I was the official photographer of the night, so the rest of the pictures can be found in a set on Flickr. I have made some nice portraits. And that is not only my opinion. Some of my colleagues have set their portrait as their Facebook profile picture afterwards :)
Tag Archives: vacsora
Chicken salad
I’ve got a bit bored of all the pasta and ALMA food, so yesterday I made my own chicken salad. It’s far not the most difficult thing to prepare, but I really liked it. The original plan was chicken with pineapple sauce, but when I saw the vegetables (especially the small tomatoes) in the supermarket, I immediately wanted a big salad. With chicken, of course. Finally (as usually I am not really in the mood for experimenting with new stuff) I have found a very good soft abbey cheese too (Le Chimay à la Bière), plus I bought a bottle of French Muscat wine, which turned out to be a pretty good one – at least for my taste.
At the end I ate almost 0.5 kg of chicken, with ~1 kg of vegetables (four times a full plate…), and some other things before and after (grapes, yoghurt, chips…), and still, this morning I was only 70.3 kg in weight, which is a record low since I bought a scale in January… Before you start to worry about my health, this is normal after the quite strong rides on Thursday (~140 km) and yesterday (~100 km). Next week I have to finish my work for the upcoming talk in Marseille (so do the remaining tasks by Wednesday, then discuss the results with my supervisor, prepare the talk by Friday, discuss again, and then it should be all settled and ready for the conference) – and although I planned to do some things already during this long weekend (as we had Thursday and Friday off in Belgium), it did not really worked out… Now I am hungry (again :D), but after I have something to eat, I will work a bit (check some minor things, calculate error-bars, and write two emails), to make sure everything will be all right. Enjoy what’s left from the weekend!
The 100th Belgian beer – and even more!
Yesterday – after my poster for the upcoming XXII Canary Islands Winter School of Astrophysics was finished and printed – I went to Brussels with a couple of colleagues/friends, to celebrate my 100th Belgian beer. Some of us even had a dinner on the Grote Markt before we moved (in the rain) to the famous Delirium Café. Why is it famous? Because this bar has the most varieties of beer (2004 to be precise, and the majority of them is Belgian) commercially available on the whole planet. It is included on the list of the Guinness World Records!
It is an extremely nice bar indeed (just a bit smoky, but not that bad), with the beer cards/plates/logos all around the place, and barrels used as tables. One might find it difficult to choose from a selection of two thousand beers, but I was prepared. After my visit to Westvleteren last weekend, I spent some time on the internet, and listed some of those high-rated beers which I have not yet tasted, and which might be hard to find outside this bar. So the first beer (and so my 100th Belgian beer – se it without and with me on the pictures below) we had was a special old cherry beer, the Cantillon Lou Pepe – Kriek 2004. Very different from anything else I had before, with a complex, layered taste, strong smell, and natural color. Good choice.
The next one, with a shocking deep and dark, heavy taste and smell, was the Gouden Carolus Cuvée Van De Keizer Blauw 2005. One of the greatest (and strangest) beers I ever had, it is worth reading some reviews on it here, because I can not describe it well enough. Then came the Chimay Grand Réserve 2008, which was a bit similar to the previous one, but made by the monks :) Again a complex, world class beer. Then to move a bit away from the heavy, dark colors and smells, we had a Chimay Cinq Cents. It has fruity notes of muscat and raisins in its taste ;)
The last two beers were not that special, though the quite new and “nothing can be found about it on the internet” l’Outre-rue – Bière Urbaine was still well above the level of the average and bit boring Omer Traditional Blond. We had to leave after this to catch the last train back to Leuven – leaving from Brussels Central Station a couple of minutes after midnight. Back in Leuven we decided to have one more beer on the Oude Markt (just a light Lindemans Apple for me). It was a very nice evening, with good food, good beers, and good company! After a good – and long – sleep, today I submitted my first paper!
