Ma voltam 15-17-ig floorballozni a Leuven United csapatában. Amatőr egyesület, nem szerepelnek a ligában, de ha jól értettem, van két tag, aki játszott bajnokságban is. Majd még utánakérdezek. Sajnos ennek megfelelően a színvonal elég alacsony, ráadásul kapus és palánk nélkül játszottunk. Technikailag (magasan) én vagyok a legképzettebb, de ez ilyen körülmények és háttér mellett nem meglepő. Így sajnos annyira nem volt “jó” a játék, de két óra rohanás mindenképpen hasznos, jól el is fáradtam a végére (ráadásul odafele otthon felejtettem az U-lakatomat, szóval sprintelhettem vissza érte a bringával – természetesen az egyetlen emelkedőn, ami a város azon részén van). Így azt hiszem, hogy ha legalább szinten akarok maradni ebben a sportban, mégiscsak fel kell vennem a kapcsolatot a távolabbi két – a bajnokságban is szereplő – csapattal. Persze ez a vasárnapi lötyögés is maradhat, szórakozni és rohangálni jó, sőt, talán még kicsit javíthatok is rajtuk… Mára ennyi.
Tag Archives: phdinleuven
Leuven-i lakásom
Mivel végre felraktam az utolsó posztert is a falra, elérkezett az idő, hogy bemutassam a lakásomat. A Windmolenveldstraat 50-en bérlek havi 500 EUR-ért egy 30 nm-es studio-t, ebben az árban minden benne van, kivéve az áram. A Bing Maps-en szépen látszanak az ablakaim a másodikon:
A folyosó kicsit szűkös, de a biciklit így sem nagy macera felcipelni, ráadásul van egy zárható előterem, ahova szépen be tudom rakni (itt van még egy jó nagy szekrény is, ahol a ritkán használt cuccokat tárolom – plusz ágyneműk, szerszámok, tábori ágy, bőröndök, stb.). Ezen felül van egy nagyobb szoba, plusz egy fürdőszoba zuhannyal, mosdóval és WC-vel.
Le sem tagadhatnám, hogy a fekete-fehér mellett a piros és a natúr színek dominálnak. Ráadásul a csoki-színűre festett falat leszámítva ezen a képen minden az én agyszüleményem (az étkezőasztal és az íróasztalom alatti fiókos modul alapból benn volt, a többi cuccot az IKEA-ban vettem, illetve a nagy fekete-fehér képet anyuéktól kaptam karácsonyra – eszméletlenül MENŐ). Az asztalom környéke a legjobb.
A szék támlájától balra látszik az Apple WiFi is ;) Van egy – elméletileg – csoki illatú gyertyám is ott a bal sarokban, aminek egyelőre olyan erős illata van, hogy munka után hazaérve teljesen fejbevágja az embert – brutális… Van egy kis konyhám is, persze a felszerelést azt nekem kellett megvenni bele (a hűtőt nem, azt csak leolvasztanom kellett, de utána olyan jó lett, hogy a legfelső polcon az első napokban fagyásveszély volt :D).
Nincs ám mindig ilyen szépen megterítve, ezeket a szövet alátétet és a boros poharakat csak a press kedvéért tettem fel, a hétköznapokon műanyag alátétet használok – egy fokkal praktikusabb… Az ablakok között pedig van egy tükröm is. Lényegében az egyik falam majdnem végig ablak (kívül-belül megpucoltam ám, gyönyörű lett), a ház pedig D-DNy irányba néz, szóval a nap nagy részében besüt a Nap – ha engedem. Egyébként az ezen a képen látható bútorok eleve a szobában voltak, az az ajtó pedig a fürdőszobába nyílik.
Ami még hiányzik, az valami szőnyeg az ágyam elé, mert nem szeretem reggel a hideg követ (tudom, papucs…), meg azért ezzel a terítővel sem vagyok teljesen megelégedve, de kevesebb mint 5 EUR volt, és nagyon kellett valami arra az asztalra. És csak a tisztánlátás kedvéért, azért vannak repedések a falakon, egy-két régi szög helye is látszik (és a nagy kép mögött nem is csak egy-két helyen), a járólapok pedig sok helyen végig vannak repedve, és a zuhanyban egy-két dolgot ki kell javítani. Szóval természetesen nem tökéletes, de most hogy így berendeztem, szeretem ezt a helyet. (Igen, nincs sütő, szóval nem ehetek állandóan mirelit pizzát…). Lesz videós bejárás is, csak szólok.
