Tag Archives: túra

Nyaralás 2010 – az első napok Andorrában

20100801hike1

Vasárnapra egy bemelegítő csúcstámadást terveztem be, alpesi (pireneusoki) tavakkal és nem túl meredek ösvényekkel. A cél a völgyünk (Vall d’Incles) végében található parkolótól [1840 m t.sz.f.] a Pic de Rulhe [2789 m] megmászása lett volna, azonban 2500 méterről vissza kellett fordulnunk, mert erőteljes viharfelhő-képződés kezdődött, és a mennydörgés az a hang, amit az ember nem szeret a hegyekben hallani.

20100801hike2

Kezdetnek azért jó volt (még havat is tapostunk), és a hegyek által körülölelt mélykék tavak is nagyon szépek voltak. Túra-adatok ide kattintva. Ezen a napon túrabotok nélkül másztam, ugyanis a sajátjaim nem fértek be (hosszuk miatt) a bőröndömbe, így azokat Leuven-ben kellett hagynom. Viszont ez volt az utolsó ilyen nap, mivel már annyira hozzá vagyok szokva a botokhoz, hogy azok nélkül egyszerűen nem mozgok olyan magabiztossággal a meredek ösvényeken, ami zavar. Arról nem is beszélve, hogy a térdeimnek sem tesz jót, ha botok nélkül megyek. Szóval kedden reggel vettem kemény 18€-ért egy pár egész jó botot (konkrétan ennyi pénzért egy hétre tökéletesek voltak).

Hétfőre változóan felhős, esős idő ígérkezett, így hegymászás helyett Andorra la Vella (a főváros) és Escaldes megtekintését ütemeztük be. Utóbbi egy hatalmas adómentes bevásárlóközpont érzetét kelti, előbbiben három-négy utca érdemes a megtekintésre, és sajnos még a parlament előtti tér is felújítás alatt állt, így az egyetlen igazi érdekességet sem tudtuk az ideális oldaláról megszemlélni… Mivel időnk volt bőven, átugrottunk Spanyolországba is, és körbesétáltunk La Seu d’Urgell-ben.

20100802laseudurgell

Este Steven jóvoltából megismerkedtünk a Bohnanza nevű kártyajátékkal, mely a későbbi estéken is jó kikapcsolódást jelentett. Egyébként Andorrában minden este magunknak főztünk (a főzés főleg Samuel érdeme volt), így lényegében három nap költöttünk annyi pénzt, mint Barcelonában eg este az étteremben…

20100802sunset

A hétfő esti hatalmas zuhé (és az utána következő mesés szürkület – lásd fotó az erkélyünkről) után kedden napsütésre ébredtünk, de az északi határon fekvő hegyek folyamatosan párafelhőket eregettek magukból, ahogy az éjjeli csapadék párolgása révén. Ez a nap végre meghozta az első igazi csúcstámadást, a szomszédos völgy (Vall de Ransol) végében található parkolóból [1960 m] másztuk meg a Pic de la Serrera [2912 m] csúcsát, mely a francia határon emelkedik.

20100803hike1

Az előző napi cipekedés után (mivel a Canon EOS 7D nem egy pillekönnyű szerkezet) csak a kompakt kamerámat vittem magammal, de így is nagyon szép képek készültek. Az időjárás itt igazán magashegységekbe illő volt, süvítő széllel és sokszor a felhőben, ködben haladva. Samuel erre nem igazán számított, így miközben Steven-en már a polárpulcsi és széldzseki mellett kesztyű és sapka is volt, ő még rövidnadrágban és pár réteg pólóban állta a sarat :)

20100803hike2

Ezek után minden nap volt nála is elég meleg ruha… Ennek ellenére elég keményen tűrte a metsző hideget, így azért minden elismerésem, én ilyen felkészületlenség után tuti visszafordultam volna, mintsem hogy fagyoskodjak. A csúcson aztán egymást váltották a napos és felhős időszakok, de a szél az folyamatosan süvített.

20100803hike3

Itt végre kitűzhettem a magyar zászlót is, mely a balga társak között kisebb derültséget eredményezett. A kötelező csúcsfotók elkészítése után helyi sajtot és francia kenyeret ettünk, majd desszertnek egy kis csoki következett (ez volt a szokásos hegyi étrendünk).

