A helyzet az, hogy nyertünk, 22 pontunk van, a másodiknak 10, még 5 forduló van hátra és egy győzelemért 2 pont jár. Elemi matematikával igen könnyen levezethető, hogy bajnokok vagyunk :) Az meg hogy a két hét kihagyás erősen meglátszott a játékomon, senkit sem érdekel :D
Tag Archives: floorball
PhD meg egyebek
Éjfél körül elküldtem a PhD-jelentkezésemet Belgiumba. Remélhetőleg meg is érkezett (és nem nyelte el az internet kábel-rengetege), és ugyancsak remélhetőleg a két támogató-levelet is időben elküldik/elküldték az érintettek.
Breaking News (2009.02.13. 1153Z): megkaptam a visszajelzést, hogy megérkezett a pályázatom minden eleme, és majd értesítenek, ha meghozták a döntést.
Sajnos a náthám a pár nappal ezelőtti “már majdnem elmúlt” állapotból a “rosszabb mint volt” állapotba váltott, így kénytelen voltam elmenni orvoshoz, szóval most amíg nem vagyok megint 100%-os, nincs se edzés, se biciklizés (se egyetem). Jövő hétvégére mindenképpen meg kell gyógyulnom, mert akkor Veszprémben már (remélhetőleg) végleg, matematikailag is megnyerjük az OB II-t. (Közben megérkezett a már régebben beígért csapatkép is, itt lehet megtekinteni.)
Nem túl nagy gond egyébként (az edzéskihagyást leszámítva), hogy itthon kell maradnom, tegnap úgyis jó egy havi munkát előre megbeszéltünk a témavezetőmmel, szóval van mint dolgoznom a szakdolgozatommal (meg cikkeket is kellene olvasnom hozzá)…
Miskolci FE – Diamonds X3M Team 3-10 (1-7,1-0,1-3)
Sporthíreink Párizsból (egészen pontosan a konferenciateremből – na nem előadás közben írok, ebédszünet van és én már tele vagyok): csapatom nélkülem is (hehe, meg hihi, de akkor is) különösebb nehézség nélkül maximális pontszámmal zárta az alapszakaszt. Gratulálok nekik, születésnapi ajándéknak tekintem ezt a szép hírt. Hajrá Diamonds!
Rudas FT – Diamonds X3M Team 1-6 (1-1,0-3,0-2)
A reggeli hajnali ötös kelés nem könnyítette meg a mai meccsre való ráhangolódásunkat. Nem csoda, hogy Dunaújvárosba tartó tágas különbuszunkra kivétel nélkül elég álmosan szálltunk fel – arról nem is beszélve, hogy előző este a szokásos edzés után háromnegyed tízkor még a felsőgödi vasútállomáson vártuk a főváros felé tartó vonatot… Az út a többiekhez hasonlóan nekem is zenehallgatással és alvással telt, a sötét miatt elő sem vettem a magammal vitt tanulnivalót a táskámból. 8:30-tól szerencsére még csak az utánpótlás-csapatunk játszott, így egy fél órácskát még szundikálhattam az öltözőben. Aztán miután a „kicsik” lemosták az ellenfelet, következhetett a mi meccsünk. Az első percektől egyértelmű volt, hogy a dunaújvárosiak nem a technikájukkal, hanem testi erejükkel próbálják megnehezíteni a dolgunkat – pontosabban a játékba küldött első és második (valamint a belőlük kevert szokásos nulladik) sorunk dolgát. Az első játékrészben még nem is ment valami jól a szekér, pontatlanul és elképzelés nélkül adogattunk, majd csak begyötörtük valahogy az első találatot. Erre a gólunkra még „válaszoltak” egy szerencsés (vagy éppen szerencsétlen) öngóllal, de a második harmadtól már csak a játékot és minket aprítottak. Nem ritkán egyértelműen tudatosan, durván szabálytalankodtak, de a hazai pálya és bírópáros ezt egyáltalán nem torolta meg, pedig nem egyszer a jégkorongmérkőzésekről ismert palánkra lökést alkalmazták (ami floorballban nem csak hogy durva – 5 perces kiállítást érő -, de igen balesetveszélyes szabálytalanság, hiszen itt csak egy 50 cm magas palánk övezi a játékteret, és azon át a téglafalnak vagy a nézők közé esve röpülve csak a szerencsén múlik, hogy karcolások nélkül vagy öltésekkel végzi a sértett fél…)! Így csapatkapitányunk és én is egyszer-egyszer durván a pályán kívülre kerültünk, a csarnokban nem kis felzúdulást keltve… (És akkor ezek csak a legkirívóbb durvaságok voltak…) Szerencsére a végére elharapódzó indulatok nem vezettek súlyosabb konfliktushoz, ráadásul a harmadik játékrész második felében a mi sorunk is többször lehetőséghez jutott, így amellett hogy egy szép labdaszerzés utáni első pillanatban a palánkon kívülre lettem „tessékelve” (hogy én milyen szépen le tudom írni, amikor egy jó 90 kilós játékos lendületből, két kézzel történő rásegítést alkalmazva át**** a palánkon a hazai szurkolók lábai elé, úgy hogy erre az egész kispadunk őrjöngve ugrik fel…), szereztünk egy gólt, és nem kaptunk egyet sem. Végül „simán” győztünk és továbbra is a megszerezhető maximális pontszámmal vezetjük a bajnokságot. Hajrá Diamonds!
Diamonds X3M Team – Szolnok Cannibals FK 13-11 (3-3,5-2,5-6)
Ma délután “bejutottunk” a Magyar Kupa legjobb négy csapata közé (a többiek az OB I első három helyén tanyázó Dunai Krokodilok SE, SZPK-Nokia és ARES HC/Top Floor – sorsolás még nincs az elődöntőben a Krokodilokat fogadjuk)! Gratulálok a csapattársaknak! Sajnálom hogy nem lehettem velük, de azért én is megvívtam ma a magam győztes csatáját három kemény asztrofizika tétellel ;)