Tag Archives: repülés

December

A tenerifei téli iskola után olyan szinten nem volt semmire sem időm, hogy – amint azt gondolom észrevettétek – blogot sem tudtam írni. Előre elárulom, túl sok mindenről nem maradt le senki… Még a kalandos hazarepülés utáni vasárnap gyorsan megnéztem a moziban a Harry Potter legújabb részét (nem volt rossz, de azért az utolsó rész ütősebb lesz – remélem), aztán belevetettem magam a munkába. Először elkezdtem kicsit dolgozni a következő csillagomon, majd fel kellett készülnöm a PhD bizottságom és az Intézet előtti éves beszámolómra, majd meg kellett írnom egy kutatási pályázatot a Kepler űrtávcsővel kapcsolatban, majd be akartam fejezni a cikkem utolsó körös korrekcióját (pozitív referee report után vagyunk már, fél lépés a publikáció) – ez a legutolsó pont már nem lett teljesen kész. De addigra én már teljesen kész voltam…

Mindeközben – ezalatt a négy hét alatt – összesen kétszer mentünk el sörözni, háromszor étterembe enni (egyszer a diákok hívtak meg, akiket La Palmán felügyeltem), volt egy floorball meccsem (nulla edzésen…, de legalább nyertünk, és vezetjük a tabellát), egyszer sikerült elmenni falat mászni, háromszor egy órát tekerni az időközben beszerzett Tacx Flow edzőgörgőn, és egy fél hétvégén sikerült csatlakozni a többiekhez egy kis kiruccanásra a belga tengerparthoz (ami egy esti társasjátékozást, és egy szombati városnézést jelentett Brugge-ben… – már megint ott, idén már nem tudom hányadszor jártam arra, és már megint én voltam az idegenvezető :D). Semmi más szórakozás. A végére már nagyon haza akartam jönni. Pl. arra nem volt egy szabad órám, hogy PS3-on játsszak egy pár meccset… Szerencsére a karácsonyi ajándékokat időben beszereztem – a decemberi prémiumnak köszönhetően az első kör után még egyszer elmentem körülnézni, és hát beszereztem még ezt-azt mindenkinek :) Igazság szerint én imádok ajándékot adni :) Na jó, magamat is megleptem – az utolsó hétvégén, amikor már nagyon nyomott hangulatom volt a sok munkától és kevés alvástól – egy új telefonnal. Hosszas mérlegelés után egy HTC 7 Trophy-ra esett a választásom. Bármennyire is Microsoft ellenes vagyok, a Windows Phone 7 kezelői felülete annyira elnyerte a tetszésemet, hogy ezt választottam (pedig milyen rég óta ácsingóztam egy iPhone után). És nem bántam meg, nagyon jól működik vele minden. A Mac-val való szinkronizálás is megoldott (naptár és kontaktok a Google felhőjén keresztül), úgyhogy nincs semmi gondom, élvezet használni. Olyannyira, hogy laptopot nem is hoztam haza magammal – a munkát leszámítva mindent (mail, internet, bármi) meg tudok oldani a telefonon is :) Dolgozni meg az ünnepek alatt nem fogok – hisz nem is kell… Ezen kívül az iTunes-on vásárolt halom zenével tettem kicsit vidámabbá a hétköznapokat. Meg kellett egy új külső merevlemez is, mert elfogyott a helyem. 2 TB-osat vettem. És két és fél hét kellett, mire lett egy kis időm installálni… Mondom, durván sok munkám volt.

