Tag Archives: túra

Sáros, 40 km-es búcsú a teljesítménytúrázástól

Ma volt a Dél-Börzsönyi Kilátások nevezetű teljesítménytúra; 40 km Zebegénytől Zebegényig – csak közben bejártuk (Tomi, Tomi munkatársa, Peti és én) a Börzsöny teljes déli részét. Igazából nem sok kedvem volt már ennyit túrázni, de nem vagyok benne biztos, hogy még tavasszal lesz időm elmenni a Kéktúra utolsó szakaszára, ami azt jelentette volna, hogy kicsúszok az MTSZ aranyjelvény teljesítésére rendelkezésemre álló két éves időkeretből. Most ezzel a túrával megvan a hiányzó pontszám, köszönöm, ennyi egy időre elég is volt. Hogy mennyire, azt még nem tudom, de évekre. Inkább bringa, bringás kirándulás, bringa nélküli kirándulás, de ez a monoton menés már kicsit unalmas. Ez van, változom én is.

A túra egyébként nem volt rossz, az idő a nap nagy részében kabátnélküli volt, csak az a sár ne lett volna. Bődületesen nagy dagonya volt ugyanis az út háromnegyedén, ami először is lassított minket (azért nem hogy szintidőn, de 10 órán belül beértünk), másodszor pedig a cipőm és a nadrágom úgy néz ki, hogy “öröm” lesz kitisztítani őket… Igazából nem vagyok valami fáradt, csak a talpam szokás szerint nem viselte túl jól a bakancsot 30 km után – vízhólyagom persze így sem lett, csak úgy nézett ki, mint az ember keze, ha sokáig áztatja magát a vízben (a cipő nem ázott be, csak befülledt… de nagyon). Pár képet is csináltam, azok fenn vannak a korábban beharangozott Mindennapok mappában a flickr-en. Majd még utoljára írok beszámolót is a honlapomon – majd ha ráérek és kedvem is lesz hozzá. Ja, és láttam bal- meg jobboldali melléknapot is (semmi közük a parlamenti patkóhoz). Update: beszámoló itten.

Téli kéktúra a Zemplénben

Hétvégén voltunk kéktúrázni a Zemplénben. Nagyon szép idő volt, így a hideg sem gátolt meg minket abban, hogy jól érezzük magunkat. Mostanra készült el a szokásos beszámoló, tessék olvasgatni, meg nézegetni a képeket, szintábrát, Google Earth file-t, stb. A Nagy-Milicen dél körül is -7°C volt, ami a 10-20 centis hóval igazi téli hangulatot árasztott :) A Füzéri vár pedig szuper! Szóval jó volt, a többi pedig ott van a beszámolóban. Sajnos elérkezett a szigorlatra tanulás ideje :(

A Maltatal és a Steinfeldspitze

Hétfőn reggel Anyuval Schladming-ban kezdtük a napot. Először is szuper akciós áron, 79 EUR-ért vettünk egy ugyan olyan Salomon XA Pro 3D terepfutó cipőt mint amilyen már több mint egy éve van, csak pirosban. Ennyiért (főleg ilyen erős forint mellett) nem lehetett otthagyni, most egy időre be vagyok biztosítva túracipővel. Továbbra is állítom, hogy ilyen kényelmes túrázós cipőm még soha nem volt. Utána elmentünk az információs irodánál levő nyilvános wifi-hez, ahonnan sikerült feltölteni a blogra az előző bejegyzést, majd bevásároltunk a helyi Billa-ban. Így már dél is elmúlt, mire elindultunk az Alpok egyik legszebb völgyébe, a Maltatal-ba. Most már a hátralevő napokban nem fogunk ilyen messze menni, csak a környékre. Egyébként tényleg elég szép volt, a fizetős út végén 1900 méteres magasságban egy hatalmas völgyzáró gát (állítólag Ausztriában ez a legmagasabb, pedig a 2 éve látottak sem voltak kispályásak…) és az általa duzzasztott tó található – 3000 méteres csúcsok tövében.

Magán a gáton végig is gyalogoltunk! A völgy egyébként tele van vízesésekkel, a legszebb (Fallbachfall) még a fizetős út előtt, természetesen külön elkerítve… Így csak “messziről” fotóztam le/néztük meg. Mindezt már visszafelé, a vihar elől “menekülve” (költői túlzás, bár volt egy időszak az alpesi úton lefelé, és a hazafelé vezető szakaszon is, ahol úgy szakadt, hogy folyt az úton a víz…).