20100803hike4

A kilátás az egész nap folyamán csodálatos volt, és vasárnappal ellentétben itt némi vegetációval is találkoztunk (hegyi virágok, törpefenyők, stb.). Túra-adatok itt. Este senkinek nem esett nehezére elaludni (még a kártyázást is kihagytuk, mivel másnap reggelre extrém korai kelést irányoztam elő).

20100803hike5

(Folyt. köv.)

3 Replies

Biciklivel Antwerpen-be (és vissza)

Szombat hajnalban rámjött a szerelhetnék. Már egy ideje szét akartam szedni a bicajon a hajtást hogy megnézzem mi a francért kattog a monoblokkom (gyönyörű, éles, fémes hangon…), és hajnali kettőkor kapott el a motivációs hullám, így nem volt más választás, mint hogy nekiestem. Az interneten levő videós szerelési útmutatókkal felszerelkezve percek alatt apró darabjaira szedtem a hajtást (hajtókarok le, monoblokk ki), majd konstatáltam, hogy a monoblokk környéke nem igazán volt megkenve zsírral. Sőt. Nos, gyorsan pótoltam ezt a hiányosságot, aztán mindent visszaszereltem a helyére, és láss csodát, a pedálfordulat máris hangtalanná vált (némi lánczajt leszámítva, de láncolajam még nincs). Nem rossz érzés, hogy lassan tényleg bármit meg tudok szerelni a biciklin.

Hét óra alvás után nem voltam teljesen biztos benne, hogy én most ezt akarom, és nem inkább pihenéssel kéne töltenem a szombatot, de valahogy sikerült rávennem magam, hogy ne a puhány utat válasszam. Így gyorsan megtöltöttem a hátizsákomat Isostar-os vízzel, bedobtam 6 (azaz hat) Isostar High Energy szeletet a táskámba és egy gyors reggeli után el is indultam.

View Larger Map

Fent látható a megtett útvonal, lehet nagyítani, műholdképre váltani, stb. Mechelen-ig már ismertem az utat, mégis ott sikerült először elkevernem, mivel csak a csatorna bal partjáról volt kitáblázva az elágazás, a jobbon nem… Plusz pár kilométer, mit tesz az, ha már eleve 130-ról szólt a terv…

Egyébként Belgium ezen részén (Flandria) szuper bicikliút(vonal)hálózat van (Fietsnetwerken Vlaanderen). Egyrészt hihetetlenül sűrű, és túlnyomó részt elég jó minőségű utakon vezet, másrészt a navigáció hihetetlenül profi. Számozott csomópontok vannak, így az embernek csak azt kell tudnia, hogy hányas csomópontokat kell érintenie az út során. Lényegében térkép és GPS helyett csak egy számsort kell felírni, és az alapján tökéletesen végig lehet követni egy útvonalat. (A csomópontokban mindig tábla mutatja, hogy az X meg Y számú csomópontokhoz merre kell továbbmenni – és hogy magát a csomópontot nehogy figyelmen kívül hagyjuk, előtte már pár tábla figyelmeztet, hogy nemsokára csomóponthoz érkezünk.) Itt lehet útvonalat tervezni. Én a számsort egy csokipapír hátuljára írtam fel :)

Persze előfordul, hogy nem veszünk észre egy csomópontot (Mechelen és Antwerpen között kb. félúton azért válik ketté az útvonalam, mert odafelé pontosan ez történt…), ilyenkor sincs nagy gáz, mert tényleg olyan sűrű az úthálózat, hogy igen alapfokú logikával (és navigációs érzékkel) vissza lehet találni a jó útra – visszafordulás nélkül is. Egyébként összesen háromszor álltam meg az út során: először Antwerpen-ben, majd visszafelé Mechelen-ben, végül pedig Mechelen és Leuven között félúton. Utóbbinál (115 km környékén) már éreztem, hogy fáradok… Végig nagyjából 28 és 30 km/h közötti tempóval tekertem, szintemelkedés pedig nem sok volt – egész nap 0 és 40 méteres magasság között haladtam. A táv végül 138 km lett, és megállásokkal együtt kicsit több mint 6 óra. Az Isostar szeletek nagyon beváltak (egyenként 662 kJ energia, és még finom is, plusz nem száraz, mint a normál műzliszeletek), de azért hazaérve elég fáradt voltam. Gyorsan megfürödtem, benyomtam egy liter levest, megnéztem pár részt a The Big Bang Theory c. sorozatból, majd már jóval éjfél előtt elaludtam. Aztán hajnali háromkor arra ébredtem, hogy még nem ágyaztam mag ;) Szóval jó kis szombat volt, nem henyéltem, annyi szent!