Közbe megérkezett a tél is, már nagyon korán. November utolsó hetében leesett a hó, és kisebb olvadásokat leszámítva folyamatosan hó fedte a tájat (még soha ennyi hótakarós nap nem volt a belga meteorológia írott történetében ebben a hónapban – ezt már most tudni lehet…). Közben hideg is volt, egyszer mínusz nyolc fokban szakadt a hó, aztán a karácsony előtti utolsó hétvégén vasárnap óriási pelyhekben (annyira gyönyörű volt, hogy muszáj volt kimennem kicsit gyönyörködni, és lehet hogy a hideg miatt, de nem bírtam abbahagyni a mosolygást, annyira élveztem), pár óra alatt leesett 10 centi. A belgák persze erre továbbra sincsenek felkészülve, de hát Istenem, egyszer majd csak megtanulják, hogy téli gumi nélkül csak csúszkálni fognak, és hogy a már leesett öt centi havon nem segít, ha arra szórják rá a sót… (Csak hogy valami jót is mondjak, végre újra aszfaltoztak pár katasztrofális állapotban lévő utat azon a környéken, ahol nap mint nap keresztülbiciklizem.)

Annyira durva idő volt, hogy a brüsszeli repteret nem egyszer le kellett zárni, így ahogy közeledett a hazautam időpontja, egyre jobban elkezdtem attól tartani, hogy esetleg az én járatomat is törölni fogják, és akkor nem érek haza karácsonyra. 24-én utazni ugyanis nagyon kényelmes, de ez a rizikó benne van a pakliban. Már napokkal 24-e előtt látszott, hogy bizony gondok lehetnek (és nagyon jól esett, hogy sokan szorítottak nekem Magyarországról, hogy sikerüljön hazajönnöm, páran skype-on is tartották bennem a lelket). 23-án este már hófúvásban vittem le a szennyest a mosodába, mire hajnali kettőkor ágyba kerültem már 10 centi friss hó esett (és lezárták a repülőteret, az utolsó x járatot pedig törölték…), és amikor reggel ötkor keltem, még mindig tartott a vihar, és 15-20 centinél jártunk… Az utakat persze nem takarította senki, így a hófúvással együtt kissé úgy festett a táj, mintha beköszöntött volna a legújabb jégkorszak… Mivel a kilátások azért nem voltak reménytelenek (még nem törölték a gépemet, és a hóesés végét is láttam már az időjárási radaron), fogtam magam és az első vonattal (ami csak negyed órát késett) kimentem a reptérre. Itt persze volt némi káosz, mert eleve a dolgozók sem tudtak időben bejönni, így a takarítást is csak késéssel tudták megkezdeni, de legalább volt időm bevásárolni csokiból :D Az érkező járatokat eleve törölték, és a felszálló gépek nagyjából kétharmadát is, mivel összesen egy kifutópályát sikerült használható állapotba hozni a háromból. Csodával határos módon végül kicsit több mint három óra késéssel nekünk sikerült felszállnunk, így nem sokkal délután három után már a hómentes Ferihegyen voltam… A karácsony jó volt, végre pihenhettem kicsit, no meg persze szokás szerint degeszre ettük magunkat, de hát ez hagyomány. Voltam nagymamáméknál is (mama zserbója még mindig isteni – na nem mintha anyu túrós meggytortája vagy püspökkenyere nem érdemelne hasonló besorolást), ma pedig “kicsit” felújítottuk a ruhatáramat :) A héten még barátokkal találkozom (már nagyon nagyon várom), aztán szilveszterre – ha minden jól megy – már repülök itthonról haza Belgiumba. Még jó hogy ma volt egy szabad órám blogolni :) Na mindenkinek további jó bejglizést!

(Képeket meg aztán végképp nem volt időm csinálni, bocsi.)