Disclaimer: we spent almost four hours in the Delirium Café, and shared 75 cl bottles with 6 people, so no one get hurt/drunk during the evening. And here is the list – in chronological order :)
01 Rochefort 8
02 Duvel
03 Orval
04 Grimbergen Dubbel
05 Rochefort 10
06 Steenbrugge Blond
07 Brugge Tripel
08 La Chouffe
09 Stella Artois
10 Schuppenboer Tripel
11 Schuppenboer Tripel 2009 (*different label and taste)
12 Malheur 8
13 Girardin Gueuze
14 Larumse Corneel 2004
15 Früli Aardbei
16 Bios Vlaamse Bourgogne
17 Tempelier
18 Achel Bruin
19 Boerinneken
20 Jupiler
21 Rochefort 6
22 Kwak
23 Hapkin
24 Westmalle Tripel
25 Rogier
26 Mc Chouffe
27 Westmalle Dubbel
28 Corsendonk Pater
29 Corsendonk Blond
30 Palm
31 Hoegaarden
32 Chimay Wit
33 Chimay Rood
34 Lucifer
35 Saison Dupont
36 Hopus
37 Chimay Blauw
38 Nen Engel van Domus
39 Ciney Bruin
40 Ciney Blonde
41 Grimbergen Cuvee de l’Ermitage
42 Tongerlo Prior
43 Tripel Karmeliet
44 Bush Amber
45 Brigand
46 Cuvee des Trolls
47 Bierbeekse
48 Grimbergen Blond
49 Vedett Extra Blond
50 Affligem Blond
51 Affligem Dubbel
52 Affligem Tripel
53 St. Bernardus Abt 12
54 Cristal
55 Park
56 Hoegaarden Grand Cru
57 Kasteel Bruin 2009 (and 2010 later on)
58 Maes
59 Leuvenese Tripel
60 Tongerlo Blond
61 Achel Blond
62 Villers Tripel
63 Villers Oud Vielle
64 Maredsous 8
65 Kessel Blond
66 Hommelbier
67 Kasteel Rouge
68 Kasteel Triple
69 Belle-Vue Kriek
70 Leffe Bruin
71 Hoegaarden Rosée
72 Hoegaarden Citron
73 Malheur 12
74 Judas
75 Kasteel Blond
76 De Verboden Vrucht
77 Nen Tripel van Domus
78 Con Domus
79 Delirium Tremens
80 St. Feuillien Bruin Réserve
81 Vedett Extra White
82 Leffe 9
83 Augustijn Donker
84 Chapeau Banana
85 Pannepot 2009
86 St. Feuillien Tripel
87 St. Feuillien Blond
88 Barbãr Winter Bok
89 Gusto 1833 Ruby Red
90 Leffe Radieuse
91 Kriek Boon 2009
92 Mort Subite Kriek
93 Mort Subite Kriek Xtreme
94 Lindemans Kriek
95 Timmermans Framboise
96 Leffe Kerstbier
97 Grimbergen Goud
98 Westvleteren 12
99 Westvleteren 8
100 Cantillon Lou Pepe – Kriek 2004
101 Gouden Carolus Cuvée Van De Keizer Blauw 2005
102 Chimay Grand Réserve 2008
103 Chimay Cinq Cents
104 l’Outre-rue – Bière Urbaine
105 Omer Traditional Blond
106 Lindemans Apple
Újra Belgiumban
Emberemlékezet óta nem írtam blogot magyarul, így itt az ideje. Nehogy aztán elfelejtsem hogy is kell azt :) Szóval múlt vasárnap este enyhe másfél órás késéssel megérkeztem a brüsszeli reptérre, visszacsöppenve az esős és hideg németalföldi valóságba a jó húsz fokkal melegebb Kanári szigetek után. Leuven-be egy kissé gyorshajtó taxis hozott, aki nagyon büszke volt rá, hogy ismeri az összes fotós traffipax helyzetét (azok közelében visszavett a 160-as tempóból), aztán persze jól meglepődött, amikor az egyik lehajtónál villant a vaku ;) Nem sokkal éjfél után értem haza, a lakásban volt vagy 10°C, így “vacsorát” még hidegben csináltam, de szerencsére hamar bemelegedett a levegő. Persze minden szanaszét dobáltam, a biciklis doboz elfoglalta a szoba közepét (csak a kerekeket szedtem ki, hogy ne legyen nagy benn a “feszültség”), meg hasonlók – és ez az állapot meg is maradt péntek estig… Nem mondom, miután végül elpakoltam, hirtelen olyan tágas lett a studióm :)
