Tag Archives: bicikliút

Monoton edzés

Hétfőn, miután napközben megvolt az első holland nyelvórám, este bevásároltam és megvacsoráztam, majd kihasználva, hogy végre felszáradtak az utcák, elmentem tekerni egyet. (Zárójeles megjegyzés, hogy a bejegyzés írása közben – az edzés utáni frissítő zuhany után, miközben szól a Crossing the Rubicon c. album a The Sounds-től – igen nagy önuralmat kell gyakorolnom hogy ne egyek a karnyújtásnyira található nagy tál színes m&m-ből…) Az edzés abból a szempontból volt különleges, hogy nagy része (a 37-ből pontosan 32 km) ugyanazon az 1,6 km-es szakaszon zajlott a csatorna partján futó szinte kifogástalan minőségű aszfaltcsíkon.

View Larger Map

Azaz otthonról odatekertem a csatorna végére, és elhatároztam, hogy akkor most innen 10 oda-vissza, megállás nélkül, 30 km/órás tempóval. És lőn. Nagyjából valahol 5°C és 7°C között volt a hőmérséklet, továbbra is egy réteg biciklis “űrruha”, és semmi más. Csak a lábujjaim fagytak le a végére :) (Utána a meleg zuhany mint ezer kés…) Egyébként ez a típusú edzés több szempontból is előnyös: 1) sík és ki van világítva, 2) bármi történik maximum 4 km-t kell mennem hazáig (defekt, leszakad az ég, elém ugrik egy lúd – nem is hinnétek ennek milyen nagy esélye van itt…) és 3) tényleg nagyon jó az út. Azért nem csinálnám minden nap, de most jó volt, kellett. Oh ja, és azt nagyon bírtam, amikor az utolsó 1,6 km-en kicsit megnyomtam, 36 km/órával jöttem szépen stabilan (ez egy egysebességes bringa, ne tessék elfelejteni, ehhez a sebességhez az én áttételemmel – 48/18 – már teperni kell rendesen), és egy autó végig jött mellettem az én tempómban ;)

2 Replies

Commuting in Leuven

About 90% of students (including me) in Leuven are regular cyclists. Not athletes nor sportspersons, but commuters on two wheels. As the bike is the fastest (if you do not count small motorcycles) and cheapest way to get from A to B, this is an evident choice for young people. But older businessmen (and women) are not a rare sight riding their bikes in suits (or costumes), either. And bad weather is not an excuse. Raincoats are not futuristic equipment, they are available for a long time…

I was already a hardcore bike commuter back in Hungary, where life on two wheels is not as easy as it is here in Belgium. The infrastructure for cyclists in the city of Budapest is – to be honest – close to being non-existent. Bike lanes are almost unknown, separated bike paths are badly designed and built (usually starting in the middle of nowhere and ending in the middle of nowhere), the number of parking spaces for bikes is too low, car drivers are aggressive (of course, when they are sitting in the endless traffic-jams all day), etc. So the background and support for bike commuters is generally vary bad, hence riding your bike among the cars in Budapest can be considered as an extreme sport, where survival is the main goal, and reaching the destination is only a bonus point… (Bike messengers are the champions of this “sport”. I have a single speed messenger bike and I carry my stuff in a special messenger bag – both for practical reasons – but I am still far from them. If you want to be fast, you have to ride among the cars, and I have learned how to do that in a safe way. This is a skill, which you have to learn and practice a lot, or you can use the terrible and unsafe bike paths with a speed of 15 km/h, because there are always pedestrians who are unaware of the fact, that they are walking on the bike path… The choice is yours.) But something has started in the last two years. There are more and more cyclists on the road every day. The numbers are “so high” (around 5%, but that was 1% two years ago), that the city will have to do something… It is also proven, that the number of potential bike commuters is high, but they won’t hit the road until they feel safe. That’s the reason why it is so urgent to develop the sufficient infrastructure for cyclists. This is inevitable if Budapest would like to be a viable city again, as it was a 100 years ago.