The last days on Tenerife (with a HC climb)

The 6th (last) night of observing with the IAC-80 did not turn out well, as in the first half of the night it was raining heavily, and when it started to clear up in the second half, then the wind speed rose (50-80 km/h) well above the safety limit (45 km/h) of the telescope, so I could not even open the dome. This way I ended up with 3 clear night out of 6, which is much worse than my typical ratio. But as staff member told me, this autumn was exceptionally crappy until now compared to what is usual at the Observatorio del Teide, so I was lucky that I could observe at least on half of my nights…

On Sunday, I got up a bit erlier (1 PM), because I wanted to use my last day for a big cycling trip. So I first had the longest decent of my life (with 0 cars overtaking me – but that is normal on the way down, so do not start freaking out about my speed please), then after reaching the sea, I turned back, and had the longest and highest climb of my “cycling career”. It was a truly epic climb. I started at 50 m above sea level (ASL) – that was the closest I could get to the water on the road -, then the climb went on almost uninterrupted for 42.2 km till I reached the highest road of Tenerife (which is a private road of the Observatory, so if you are not an astronomer, then the top is a bit lower) at 2360 m ASL. This gives an average slope of 5.6%.

20101003climb1

Remember, this lasted for (exactly) three hours, so in Tour de France terms, this is a HC (Hors catégorie) climb – mainly because of its length and partly because of its steepness. Now the cloud layer was thin and low (between 650 and 950 meter ASL), and the weather was perfectly clear and sunny above (I used my sunscreen every day when I rode my bike), while hot and humid below. There was a part (Calle del Risco Caido) in La Oratava, where the slope was generally between 10% and 14% for 750 meters (with a maximum of 22%) – now that was a killer, I had to stop twice (and this was at 5 km into the climb at 300 m ASL in almost 100% humidity and 27°C). After that, I took only very short (1-5 min) breaks at 1000 m, 1400 m, 1700 m, and at 2000 m ASL before I reached my destination. (GPS details here.)

20101003climb2

By the time I arrived back to the Observatory I was a bit exhausted (and covered with a surprising amount of salt), but extremely happy, because a month ago I was not even sure if I am able to do such a climb at all. This was the first time for months that I really felt tired (from physical activity and not because of working till midnight)… The one hour which I had to wait until dinner seemed really long (luckily I could skype with someone, thus time passed a bit faster). I managed to do the climb with three 0.75 litre bottles (so no use of the hydration pack which I brought with myself especially for these days…), and only an energy bar and an energy gel. So being a bit hungry afterwards was not a surprise. (I had more food with me – do not worry -, but I did not need it on the bike.)

Then on Sunday evening, packing everything in was again a struggle – I really hate it. Finally after three hours of sleep, I took the taxi to the airport where the largest plane crash took place in history (Tenerife North). But now the weather was sunny and crystal clear (amazing views along the road down from the Observatory), nothing like the foggy day when the accident happened. After a 30 minute flight (on board a Binter Canarias ATR-72) we landed on La Palma, I took the taxi (the second one, because my bike box did not fit in the first :D) up to the Observatory, and now I am here :) Good to be back! In the next two days, till my observing run starts, I will make small modifications to my article according to the comments of my co-authors.

EBBR – EKCH – EKAH

Imádok repülni :) Na de ne rohanjunk ennyire előre. A múlt hét elég jó volt mind munka, mind szabadidő szempontjából (biciklizés, kétszer tollaslabda – már saját ütővel -, majd szombat délben még egy strandröplabda is belefért)… Aztán szombat délutántól lazára vettem a dolgot, és foci VB-t néztem HD-ben (internetről alászinkronizált magyar kommentárral) vödörnyi fagylalttal (hogy én ezt a márkát miért nem találtam meg korábban!?!) meg chipsszel az ölemben :) Vasárnap (a belgiumi választások napján) délután pedig konferenciára utaztunk. Először Brüsszelből Koppenhágába repüptünk (SAS Boeing MD-80) – persze csak miután feltöltöttem a készleteimet adómentes belga csokoládéból :) A dán főváros repterének egyik újabb szárnya igen hangulatos volt (viszont a két terminál között 20 percet kellett gyalogolni – ami azért kicsit túlméretezett légikikötőre utal).

20100613ekch

Ezután Koppenhágából Aarhus-be megvolt életem legrövidebb repülőútja is (egy SAS CRJ 900 NG fedélzetén). Hivatalosan összesen 35 percig tartott a felszállás és a leszállás, merthogy a kettő között más nem is volt :) Gyönyörű idő és tiszta levegő fogadott minket.