Második munkahét
Mondjuk pont a munkárol nem sokat fogok írni. Python-ban programoztam, meg cikkeket olvastam, ennyi. Kedden voltam az International Office-ban, és bemutattam a diplomám eredetijét, így nem kell kínkeserves úton hivatalos másolatot kérni az ELTE-től… Persze ezt a lehetőséget úgy kellett kihúzni az itteniekből (mindemellett mondjuk mindenki nagyon kedves és segítőkész). Továbbra is tartom azt az elképzelésemet, hogy még szeptemberben lesz diákom :) Mivel ez volt az első nap, hogy a saját biciklimmel mentem dolgozni, egyből be is gyűjtöttem az elismerő szavakat – mondtam én, hogy ez a bringa itt is menő lesz.
Szerdán munka után Ilse-hez (ERASMUS alatt vele is egy évfolyamon voltam) mentünk Brüsszelbe (pontosabban Uccle-be), aki talán kicsit meglepő módon a Belga Királyi Meteorológiai Intézetnél csinálja a PhD-ját. Az estét egy kicsi, de kellemes polasz étteremben kezdtük vörösborral és pizzával. Utóbbi – nekem mindenképpen – az elmúlt évek legjobbja volt. Egyszerre volt hatalmas (lelógott a nagy pizzás tényérról), ízletes (tökéletes tészta, nem túl száraz, vékony, mennyei feltétek: sonka, hagyma, gomba, sajt, tojás) és nem túl drága (8 EUR). Ráadásul a társaságból ketten nem is bírtak a sajátjukkal, így végül kicsit több mint másfelet ettem – jól is laktam rendesen, a többiek meg értetlenül nézték, hogy bírok ennyit enni, és emellett hogy tudok ilyen vékony lenni :) Eztán hosszú beszélgetés, képnézegetés, zenehallgatás és sörözés (Stella Artois) kezdődött Ilse lakásán, ami egészen hajnali egy körülig tartott, így már kettő óra is elmúlt, mire ágyba kerültem…
Ennek meg is lett a hatása másnap, mégpedig az, hogy a délelőtt katasztrófális volt – szerencsére az ebéd után elfogyasztott káve (az első kávém az Intézetben) rendesen felpörgetett, így délután elég jól dolgoztam. Munka után páran elmentünk kebabot enni. Úgy látszik ez egy ilyen hét, de ez is isteni volt. A hely nincs messze a Heverlee-i vasútállomástól (Heverlee Leuven egyik külső része, itt van az egyetem is), és a kebabjuk egyszerűen mennyei. Egy nagy, csirkés változatot ettem (azt hiszem ez is 8 EUR volt, de lehet hogy 7, már nem emlékszem), és komolyan mondom minden tökéletes volt benne, méretre meg akkora volt, mint három-négy otthoni gyros. Magát az evést már Robin lakásán hajtottuk végre (micsoda megfogalmazás), és amilyen okos vagyok, a pulcsimat sikerült otthagynom, így miután Valery visszafurikázott az Intézethez (ahol a cuccaim és a bringám volt) első utam ugyanoda vezetett vissza… Este mostam. Az új hely jó, de a mosó-program és a szárító-program is 10 perccel hosszabb, mint a réginél.
Pénteken megszerveztem, hogy legyen aki felfúrja a falamra a nagy képet, szóval hétfőn ez is megoldódik. Voltunk Nadia diplomaosztója utáni fogadásán, ahol sajnos csak pia volt (fene az ingyenélő fajtánkat :D), pedig addigra pont elég éhes lettem. Kiderült viszont, hogy miért nem jött vasárnap senki biciklizni: Kristof beteg lett, és nem emlékezett, hogy pénteken már nekem is szólt, hogy mennének, így engem nem értesítettek, hogy mégsem lesz – viszont jövő héten újra nekifutunk ugyanannak a tervnek. Ha minden jól megy.
Szombaton elköltöttem egy halom pénzt :) De most már igazából minden megvan, amire szükségem van (kivéve egy normális rongyszőnyeget, és egy faliórát vagy még egy képet). Vettem egy Apple AirPort Express-t (így most már van WPA2-vel és MAC-szűréssel ellátott szuperbiztos saját WiFi hálózatom – már az ágyból is tudok netezni :D), egy biciklis szerszámos-dobozt (eszméletlen jó, most már mindent meg tudok szerelni saját magam, valamelyik nap majd kikapom a monoblokkot és megnézem hogy csak lazán van benn, kevés a zsír, vagy maga a monoblokk a ludas a kattogásban), seprűt, terítőt, alátéteket, fűszereket, fakanalat, serpenyőt (profi TEFAL cucc), késeket, mosószert, mérőedényt (amin liszt, cukor és só beosztás is van a folyadék-mérce mellett), stb. Még filc alátéteket is szereztem az asztalok és a székek lábai alá – föl is raktam, minden szuper :) Ha minden jól alakul, jövő héten megszületik a lakásomat bemutató képes, videós bejegyzés is! Kicsit olvashatóbbá tettem a blogot is, megnöveltem a betűméretet és a sorközt, valamint átálltam Helvetica betűtípusra. Vasárnap megírom az utolsó Naprovatom a Meteor-ba.