These are nearly unimaginable problems for Belgian people, because the infrastructure here – at least (but not only if) compared to the Hungarian – is almost perfect. You see bike lanes, bike paths and parking places everywhere. One-way streets are usually open for cyclist from both directions, etc (I will write a separate post about this subject later). So the number of bike commuters is not a surprise at all…

Now – in the 2nd part of this post – I will present my everyday commuting route. On the morning, I usually ride through the center to stop for breakfast at a store of the bakery chain called Panos. On the evening (or late afternoon) I am taking the shortest and fastest route back (or in case I have to buy some stuff at the supermarket, it can be a bit different). So here is my commute:

View Larger Map

The elevation profile of the morning ride:

2009leuvencommute1

The elevation profile of the afternoon ride:

2009leuvencommute2

And there are also two videos showing these routes, but they may be a bit boring (they are) even at double speed, and the quality is not that good (blame YouTube for that). If you are still interested, check them out clicking here (from home to the University) and here (back to home).

Instructions for commenting are now bilingual, so you can fill out the box below your personal details and comment in English too (just write there the name of the current day, e.g. Tuesday)!

5 Replies

Biciklivel Antwerpen-be (és vissza)

Szombat hajnalban rámjött a szerelhetnék. Már egy ideje szét akartam szedni a bicajon a hajtást hogy megnézzem mi a francért kattog a monoblokkom (gyönyörű, éles, fémes hangon…), és hajnali kettőkor kapott el a motivációs hullám, így nem volt más választás, mint hogy nekiestem. Az interneten levő videós szerelési útmutatókkal felszerelkezve percek alatt apró darabjaira szedtem a hajtást (hajtókarok le, monoblokk ki), majd konstatáltam, hogy a monoblokk környéke nem igazán volt megkenve zsírral. Sőt. Nos, gyorsan pótoltam ezt a hiányosságot, aztán mindent visszaszereltem a helyére, és láss csodát, a pedálfordulat máris hangtalanná vált (némi lánczajt leszámítva, de láncolajam még nincs). Nem rossz érzés, hogy lassan tényleg bármit meg tudok szerelni a biciklin.

Hét óra alvás után nem voltam teljesen biztos benne, hogy én most ezt akarom, és nem inkább pihenéssel kéne töltenem a szombatot, de valahogy sikerült rávennem magam, hogy ne a puhány utat válasszam. Így gyorsan megtöltöttem a hátizsákomat Isostar-os vízzel, bedobtam 6 (azaz hat) Isostar High Energy szeletet a táskámba és egy gyors reggeli után el is indultam.

View Larger Map

Fent látható a megtett útvonal, lehet nagyítani, műholdképre váltani, stb. Mechelen-ig már ismertem az utat, mégis ott sikerült először elkevernem, mivel csak a csatorna bal partjáról volt kitáblázva az elágazás, a jobbon nem… Plusz pár kilométer, mit tesz az, ha már eleve 130-ról szólt a terv…

Egyébként Belgium ezen részén (Flandria) szuper bicikliút(vonal)hálózat van (Fietsnetwerken Vlaanderen). Egyrészt hihetetlenül sűrű, és túlnyomó részt elég jó minőségű utakon vezet, másrészt a navigáció hihetetlenül profi. Számozott csomópontok vannak, így az embernek csak azt kell tudnia, hogy hányas csomópontokat kell érintenie az út során. Lényegében térkép és GPS helyett csak egy számsort kell felírni, és az alapján tökéletesen végig lehet követni egy útvonalat. (A csomópontokban mindig tábla mutatja, hogy az X meg Y számú csomópontokhoz merre kell továbbmenni – és hogy magát a csomópontot nehogy figyelmen kívül hagyjuk, előtte már pár tábla figyelmeztet, hogy nemsokára csomóponthoz érkezünk.) Itt lehet útvonalat tervezni. Én a számsort egy csokipapír hátuljára írtam fel :)

Persze előfordul, hogy nem veszünk észre egy csomópontot (Mechelen és Antwerpen között kb. félúton azért válik ketté az útvonalam, mert odafelé pontosan ez történt…), ilyenkor sincs nagy gáz, mert tényleg olyan sűrű az úthálózat, hogy igen alapfokú logikával (és navigációs érzékkel) vissza lehet találni a jó útra – visszafordulás nélkül is. Egyébként összesen háromszor álltam meg az út során: először Antwerpen-ben, majd visszafelé Mechelen-ben, végül pedig Mechelen és Leuven között félúton. Utóbbinál (115 km környékén) már éreztem, hogy fáradok… Végig nagyjából 28 és 30 km/h közötti tempóval tekertem, szintemelkedés pedig nem sok volt – egész nap 0 és 40 méteres magasság között haladtam. A táv végül 138 km lett, és megállásokkal együtt kicsit több mint 6 óra. Az Isostar szeletek nagyon beváltak (egyenként 662 kJ energia, és még finom is, plusz nem száraz, mint a normál műzliszeletek), de azért hazaérve elég fáradt voltam. Gyorsan megfürödtem, benyomtam egy liter levest, megnéztem pár részt a The Big Bang Theory c. sorozatból, majd már jóval éjfél előtt elaludtam. Aztán hajnali háromkor arra ébredtem, hogy még nem ágyaztam mag ;) Szóval jó kis szombat volt, nem henyéltem, annyi szent!