20100613ekah

A reptérről busszal jutottunk be a városba, ahol rövid gyaloglás után a központi templom melletti szállodában lényegében egyből ágynak dőltünk. Ma már túl vagyunk egy nap előadástömegen, most vacsora, a dánok meg annak ellenére énekelnek az utcán, hogy kikaptak a hollandoktól 2-0-ra :) Majd még jelentkezem.

Az elmúlt két hét

Azt hiszem elérkezett az idő egy kis unalmas naplószerű bejegyzéshez. Mivel már fél hónapja nem igazán írtam magamról. Nehogy aztán otthon azt képzeljétek, hogy megállt az élet. Szóval 24-én hajnalok hajnalán, 4 órakor keltem, de szerencsére Robin felajánlotta, hogy kivisz a reptérre, így nem kellett az első vonattal vagy busszal rizikóznom – hisz a korábbi napokban a téli időjárás egy kissé megnehezítette a közlekedést a nem pontosan ilyen körülményekhez szokott belgák számára. A repülőút a kissé sietősen elfogyasztott és nem is olyan jó Starbucks kávé után kellemesen – blogírással – telt, gyönyörű volt a napfelkelte (és gyors, mivel kelet felé repültünk). A budapesti szürke, ködös, latyakos idő viszont nem annyira tetszett, a házunkba belépve az orromat megcsapó süteményillat már annál inkább :) Anyu igazán kitett magáért! Egyébként 23-án 1 órán belül sikerült minden ajándékot beszereznem, amivel azt hiszem egyéni (ha nem világ-) rekordot állítottam fel (ennyi idő alatt 5 különböző boltot jártam meg). Szóval kisebb csomagolás és a vendégszoba elfoglalása után már rakhattam is össze a fát. (Műfenyőnk van.) Valahogy ez a feladat mindig rám hárul…

A karácsony szép, a legjobb ajándék (nem mintha ez fokmérő lenne) pedig kétség kívül az általam az eredetileg a tesómnak vett, de végül az egész család által órákon keresztül játszott PS3-as tenisz játék volt. Nem igazán hittem volna, hogy majd pont a szüleim (!) játszanak egymás ellen… (Erről mozgóképes dokumentáció is készült, de személyi-jogi aggályok miatt nem töltöttem fel sehova. Még ;D) De hát ez van ha az embernek teniszmániás családja van… Persze az ünnepek jó magyar szokás szerint a vég nélküli evés nevében zajlottak – két étterem között is igyekeztünk a maximális süteménymennyiséget magunkba tömni. Legalábbis én igyekeztem. Végül is az otthon töltött egy hét emellett főleg a pihenésről szólt, ami igencsak rám fért. Voltunk bowlingozni (sokkal jobban ment, mint legutóbb Belgiumban, még XX\-t is gurítottam egyszer), valamint találkoztam Flórával is (a tőle kapott naptár már az irodám falát díszíti) és eladtam Sylverdevil-nek a Canon EOS 300D-met (nála jó kezekben lesz). Persze hihetetlenül hamar elszállt az otthon töltött idő, és semmi perc alatt azon kaptam magam, hogy már megint csomagolnom kell…