Szabad hétfő
A mai nap Leuven-ben munkaszüneti nap volt, mert most kezdődött az ezévi “vásár” (a Kermis). Ez egy vidámparkos, sültkrumplis, mulatozós, búcsú-szerű rendezvény – őszintén szólva nem teljesen értem mit esznek rajta a felnőtt emberek… Na de a lényeg az, hogy mosodába nem sok kedvem volt menni, és mivel még van tiszta ruhám, úgy döntöttem kihasználom a gyönyörű időt (25°C és nulla felhő), és ma is biciklire pattanok. Ez itt nem a reklám helye, de mivel nem volt fél literes palackom, újra elkezdtem használni a The North Face táskám szopókás víztartályát, amiből menet közben is igen könnyen lehet inni (és már egész jól be tudom lőni mennyi víz kell egy hosszabb tekeréshez).
Ma is Mechelen felé vettem az irányt a Leuven-Dijle csatorna mentén, de most volt nálam fényképezőgép is, így csináltam egy kis videót (fent) és pár fotót is. Kicsit tovább is mentem, mint a múltkor, de mivel előtte nem bolyongtam Leuven-ben, a mai nap csak 74,16 km lett.
Viszont így is rendesen elfáradtam, mivel a városi részeket leszámítva végig a 28-35 km/órás sebesség-tartományban haladtam (ami ezzel az egysebességes bringával, ilyen áttétellel, ilyen távon elég jó). Mechelen-ben láttam, ahogy felnyitnak egy hidat a csatorna felett, hogy átférjen az arra haladó hajó. Ez önmagában is érdekes volt, de mivel pont az iskolaidő vége után értem oda, több mint száz diák várakozott a híd két oldalán. Tiszta Critical Mass feeling volt, csakhogy itt minden nap ilyen… Viszont a bicajom monoblokkja felől időnként (egyre sűrűbben) igen vészjósló fémes kattogás hallható minden pedálfordulatnál, ami könnyen azt jelentheti, hogy monoblokkot kell cserélnem… Igen durva hangja van. Hazafelé egyébként egy darabon (5-10 km) egy montis szélárnyékában utaztam – nem tudom hogy a fenében tudott azzal a géppel ilyen tempót menni, de jó volt. Aztán pont szóltam neki, hogy akkor most én húzom őt, mire közölte, hogy pont itt kell lekanyarodnia, de majd legközelebb :D Mindezek után ma a McDonald’s-ban vacsoráztam, nehogy túl sportos és egészséges legyek ;) Nos, ilyen nap volt ez a mai, holnaptól megint munka van.
Berendezkedés
Hétfő este találkoztunk (Nadia, Steven, Robin és én) Paul-val (az osztrák PhD-s), és söröztünk egyet az Oude Markt-on (sörök: Brugge Tripel és La Chouffe), Leuven híres sörözős terén. Azért híres, mert 33 söröző van rajta :) Az ivászat után még jártunk egyet a városban, így hajnali egy körül értem haza…
Kedden megnyertem az előző este Robinnal kötött időjárás tárgyú fogadást, így már mindenki tudja, hogy ha meteorológiáról van szó, akkor engem kell kérdezni… Persze fontosabb, hogy aznap volt az első munkanapom. Megkaptam az irodámat (ahol rajtam kívül lesz még egy postdoc is – de addig az egész az enyém -, illetve elméletileg oda van kiírva két prof, akik viszont ezen az egyetemen csak óraadó tanárok, így soha nincsenek ott) az épület kulcsával együtt (szóval akár hétvégn is bemehetek dolgozni, ha nagyon unatkoznék :D). Nagy vonalakban megkaptuk a feladatainkat is, szóval van már némi elképzelésem arról, mit fogok a következő négy évben csinálni. Délután átvettem a szállásom kulcsait is (csupán 45 percet vártam esernyővel a szakadó esőben, mire megjött az ügyintéző…), és kicsit lehangolt a nagy üresség, de legalább végre lett saját internetem ;)
Szerdán főleg hivatalos dolgokat intéztem, ilyen meg olyan formokat adtam le és töltöttem ki (Application Form hogy diák lehessek, plusz doktori iskolába jelentkezési lap – persze mindegyikhez x aláírás és n+1 okiratfénymásolat kellett).