8 Replies

Berendezkedés

Hétfő este találkoztunk (Nadia, Steven, Robin és én) Paul-val (az osztrák PhD-s), és söröztünk egyet az Oude Markt-on (sörök: Brugge Tripel és La Chouffe), Leuven híres sörözős terén. Azért híres, mert 33 söröző van rajta :) Az ivászat után még jártunk egyet a városban, így hajnali egy körül értem haza…

Kedden megnyertem az előző este Robinnal kötött időjárás tárgyú fogadást, így már mindenki tudja, hogy ha meteorológiáról van szó, akkor engem kell kérdezni… Persze fontosabb, hogy aznap volt az első munkanapom. Megkaptam az irodámat (ahol rajtam kívül lesz még egy postdoc is – de addig az egész az enyém -, illetve elméletileg oda van kiírva két prof, akik viszont ezen az egyetemen csak óraadó tanárok, így soha nincsenek ott) az épület kulcsával együtt (szóval akár hétvégn is bemehetek dolgozni, ha nagyon unatkoznék :D). Nagy vonalakban megkaptuk a feladatainkat is, szóval van már némi elképzelésem arról, mit fogok a következő négy évben csinálni. Délután átvettem a szállásom kulcsait is (csupán 45 percet vártam esernyővel a szakadó esőben, mire megjött az ügyintéző…), és kicsit lehangolt a nagy üresség, de legalább végre lett saját internetem ;)

Szerdán főleg hivatalos dolgokat intéztem, ilyen meg olyan formokat adtam le és töltöttem ki (Application Form hogy diák lehessek, plusz doktori iskolába jelentkezési lap – persze mindegyikhez x aláírás és n+1 okiratfénymásolat kellett).

Csütörtökön elkezdtünk elmélyedni a Python programnyelvben, mert itt az intézeten ezt preferálják. Nagyon (na jó, azért annyira nem hoz lázba, de) jónak tűnik, egyszerűbb és logikusabb, mint a C vagy az IDL szintaktikája. Olyannyira belemélyedtünk, hogy kiderült, hogy pár gépen (köztük az enyémen) nem stimmel valami a Linux-val, így hát kénytelenek voltunk megoldani a problémát :) Sikerült is, de addigra már elég késő volt, és már mindannyian (Steven, Robin, én és Nadia – aki időközben a pénteki védésére készült) kezdtünk éhen halni, így gyorsan rendeltünk egy-egy pizzát. Nyolc körül meg is érkezett, mi pedig jóízűen megvacsoráztnuk a könyvtárszobában (ami részben erre van kitalálva – ott a hűtő meg a kávéfőző is, meg puha kanapék és puffok :D).

Pénteken volt Nadia, Carolina és Jona védése (meg egy fizikusé, de az elég gáz volt…) – szerintem mindhárman jók voltak, de lehetett volna kicsit több oxigén a teremben, mert a második prezentáció közepén majdnem elaludtam… Este részben Nadia védését ünnepelve Leuven fő éttermes utcáján, a Muntstraat-on vacsoráztunk. Nagyon finom (és jó sok) sajtos sonkás makarónit ettem, és persze most sem maradhatott el a sör (Steen Brugge és Orval).

20090904vacsora

Aztán nem sokkal este kilenc után megérkezett anyu és apu, akik meghozták a cuccaim nagyobbik felét (köztük a biciklimet is). Így az este hátralévő része pakolással telt, illetve kipróbáltam a szintén szüleim által hozott új MIDI billentyűzetet is – szuper, majd írok róla külön bejegyzést (mint az irodámról és a lakásomról, csak türelem…).