Ferihegyen még beszereztem másfél liter tipikusan magyar alkoholos italt (2 Tokaji bor és egy barackpálinka), aztán huss, egy Avro RJ85-össel vissza is repültem Belgiumba – történt mindez december 31-én. Hazaérve felcsavartam a fűtést, hogy mire visszaérek a vásárlásból, csupán a hűtőben legyen 10°C alatt a szobámban a hőmérséklet… A szilveszter estét/éjszakát Roy-nál (norvég postdoc) töltöttük, hatalmas evés-ivással (illetve éjfélkor besétáltunk a belvárosba, ahol hatalmas visszaszámlálás és őrült pezsgőzés volt, de a tűzijátékot nem vitték túlzásba). A Tokaji bor és a püspökkenyér is hatalmas sikert aratott, de volt ott többek között pl. rénszarvas-hús is… 2010 első “reggelén” 16:30-kor keltem, ami kissé rányomta a bélyegét a következő napok életritmusára, értsd, általában 11-nél előbb nem érkeztem meg a munkába és este nyolcnál előbb nem is mentem haza… Hétvégén DVD-maratont tartottam: UP, The Young Victoria, Transformers: Revenge of the Fallen, Seven Pounds. Ezekből az utolsó volt kiemelkedően jó, csak ajánlani tudom (a kicsit komolyabb filmek kedvelőinek), de összességében mind a négy tetszett, bár szerintem az UP kissé túl van ajnározva…

Aztán tegnap kiderült, hogy ma déli határidővel meg kell írnom egy (ugyan kisebb fajta, de azért nem öt perces) proposal-t a Kepler űrtávcsővel való észlelésre, ami miatt kicsit kivert a verejték, de 24 órán belül elvégzett 20 órányi munkával (3 óra alvás, egy óra evés) sikerült időben elkészülni. Azt hiszem elégedettek lehetnek velem :) Így ezt a fél órányi blogírást most megengedhettem magamnak… Ja, és itt megint hó van, nem nagy, csak pár centi – viszont szépen csillog -, de napok óta nem volt pozitív hőmérséklet, és egy jó ideig még nem is lesz… Ma este lesz az éves intézeti vacsora: puccos étterem, ajándékozás és öltönyben bringázás ;)

Na, azt meg el is felejtettem, hogy sikerült még időben elintézni a nemzetközi átigazolási papírokat (itt látható a nevem a Nemzetközi Floorball Szövetség honlapján), így most már hivatalosan is a belga első osztályban szereplő FC Tigers Kraainem játékosa vagyok! Leszek én még belga bajnok ;D

Kivételes téli idő Belgiumban

Múlt héten beköszöntött az igazi tél Belgiumban. Különleges volt abból a szempontból, hogy a megszokott enyhe, óceáni éghajlatnak megfelelő helyett igazi fagyos, kontinentális időjárás szakadt ránk az ünnepek előtti hétre. A keddi és szerdai deres reggel után csütörtökön megérkezett a hó is. Délelőtt az egész intézet figyelte, ahogy az elsó fehér pelyhek megjelentek, majd egyre sűrüsödő havazás vette kezdetét. Estére az első 5 centi megbénította a város közlekedését. Belgiumban szemmel láthatóan nem fordítanak akkora figyelmet a téli gumik promótálására, mint odahaza, mivel 10 autósból 9 képtelen volt normálisan haladni. A kampusz közelében levő kisebb emelkedő lekűzdhetetlen akadálynak bizonyult legtöbbjük számára. Kivülállóként igazán felüdítő látványt jelentett a szenvedő autósok dugóvá formálódó sora. Mindez úgy válik igazán érdekessé, ha hozzávesszük, hogy biciklivel kényelmesen (na jó, szóval kellő odafigyeléssel) el tudtunk menni mellettük. Egyébként gyönyörű volt a táj, a kampuszt és a várost összekötő, parkokon keresztül vezető utakat csillogó friss hó fedte.

20091218heverlee

De a közlekedés megbolondult. Péntek reggelre több mint 10 centisre hízott a hótakaró, kiderült az ég, és kristálytiszta, mélykék, fogcsikorgató idő fogadta a szemeszter utolsó napjára igyekvő diákokat. Ilyen körülmények között persze nem tudtam fényképezőgép nélkül elindulni, így a szokásos negyed órás út másfél órássá terebélyesedett… Ugyan az elmúlt tél is kivételes havat és hideget hozott Flandriába, de a belga kollégák állítása szerint ilyen, mint a mostani, emberemlékezet óta nem volt.

