehéz a terep – kiderült hogy véletlenül letértünk a Lukács-árokba…

Maga a Rám-szakadék is nagyon jó volt – amikor utoljára arra jártam, még nem voltak ezek a szép korlátok, csak láncok, a természeti formákra meg persze már nem is emlékeztem. A patak is pont annyira volt bővízű, hogy ne legyen túl könnyű a lejutás, de azért ne is legyen járhatatlan az út. Szép volt, na. Csak kicsit túl sok kiránduló volt. Dömösön sajnos nem találtunk cukrászdát, így elsétáltunk a hajóállomásig, ahol a lányok kávéztak egyet, mi meg nem, és még jégkrémük sem volt – viszont Katánál volt süti! Hazafelé várható módon dugig volt a busz, és (legalább is nekem és Erikának) állni kellett, meg még késett is, de kibírtuk :D Hősök vagyunk. Ó igen, elmés megfigyelés, mind az öten szemüvegesek vagyunk – úgy látszik ez egy ilyen szak. További képeim a flickr-en (innen kell visszafele lapozgatni, hogy időrendben legyen). Józsi fotói itt, Kata képei pedig emitt. Videó pedig alant (vagy ha kell az eredeti, itt megkaphatod).