A szombat IKEA-nap volt, és a tömegnyomorból ítélve nem csak nekünk. Jó hosszú listával indultunk neki a zaventemi svéd bútoráruháznak, és szerencsére nagyrészt mindent sikerült beszerezni, amit elterveztem – amit nem (asztalterítő, plusz valami színes rongyszőnyeg), azt majd még a közeljövőben Leuven-ben beszerzem. Viszont vettem egy kinyitható egyszemélyes ágyat, egy íróasztalt, forgószéket, kisasztalt, edényeket, tányérokat, poharakat, zuhanyfüggönyt, fürdőszobai szőnyeget, szemeteseket, és megannyi apróságot (giga nagy csoki illatú gyertyát is), szüleimtől pedig “karácsonyra” kaptam egy 200×140 cm-es fekete-fehér képet, ami egyszerűen istenien mutat a lakásomban, csak még nincs teljesen a végleges helyén, mert két lyukat fel kell fúrni a falra, és ehhez még találnom kell valakit, akinek van fúrója :) De nagyon menő. És az IKEA-ban vettem olyan svéd kekszet (Singoalla) is, amit Stockholm-ban szinte minden nap ettem ;) Hazafelé beugrottunk a boltba is, így már van mivel felmosnom és takarítanom is… A délután hátralévő részében apuval összeszereltük a bútorokat, aztán este ugyan ott ettünk szüleimmel, ahol előző nap a diákokkal.

Vasárnap eredetileg úgy volt, hogy 10-kor találkozom az egyetemnél azokkal a csillagászokkal, akik rendszeresen szoktak biciklizni, viszont adott időben adott helyen nem volt ott senki… Nem tudom mi lehetett (lassan kezdem azt hinni, hogy nem is vasárnapról, hanem hétfőről volt szó, de nem hiszem…), próbáltam telefonon elérni valakit, de csak Kristof számát tudtam, ő pedig nem vette fel. Egy ideig bolyongtam körbe-körbe, aztán ha már úgy nekikészültem, elmentem egyedül tekerni egyet. Végül egészen Mechelen-ig mentem, végig a Leuven-Dijle csatorna mentén futó bicikliúton. Bedöcögtem a főtérre is (őrület mennyi macskakő, kirázta a lelkemet is…), megnéztem a templomot és hallgattam a téren játszó zenekart is. Hazafelé “meggyűlt a bajom” a belgákkal, mert valami szervezett 50 km-es bringatúra zajlott éppen, és alig tudtam a 20 km/órával araszoló tömegtől haladni… Aztán Leuven-be visszaérve kiderült, hogy éppen most zajlik a Grote Prijs Jef Scherens (egy napos, 183,3 km-es – 14 kör Leuven-ben – országúti kerékpárverseny, egyben belga bajnokság is, olyan csapatokkal és nevekkel, akik a Tour de France-on is ott voltak), így két ponton is elhúzott mellettem a mezőny (de csak azért, mert kordonok között mentek, különben én is tartottam volna a tempót :D). Végül 81,39 km-el a lábamban értem haza. A nap hátralévő részében takarítottam és pakoltam, így lényegében minden a helyére került. Megyek is aludni, mert elfáradtam.

1 Reply

Bringával a Megyeri hídon

A délutáni SPD-mentes szenvedés után megnéztem a Tour de France közvetítést az Eurosport-on, majd mivel egy kicsit alábbhagyott a szél, úgy döntöttem itt az idő, vissza kell vágni, nem punnyadhatok egész vasárnap! (Ráadásul délután kicsit hosszabb távra készültem műzliszelettel és izotóniás itallal, szóval nem akartam, hogy kárba menjen az összes előkészület…) Most már az új bringával és SPD cipőben indultam neki, így érezhetően könnyedebben és nagyobb élvezettel faltam a kilométereket. Végül 35 km lett, mert elkezdtem kicsit fázni, ahogy a Nap közeledett a horizonthoz – pedig egészen megjött a kedvem, és erőt is többet éreztem magamban, mint ebéd után… Viszont a szép idő hatására megjött a kedvem a videózáshoz, így felvettem a Megyeri hídon való áttekerés 4 teljes percét (kamera nélkül azért gyorsabban megy) – lásd lenn (az érdekesebb rész 2:22-től látható). Készült pár fotó is, például ezek: 1, 2, 3, 4 (a többi pedig szokás szerint ott van a Flickr-en).