Már a leuveni mindennapokba való visszarázódás is jelentett némi kihívást. Ugyanis amikor egy hónappal korábban elmentem, a diákok nagy része még nem jött meg (hisz pont a szemeszter első hete előtt léptem le), így lényegében még félig üres volt a város. Nem úgy most. A Kanári szigeteken töltött egy hónapban viszont alig volt körülöttem ember, nem közlekedtem városban biciklivel, vagy ha bicikliztem is, akkor is a napi 10 autó (és átlag 0,25 biciklis) volt az átlagos mennyiség, amivel találkoztam. Teljesen elszoktam a városi kerékpáros közlekedéstől. Így az első napokban állandóan olyan érzésem volt, hogy “Úr Isten, mi ez a sok bringás, meg autó, mindjárt nekem jönnek, atya ég, stb.” Persze ez csak pár nap volt, a hét végén már ugyan úgy szlalomoztam a dugóban álló autók között, mint korábban, de azért mégis igen sokkoló élmény volt. Már több mint egy éve élek Leuven-ben, de még mindig elámulok néha hogy mennyi ember jár mindenhova biciklivel :)
A visszaállás nehézségeit növelte, hogy a hét elején egy sürgős megoldandó feladat került az asztalomra, ami eredetileg nagyjából egy órás munkának ígérkezett, de hamar olyan nehézségek kerültek a felszínre, melyeket végül majdnem négy napba tellett 100%-ban megoldanom. Így az első napokban totál rossz hangulatom volt, ami szerdán abban tetőzött, hogy estére már fizikailag is rosszul éreztem magam, és nem is mentem floorball edzésre… Szerencsére aztán ahogy csütörtökön meglett a megoldás, egyből sokkal jobb lett a közérzetem. Ráadásul este a Via Via-ban vacsoráztunk, isteni Lasagne-t ettem, és szuper söröket ittam :) Fokozandó a jókedvemet, pénteken a szokásos szeminárium után odajött hozzám az intézet igazgatója egy kicsit beszélgetni, és elmondta – többek között – hogy nagyon tetszik neki a La Palmá-n készített film (ami a kari PR értekezleten is központi szerepet töltött be), és hogy nagyon hálás hogy így segítek az intézet, a tanszék és a távcső népszerűsítésében :D Szóval végül is nagyon jó újra itthon.
Ha szombat akkor shopping, nincs mese. Igazság szerint hosszas gondolkodás után rászántam magam hogy vegyek egy iPhone 4-est, de természetesen sehol nem lehet kapni, hetente érkezik pár darab, szóval majd próbálkozom még… (Számítottam rá, szóval nem ért meglepetésként.) Azért nem mentem haza üres kézzel :) Főleg a hét eleji rossz élményektől vezéreltetve vettem új lámpákat a biciklimre: előre egy új (meglepően) extra erős LED-vel szerelt Knog Frog Strobe-ot, hátra pedig egy Cateye TL-LD610 került (sajnos utóbbi nem volt feketében). Most olyan brutálisan fényes vagyok, hogy arra nincs szó :) Ezen felül végre vettem egy Lonely Planet Belgium utikönyvet (ugyan már a fél országot kívülről fújom, de ez sosem árt)! Meg persze csokit, de hát az alap. Este DVD-ztem: Leap Year (könnyű röhögős romatikus, a kellemes fajtából, csöpögős befejezéssel) és Invictus (igazán inspiráló film – I am the master of my fate, I am the captain of my soul).
Végül pedig álljon itt a lista a héten megízlelt új sörfajtákról: Leffe Radieuse, Kriek Boon 2009, Mort Subite Kriek, Mort Subite Kriek Xtreme, Lindemans Kriek. (Utóbbiak közül talán a Boon volt a legjobb.) Már csak egy sör áll köztem és a századik belga sör között ;) Hamarosan centenáriumi bejegyzés következik tehát!