Csütörtökön elkezdtünk elmélyedni a Python programnyelvben, mert itt az intézeten ezt preferálják. Nagyon (na jó, azért annyira nem hoz lázba, de) jónak tűnik, egyszerűbb és logikusabb, mint a C vagy az IDL szintaktikája. Olyannyira belemélyedtünk, hogy kiderült, hogy pár gépen (köztük az enyémen) nem stimmel valami a Linux-val, így hát kénytelenek voltunk megoldani a problémát :) Sikerült is, de addigra már elég késő volt, és már mindannyian (Steven, Robin, én és Nadia – aki időközben a pénteki védésére készült) kezdtünk éhen halni, így gyorsan rendeltünk egy-egy pizzát. Nyolc körül meg is érkezett, mi pedig jóízűen megvacsoráztnuk a könyvtárszobában (ami részben erre van kitalálva – ott a hűtő meg a kávéfőző is, meg puha kanapék és puffok :D).
Pénteken volt Nadia, Carolina és Jona védése (meg egy fizikusé, de az elég gáz volt…) – szerintem mindhárman jók voltak, de lehetett volna kicsit több oxigén a teremben, mert a második prezentáció közepén majdnem elaludtam… Este részben Nadia védését ünnepelve Leuven fő éttermes utcáján, a Muntstraat-on vacsoráztunk. Nagyon finom (és jó sok) sajtos sonkás makarónit ettem, és persze most sem maradhatott el a sör (Steen Brugge és Orval).
Aztán nem sokkal este kilenc után megérkezett anyu és apu, akik meghozták a cuccaim nagyobbik felét (köztük a biciklimet is). Így az este hátralévő része pakolással telt, illetve kipróbáltam a szintén szüleim által hozott új MIDI billentyűzetet is – szuper, majd írok róla külön bejegyzést (mint az irodámról és a lakásomról, csak türelem…).
A szombat IKEA-nap volt, és a tömegnyomorból ítélve nem csak nekünk. Jó hosszú listával indultunk neki a zaventemi svéd bútoráruháznak, és szerencsére nagyrészt mindent sikerült beszerezni, amit elterveztem – amit nem (asztalterítő, plusz valami színes rongyszőnyeg), azt majd még a közeljövőben Leuven-ben beszerzem. Viszont vettem egy kinyitható egyszemélyes ágyat, egy íróasztalt, forgószéket, kisasztalt, edényeket, tányérokat, poharakat, zuhanyfüggönyt, fürdőszobai szőnyeget, szemeteseket, és megannyi apróságot (giga nagy csoki illatú gyertyát is), szüleimtől pedig “karácsonyra” kaptam egy 200×140 cm-es fekete-fehér képet, ami egyszerűen istenien mutat a lakásomban, csak még nincs teljesen a végleges helyén, mert két lyukat fel kell fúrni a falra, és ehhez még találnom kell valakit, akinek van fúrója :) De nagyon menő. És az IKEA-ban vettem olyan svéd kekszet (Singoalla) is, amit Stockholm-ban szinte minden nap ettem ;) Hazafelé beugrottunk a boltba is, így már van mivel felmosnom és takarítanom is… A délután hátralévő részében apuval összeszereltük a bútorokat, aztán este ugyan ott ettünk szüleimmel, ahol előző nap a diákokkal.
Vasárnap eredetileg úgy volt, hogy 10-kor találkozom az egyetemnél azokkal a csillagászokkal, akik rendszeresen szoktak biciklizni, viszont adott időben adott helyen nem volt ott senki… Nem tudom mi lehetett (lassan kezdem azt hinni, hogy nem is vasárnapról, hanem hétfőről volt szó, de nem hiszem…), próbáltam telefonon elérni valakit, de csak Kristof számát tudtam, ő pedig nem vette fel. Egy ideig bolyongtam körbe-körbe, aztán ha már úgy nekikészültem, elmentem egyedül tekerni egyet. Végül egészen Mechelen-ig mentem, végig a Leuven-Dijle csatorna mentén futó bicikliúton. Bedöcögtem a főtérre is (őrület mennyi macskakő, kirázta a lelkemet is…), megnéztem a templomot és hallgattam a téren játszó zenekart is. Hazafelé “meggyűlt a bajom” a belgákkal, mert valami szervezett 50 km-es bringatúra zajlott éppen, és alig tudtam a 20 km/órával araszoló tömegtől haladni… Aztán Leuven-be visszaérve kiderült, hogy éppen most zajlik a Grote Prijs Jef Scherens (egy napos, 183,3 km-es – 14 kör Leuven-ben – országúti kerékpárverseny, egyben belga bajnokság is, olyan csapatokkal és nevekkel, akik a Tour de France-on is ott voltak), így két ponton is elhúzott mellettem a mezőny (de csak azért, mert kordonok között mentek, különben én is tartottam volna a tempót :D). Végül 81,39 km-el a lábamban értem haza. A nap hátralévő részében takarítottam és pakoltam, így lényegében minden a helyére került. Megyek is aludni, mert elfáradtam.