8 Replies

NightRide, majd tekerés a Bakonyban

20090801nightride

A szokásos szombat esti tekerésen (a képet doori szolgáltatta) most alig fél tizenkettőig maradtam, hogy legalább a minimális alvás meglegyen a vasárnapi túra előtt. Az összepakolás, szendvicskészítés és az SPD pedál átszerelése után (mert hegyi túrára azért nem egysebességes paripával megyek) még megvettem a vonatjegyeket (on-line) is. Utóbbi némi kellemetlenséghez vezetett, ugyanis a menetrendben (mint az később kiderült, hibásan) az szerepelt, hogy a többi nappal ellentétben vasárnap a 6:40-es vonaton nincs kerékpárszállító kocsi. A helyzet kezeléséhez a hajnali egy órás időpont ellenére fel kellett hívnom Józsit, aki akkor mint minden normális ember, már aludt… Végül abban maradtunk, hogy jó lesz az a vonat, majd csak lesz valahogy. Lett is. Én meg három és fél órát aludtam összesen… Alant látható, hogy merre jártunk, aztán kicsit lentebb szintábra is van.

View Larger Map

Mint az a túra során készült képekből is látszik, elég sok időt töltöttünk Cseszneken a vár megtekintésével, de nagyon szép volt, szóval megérte. (Józsi képei itt vannak.) Szerencsére a Kőris-hegy környékén az erdőben nem volt olyan meleg, lefelé pedig még a menetszél is jól hűtött, úgyhogy nem volt olyan elviselhetetlen az egész napos kánikula. A szintábrából azért jól látható, hogy emelkedő most is volt rendesen (max. 10%-os szakaszokkal – az ábrán az átlagértékek szerepelnek)…

20090802biciklituraszint

Most mindketten nagyjából ugyanúgy bírtuk a hegymenetet, és ugyanannyira fáradtunk el. Bár Józsi sokkal egyenletesebben haladt, mint én. Pedig figyeltem a táplálkozásra és a folyadékpótlásra (kellett is, mert szokás szerint dőlt belőlem a víz), egy pillanatra sem éheztem el, mégis volt, hogy mentem fel, mint a meszes (pl. a Kőris-hegy az utolsó 1,5 km átlagban kb. 6,5 %-os, mégis úgy tekertem fel, mintha a fele lenne…), aztán volt, hogy hirtelen azt éreztem, hogy ez most nem megy, és vissza kellett vennem… Valószínűleg túl sokat akartam egyszerre, és nem bírtam a saját tempómat huzamosabb ideig – ezért hullámzott a teljesítményem. Továbbra is azt tapasztalom, hogy a hosszú, folyamatos emelkedőkön jobb vagyok, mint hullámzó terepen. Hazafelé sajnos Veszprémtől nem volt ülőhelyünk, így a bicikliszállító kocsiban egy kb. 5 cm széles fém rúdon ültem – mondhatni végre hasznosítottam az egyetemen tanult seggelést…

Így 24 órán belül 35,75 + 96,17 azaz 131,92 km-t tekertem. Elfáradtam, de nagyon jó volt. Legközelebb azért talán rá tudom venni Józsit, hogy valami sík túrára menjünk el (pl. Győr – Pozsony v. Bécs – Győr)…

111 km tekerés a Cserháton át

Szombaton újból Józsival indultam bringázni egy 100 felettit. Ő a sikeres államvizsgát, én a sikeres elméleti fizika szigorlatot “pihenve ki” ezzel a kis testmozgással – amiből nekem két és fél hétig nem sok jutott osztályrészül. A reggel 8:07-es vonattal utaztunk Vácig, onnan pedig az alább látható útvonalat jártuk be.

View Larger Map

Az út nagy részén (minimum a 2/3-án) szembeszélben kellett tekerni, ami elég sokat kivett belőlünk, nem csak fizikálisan, de lelkileg is – főleg az emelkedőn felfelé hátráltató széllökések hatottak demoralizálóan… Amint az a képeken is látható (ide kattintva időben visszafelé…, míg Józsi képein normálisan itt), nagyon sok szépet láttunk, kiemelném a cserhátsurányi templomot, Herencsény romtemplomát és a Sasbérci kilátót. De a cserháti táj is gyönyörű, főleg az ilyen tiszta és szeles időben, ahogy a fű hullámzik a domboldalakon… Cserhátsurányban még a harangokhoz is felmehettünk a toronyba, pedig ez nem adatik ám meg minden arra tévedőnek :) Ahogy az az alábbi szintábrán is látható, most sem volt kevés a mászás (1500 méter szintemelkedés, a legmeredekebb szakaszon 11%-os meredekségű!), ráadásul egyszer fe, egyszer le – mire megszoktam az egyik ritmust, már is váltani kellett a másikra…