Költözés, tekerés, munka…
Először is elnézést a nagy hallgatásért, de hát annyi a dolgom, és annyira különleges dolgok meg nem történnek, hogy folyton írnom kellene valamit. Mi is történt augusztus 26-a óta? Voltam fodrásznál, ami már nagyon kellett, mert már borzasztóan hosszú volt a hajam (és ezt nem csak én állítom). Még mindig sikerült újra és újra megszerveznünk, hogy havonta egyszer összeüljünk vacsorázni azokkal, akikkel most már három éve együtt tanultam, amikor itt voltam ERASMUS-on – bár ebben sokat segít, hogy a társoságból hárman most a kollégáim -, így múlt hétfőn este egy olasz étteremben (nem pizzériában – az itt nincs is, ők a tésztákról és a salátatálakról híresek) voltunk Brüsszelben, aztán a város – állítólag – legjobb fagyizóját is kipróbáltuk. Biciklizésen kívül semmi mást nem sportoltam (azért a megfelelő adag így egy sportágban is megvolt, nem kell aggódni, nem hízok továbbra sem), a jövőben pedig mivel beindul a floorball szezon, valószínűleg kicsit pihentetem a tollasozást (és minden egyebet), atán majd ha már kinn nem ideális országúti bringával edzeni (mert hamarosan sötét lesz és hideg – értem ez alatt az 5°C alatti tartományt -, hiszen már most sárgulnak a levelek, és hullik a gesztenye…), akkor kiegészítésnek jöhet megint a falmászás. A felszabaduló időben (ami gondolom sejthető, hogy minimális) azért nem csak dolgozom, de igyekszem a fotók feldolgozásában felgyülemlett hatalmas lemaradásomat is behozni… Van mit. A munka halad, témavezetőm is sokat segít, úgyhogy nem panaszkodhatok, amikor hétvégén dolgoztam, akkor sem azért csináltam, mert
Ugyan az új studióm kulcsait már pár nappal szeptember előtt megkaptam, a költözéssel egészen 31-éig vártam, mivel úgy éreztem, hogy ha hamarabb elkezdem, csak tovább fog tartani… Azt hiszem jól döntöttem, mert így délután négytől hajnali kettőig, majd másnap reggel még plusz két órában le is tudtam az egészet. Mondjuk ehez az is kellett, hogy a költözés valószínűleg a világ legkisebb távolságot lefedő költözése volt, ugyanis egészen a szomszéd studióig kellett mennem, bár mivel fél emelet lépcsőzés is van a két ajtó között, így nem kis szintkülönbséget letudtam az oda-vissza rohangálás során :) Egyébként ez volt az a studió, amit egy éve már kinéztem magamnak, csak aztán kiderült, hogy akkor csak hó 15-étől lett volna szabad, nekem meg sürgősen lakás kellett. A tulajok nagyon rendesek, kifestettek, új függönyt raktak fel, stb., szóval az új helyen sokkal kevesebbet kellett takarítanom, mint a régin. Szerencsére csak az íróasztalomat kellett darabokra szednem, minden más egyben átfért (még a hatalmas képemet is sikerült valahogy átügyeskedni), előbbit pedig IKEA termék révén igen könnyen szét- és össze lehetett szerelni. Csináltam egy hosszú és unalmas videót is, amiben megmutatom az üres régi, és a majdnam kész új helyet, és a köztük levő hatalmas távolságot, itt meg is lehet nézni.
Mostanra már minden a helyére került, csak a nagy képet kéne felfúrni a falra, de az annyira nem sürgős. Előny az északi oldal (nyáron nem fogok szétolvadni a hőségben) és hogy nem az utcára, hanem belső területre néz, így még az előzőnél is csöndesebb. Nekem összességében sokkal jöbban bejön, mint a régi. Az egyetlen (főleg az első napokban) furcsa dolog, hogy ugyan az elrendezés tökéletes mása az előző helynek (méretek 100%-ban megegyeznek), de annak ez pont a tükörképe, így mivel igyekeztem mindent ugyanúgy elhelyezni, így ami régen a jobb oldalon volt, az most a bal oldalon van, szóval a fürdőszobából kijövet mindig rossz oldalon keresem a villanykapcsolót, meg ilyenek. Tegnap meg majdnem a régi helyre próbáltam bemenni, már ott áltam az ajtó előtt kulccsal a zár felé nyúlva, amikor rájöttem, hogy én már egy fél emelettel lejjebb lakom :D Szóval vicces ha az ember egy házon belül költözködik.