Kedden elmentünk a Zauchensee-hez. Innen Apu és én megmásztuk az alig 1000 méterrel magasabban levő Steinfeldspitze-t [2344 m] – ez most jóval rövidebb volt, mint a múltkori túra, de azért voltak igen meredek szakaszok (ki is volt írva, hogy “for advanced hikers”), sőt bizonyos helyeken drótköteles biztosítás volt az ösvények mellett. Közben Anyu nordic walking-olt egyet a tó kürül, majd felment felvonóval a lefelé általunk is érintett hüttéhez, ahonnan látott is minket a csúcson mint két kis pálcikát, és ott is botozott egy háromnegyed órát…

A hüttétől Apu felvonóval, én pedig a turistaútként szolgáló szerpentinen mentem vissza a tóhoz. Itt még beültünk az egyik lenti hüttébe, ahol nagyon finom Wienerschnitzel-t ettünk áfonyaszósszal meg salátával. Szerencsére a tornyosuló viharfelhők végül is elkerültek minket. Este még fagyiztunk egyet a szálláson. Jó volt :-)

A Haute Cime [3257 m] megmászása

Kedden a címben említett hegyet másztuk meg Apuval, amíg Anyu bejárta a környék falvait és boltjait. Igazság szerint szerdán talán jobb időnk lett volna, de már nem bírtam tovább várni, és így igazán hangulatos lett a túra (természetesen az biztos volt, hogy eső nem lesz, azért az ilyeneket mindig ellenőrzöm…). A Haute Cime egyébként a környék legmagasabb pontja, az igen jellegzetes Dents du Midi tömbjének fő csúcsa. 9:45-kor az autóval megközelíthető legmagasabb pontról, azaz Van d’en Haut 1395 méteren található parkolójából indultunk. Innen nagyjából 11 km a csúcs, meg vagy 1900 méter szintemelkedés (pontos adatok majd a túranaplómban lesznek olvashatók). A célcsúcs alatti völgy a benne levő tóval és az azt körülölelő hegyekkel gyönyörű szép volt, de a tóig is nagyon meredek út vezetett, aztán a tó fölötti nyeregtől meg pláne. De ez volt a kihívás. 15:35-kor értünk fel a csúcsra, mely sajnos az idő nagy részében felhőben volt, de abban a pár percben, amikor kiderült az ég, nagyon szép volt a kilátás – és ekkor látszott az is, hogy a csúcson fekvő hatalmas sziklalapok közötti hasadékokban le lehet látni az északi oldal mentén több száz méter mélyre :-)

A szokásos csúcsfotók és némi kajaszünet után indultunk le, ami azért már egy csöppet egyszerűbb volt mint felfelé. Ugyanis felfelé 2800-3000 méter felett már igencsak nehezen haladtunk, minden 10 méter szint magunk mögé utasítása kűzdelem volt a meredek lejtővel, a köddel (mert felhőben haladtunk), és a ritkább levegővel (ami hideg volt és mozgott is erőteljesen). Ráadásul ezen a szakaszon az ösvényt is nagyon nehéz volt megtalálni, mert a 2494 méteren levő nyeregtől már nem jelzett út vezet a csúcsra… Lefelé már tisztább volt az idő, és fentről az ösvényeket is sokkal könnyebben meg lehetett látni. Végül 20:35-re értünk vissza a parkolóba, ahol Anyu már várt minket. Itt még egy turistatérképet is sikerült venni a környékről (így utólag), pedig ehhez franciául kellett beszélnem… Majd írok erről a napról egy hosszabb beszámolót a honlapomon (mint a teljesítménytúrákról) és ott lesz szintábra, meg Google Earth file, valamint válogatott képek és panorámák is. Ja, képek: a Flickr-re majd csak otthon rakom fel a fotókat a korábban említett nehézkes internethozzáférés miatt, de augusztus 3-án igyekszem megcsinálni. Már most is van egy halom kép – főleg ennek a napnak köszönhetően! A múltkori kéktúra beszámolójából meg már csak a leírás hiányzik, de a mászás után már nem volt erőm ezzel is foglalkozni, szóval arra is még várni kell egy csöppet… De megérni :-)