Rendesen ki is purcantam a végére, pedig Józsi talán még felment volna Szanda várára, de én már nagyon nem. Bevallom hogy kihajtottam a belemet is. Aztán az állomásokra oda- és visszatekeréssel együtt 126 km lett a napi szumma, ami azért elég szép adag. Jó volt nagyon! Videó alant.

2 Replies

2 ország, 2 hegység, 2 kerék – 124,8 km

Miután szerdán ötösre vizsgáztam Galaktikus csillagászat 4-ből (Gravitációs lencsék + a Lokális Univerzum), valamint kiderült hogy a Kozmológia ZH-m is jeles lett, az utolsó nagy tanulásdömping megkezdése előtt Józsival (ő is végzős csillagász) úgy döntöttünk, hogy tekerünk egy nagyot. Pénteken tehát megvolt életem első igazi, egész napos, hegyekre is felmászós biciklitúrája. Reggel a Nyugatiból 9:07-kor induló vonattal mentünk Kismarosra, ahonnan a lenti térképen látható útra indultunk.

View Larger Map

Egész nap jó meleg volt, erősen sütött a Nap, így elhasználtam a maradék naptejemet is – szerencsére a menetszél sokat javított a komfortérzetünkön. A Börzsönyben volt egy 2 kilométeres szakasz, ahol csak turistaút volt, ott sajnos gyalogolni kellett, ami SPD cipőben nem volt a legkényelmesebb, cserébe nagyon jó érzés volt utána visszaülni a nyeregbe. Nagybörzsönyben megnéztük a templomokat is, aztán lefelé az Ipoly felé egy hosszú, jól belátható lejtőn 70,8 km/h-ra tudtam gyorsulni, mielőtt úgy döntöttem, hogy ha a folyó előtt meg akarok állni, akkor ideje visszavenni a sebességből ;) Maga a Börzsöny meg sem kottyant, viszont itt az Ipoly mentén volt egy kis szembeszél, ami nem volt túl jó, így kényelmesen 25 km/h-val haladtunk. Szlovákiában is volt egy kisebb hegymenet, de utána már nagyon jó tempóval haladtunk egészen Párkányig. Itt pihentünk egy fél órácskát, ettünk/ittunk, aztán átgurultunk Esztergomba, ahol megnéztük az Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi-t, amit korábban én még nem is láttam… Viszont itt egy közkutat sem találtunk, így vízvétel céljából kénytelenek voltunk vásárolni. Aztán Dobogókő felé indulva sunyi módon megint szembeszelet kaptunk, valahogy nehezebben ment a tekerés, mint korábban. A versenybringáknál majd’ kétszer nehezebb kerékpárral és egy enyhén megpakolt futárzsákkal érthető módon nem mentünk francia körversenyhez szokott szemnek ismerős tempót, de azért hősiesen megmásztuk a hegyet (lásd a szintábrán az 565 méteres pont).

Innen lefelé viszont végre jó hosszú gurulás következhetett egészen Pilismarótig, ahol újabb vízvételt és kajálós pihenést iktattunk be. Hogy meglegyen az 1600 méter szintemelkedés, meg kellett másznunk még egy hegyet, itt – főleg a meredekebb szakaszokon – már én is eléggé ki voltam (mint ahogy az az alul megnézhető videón is hallható), úgyhogy nagyon örültem, amikor elértük a legmagasabb pontot, ahonnan a szentendrei HÉV végállomásig szinte már csak gurulni kellett (azért mi tekertünk is, nehogy nagyon gyalázatos legyen az átlagsebességünk). Végül 124,8 km-el a lábamban értem haza, szuper nap volt, rendesen el is fáradtunk, és végre Józsinak sincs kilométerhiánya :) Csak mert ezzel az indokkal vetette fel a túra ötletét… A napsütés hatására itt-ott szépen lebarnultam, bár a zuhany alatt kiderült, hogy ennek fele az út pora volt :D Rövid hangulatvideó alant látható, illetve készült pár fotó is, azok meg itt vannak. Józsi képei pedig itten.

3 Replies