Biciklizés terén egyfelől igen jól állok (még költözés előtt mentem egy délelőtti rekordot, aztán két belga sráccal kilométereken keresztül 40 km/h-val süvítettünk – ez hatalmas élmény volt, csak úgy repültünk), másfelől pedig igencsak van még hova erősödni. Történt ugyanis – és ez lesz mára az utolsó történet -, hogy talán a költözés utáni napon tudomást szereztem róla, hogy a közelben lesz egy amatőr kritérium verseny (olyan országúti kerékpáros megmérettetés, ahol a mezőny egy településen belül – értsd, a házak közötti utcákon – kijelölt pályán tesz meg köröket, így főleg a kanyarok bevételének, a helyezkedésnek, és a robbanékonyságnak hatalmas jelentősége van). Szerencsére a nevezési határidőről való lecsúszás sem jelentett gondot, ugyanis a szervezőkkel e-mail-ben meg tudtam beszélni, hogy kivételesen a helyszínen is fizethetek, csak regisztráljam magam az interneten. Két nappal a verseny előtt még el is mentem felmérni a terepet, aztán miután megállípítottam, hogy az bizony elég dombos, még egy lazább átmozgató edzést is megejtettem (mondjuk az a visszafelé negyvennel suhanás lehet hogy annyira nem kellett volna, de hát isteni érzés volt, na). Maga az esemény szombaton volt, szerencsére délutánra a köd is feloszlott, így nem kellett a frissen beszerzett láb és karmelegítőket felhúznom (bár először még térdmelegítőbe léptem ki az ajtón, aztán meglepődtem, hogy milyen meleg van, és már vettem is le). Nevezésnél nem csak a mezre kaptunk rajtszámot (57-es), de a kerékpárra is, pont olyat, mint a profik (amit a nyereg alá lehet szerelni, vagy a vázcsövek közé) – 5€ letéti díj ellenében. Így egy kellemes egyéni bemelegítő kör után pontban 14:00-kor startoltunk el (fotó: Rob Stevens).
Elöl rendőrmotorok és felvezető autó, hátul zsűrikocsi, VIP-kocsi és mentőautó kísérte vígig a mezőnyt (szóval a szervezés az ott volt a szeren). Mondjuk ez nem meglepő annak ismeretében, hogy ez a verseny egyike volt annak a hat kritériumnak, melyek pontszerző eseményként szerepelnek az amatőr versenynaptárban (most már tudom, hogy ilyen is van). Az első körben még nem engedték el a mezőnyt, így csak 33 km/h-s átlagot mentünk, aztán elszabadult a pokol. GPS-es adataim itt. A második körben így már a legmeredekebb szakaszon felfelé is 30-al ment a mezőny, ami az én síkvidékhez szokott szervezetemnek a halál kategóriát jelentette, de azért itt még nem szakadtam le, de lényegében a 104 kerékpáros felsorakoztató boly végére kerültem. Érdekes módon a lejtőkön és a kanyarokban újra egész szépen előre tudtam jönni (mindig jól helyezkedtem, hogy belső ívre kerüljek, meg ilyenek), de aztán ahogy a harmadik körben 36-al nekiestünk az emelkedőnek (mármint 40-el estünk neki, a 36-ot csak tartani kellett volna), ott végem volt. (14 kör – kicsit több mint 70 km – volt a verseny, csak úgy mellékesen…) Leszakadtam, és motivációmat vesztve fel is adtam a versenyt. Kritériumban nincs is értelme ilyen esetben tovább folytatni, ugyanis egyedül esélytelen a felzárkózás. Sajnáltam, hogy ilyen hamar kiszóródtam, de az edzésmunkám ismeretében ez egyáltalán nem meglepő (hosszabb, síkvidéki, időfutamszerű edzések – iramváltások nélkül -, nulla hegy és semmi intervallumedzés). Azért a versenyt végig néztem, és mivel alig 40-en fejezték be, és a nagyja lényegében szinte közvetlenül utánam szállt ki, így nem kenődtem el túlságosan, sőt igen hamar a jövő évi motivációm forrását fedeztem fel ebben a “kudarcban”. Szóval a cél 2011-re: strukturált, tervszerűen felépített edzések (szakirodalmat már elolvastam), majd ezen a versenyen célba érni. Most jön a slusszpoén, ma írtak a szervező, hogy remélik tetszett a verseny, és ne keseredjek el, ha fel kellett adnom, mert ez a legnehezebb a versenysorozatban szereplő összes kritérium közül, stb. Hát nem kicsit lepődtem meg, ezt nevezem én kapcsolattartásnak! Kicsit több mint két hét múlva pedig irány a Kanári-szigetek, most fotós felszerelés helyett országúi biciklivel (és persze három hét munka is vár ott rám, de a jobbik fajtából való).