20091218arenbergkasteel

Így talán érthető, hogy annak ellenére, hogy a témavezetőmmel megbeszélésem lett volna (valószínűleg 10-től, bár ezt nem rögzítettük – csak hát a szokás hatalma), képtelen voltam a hófedte kastélyparktól elszakadni (lásd az alábbi panorámát – kattintásra hatalmas méretben is).

20091218arenbergpanorama

De mivel mindenki tudja, hogy ilyen vagyok, és hogy ilyen hó valószínűleg nem lesz mégegy a PhD-m alatt, semmi gond nem volt belőle – a témavezetőmnek úgyis volt dolga mással is… Meg van még sok kép itten.

De az igazi, nagybetűs tél szombaton mutatta meg az erejét. A péntekihez hasonló tiszta idő -13°C-os reggellel párosult (természetesen rekord), és a hőmérő higanyszála nepközben sem emelkedett -9°C fölé. Ó, és múltkor tévedtem, csak a legnagyobb utakról takarították el a havat, a bicikliutak, vagy pl. a saját utcám napokig tiszta hó (majd jég) volt… Mondjuk ez talán érthető egy olyan országban, ahol tízévente esik megmaradó hó… Na de vissza a szombathoz. A hideg ellenére állványt és kamerát ragadtam, hogy csináljak pár felvételt a kastélyról. Időm persze még nem volt egy normális kisfilm összevágására, de amint lesz, be fogok számolni róla. Annyira hideg volt, hogy a síelős aláöltözék ellenére két és fél óra után haza kellett mennem. Normálisabb emberek aznap ki sem dugták az orrukat.

Vasárnap reggel klasszikus hóviharra ébredtem. Kavargott a hó az ablakom előtt, a szemközti háztetőkön pedig hódűnéket formált a szél… A közlekedési helyzetről csak annyit, hogy az országban 500 km-nyi dugó alakult ki az utakon, a brüsszeli repteret pedig reggeltől délután négyig teljesen bezárták… Délutánra elcsendesedett az idő, így Nadia és Pieter társaságában kisebb sétát tettünk az akkorra 15-20 cm-esre hízott hóban. Képek itt.

20091220heverlee

Most először jártam a kampusztól délnyugatra levő erdőben, de gyönyörű volt. Persze ekkora hóban minden az volt. Még a város is, mivel hókotrók nem jártak, az emberek inkább otthon maradtak, így még minden fehér volt, nem az a tipikus szürke, sós latyak. Viszont ahogy haladt előre az idő, úgy fagyott le egyre jobban minden út, ahogy a korábban lehullott hó összetömörödtt a forgalom súlya alatt. Így a vasárnapig még a “fun” kategóriába eső hóban biciklizés egyre inkább jég-rodeóvá változott. Konkrétan nekem még ez is egyfajta szórakozást jelentett, de meg tudom érteni, hogy mások már a fenébe kívánták az egészet. Animáció az elmúlt 10 nap műholdképeiből alant (credit: NASA/GSFC, MODIS Rapid Response).

20091224leuvenweather

Aztán – mivel a csodák nem tartanak örökké – a hét elején a hőmérséklet lassan visszatalált a normális tartományba, a hétfői póker-est végén, hajnali fél háromkor undorító havasesőben tekertem haza. Ezt az időt már nem szeretem. Minden kereszteződés maga a a katasztrófa a szürke latyakot keresztbe-kasul átszelő keréknyomokkal, tócsákkal, csúszkálással és minden óvatosság ellenére csutakos nadrágszárra. De múlt csütörtöktől vasárnapig végre kaptam egy adag igazi telet, olyat, amilyet már nagyon régen szerettem volna. Természetesen van egy halom kép a flickr-en is :) Ráadásul ezt a bejegyzést a repülőn írom (életem első Starbucks kávéja után), a Nap első sugarai által narancsosra fodrozott felhőtenger felett… 40 perc múlva landolunk. (Internet nincs a gépen :D)