Tag Archives: mac

2010.02.02. – 02.06.

Kedden munkaszüneti nap volt (az egyetem védőszentjének napja – jó dolog katolikus egyetemhez tartozó kutatóintézetben dolgozni :D), így nem kellett visszafognom magam alvásmennyiséget illetően. Ebéd (bár vehetném reggelinek is, hiszen közvetlenül felkelés után következett) után elmentem a Fnac-ba és vettem egy eyetv hybrid nevezetű TV Tuner Stick-et – azaz egy USB csatlakozású kis kütyüt, amin keresztül tudok tévézni a MacBook-on. Így most van analóg meg digitális TV-m is, tökéletes minőséggel, megállítható, visszatekerhető és rögzíthető adással :) Nem mondom, annyira nem hiányzott a tévé, de azért jó néha este bekapcsolni, meg pl. vacsora közben is – ha otthon eszem – jó alapzaj. Délután voltunk (Jonas, Nadia és én) korizni. A helyi hokicsapat pályáján van napi kétszer szabad siklás, korcsolya-bérléssel (ami ráadásul nem valami gagyi darab, hanem nagyon kényelmes modell) együtt 8 €-ért. A Városligeti Műjégpálya hangulata ugyan itt nincs meg, de cserébe a budapesti tömeg sincs jelen. Szerintem soha nem voltunk 50-nél többen, ami igencsak jó, de az átlag inkább 20 ember lehetett – nem tudom mondjuk ennek mennyi köze volt ahhoz, hogy szakadó esőben kellett elbiciklizni a csarnokig… De így sokkal több helyem volt gyakorolni és kísérletezni, ráadásul attól sem kellett tartani, hogy az esetleges bénázást túl sokan látnák :D Sikerült is pár új dolgot megtanulnom (elég jól ment!), illetve próbáltam Nadia-t tanítani erre-arra (Jonas kb. velem egy szinten van). Három óra alatt összesen egyszer estem, de akkor elég nagyot: épp elég nagy sebességgel, erősen bedőlve koszorúztam a kanyarban, amikor egyszer csak kicsúszott alólam a kori, én meg a bal oldalamra esve egészen a palánkig csúsztam… Utána egy sonkás omlettel és sörrel (Grimbergen Dubbel) nyugtattam meg éhes gyomromat. Este kedd lévén a legújabb sorozat-epizódokkal (HIMYM, TBBT) zártam a napot.

Szerdán elhatalmasodott rajtam a nátha, így nem sok kedvem volt felkelni és munkába menni, de végül meggyőztem magam, hogy ne maradjak otthon (pedig igazából itthonról is tudtam volna dolgozni). Persze lehet hogy inkább a belső hangomra kellett volna hallgatnom, ugyanis a könyvtár előtti téren egy szokásos jobbkanyarhoz (lásd ebben a videóben 2:00-nál) a szokásosnál kicsit nagyobb sebességgel érkeztem, és egyszerűen nem tudtam bevenni a kanyart… A gond az lehetett, hogy ebben a nedves és hideg időben sokkal gyorsabban kopnak a fékpofáim, és a fékem most nem volt ennek megfelelően beállítva, így nem tudtam elég effektíven lassítani, ennek következtében kisodródtam a bal oldalra és konkrétan átestem a járdaszegélyen, a bal oldalam pontosan ugyanazon részére érkezve, mint előző nap a jégen… Csodával határos módon (merthogy az esés kívülről elég ronda lehetett – belülről sem volt túl vicces élmény) sem nekem, sem a biciklinek, sem a ruházatomnak, sem a táskámban levő MacBook-nak nem letti semmi baja… Velem volt az őrangyalom :) Ebéd után megrendeltem a szülinapi ajándékomat, egy Canyon Roadlite 7.0-ás országúti versenybiciklit (fehér színben). Láthatóan az esés nem vette el a kedvem… Eredetileg nagyon erősen gondolkoztam, hogy egy iPhone-t kéne inkább vennem (már a legjobb tarifacsomagokat is kiválogattam), de végül – szerencsére – sikerült lebeszélnem magam. Ebben segítségemre volt a kollégáim nem kis hányada is, ugyanis – ha még nem említettem volna – elég sokan vagyunk biciklisek az Intézetben. A mostani telefonom egyébként is tökéletesen szuperál, nem lett volna szép dolog ilyen hamar lecserélni. Végül is Clio és Tijl ajánlására döntöttem a Canyon márka mellett, lévén a termékeik ár/érték aránya magasan a legjobb a régióban. Ráadásul a belga Omega Pharma-Lotto UCI ProTour (ez a legmagasabb kategória, a Tour de France-on is ott vannak) csapat (így pl. Jurgen Van Den Broeck) is az ő kerékpárjaikkal versenyez. Boltjuk nincs, közvetlenül a gyártól kell mindent rendelni (ez a fő költségcsökkentő tényező). Mikor szerda délután leadtam a rendelést (miután előző este precízen lemértem magam, hogy az internetes kalkulátorukkal a megfelelő vázméretet ki tudjam választani) az interneten a 7. hét szerepelt mint várható szállítási időpont, így szépen elkönyveltem magamban, hogy akkor majd valamikor két hét múlva érkezik a csomag…

Csütörtökön volt a téli időszak utolsó tollasozása, mivel jövő héten elkezdődik (a diákoknak) a szorgalmi időszak, és onnantól kezdve tömegnyomor lesz a teremben… Kicsit sajnálom a dolgot, mert igazán kezdtem belejönni – most már a lejátszott négy meccsből háromban az a páros nyert, amelyben én voltam a duó egyik tagja! De a nap legfontosabb eseménye vacsora után következett, amikor hazaérve megnéztem az e-mail-jeimet, és kiderült, hogy a rendelt bicikli már az UPS kezében van, útban Németországból Belgium felé! Nem kis meglepetés volt! Így a következő 12 órában (amikor épp nem aludtam) felváltva ellenőriztem az UPS csomagkövető rendszerét, illetve az egyetem belső postai nyilvántartását :)

Pénteken a szokásosnál jóval korábban (9 körül) érkeztem meg a munkába – nehogy lemaradjak a várva-várt csomagom érkezéséről ;) A bicikli nem csak az én fantáziámat mozgatta meg, hihetetlen módon nem is én voltam az első, aki észrevette, hogy megjött! (Interneten lehet látni az érkezett küldeményeket az egyetem rendszerében.) Tíz után nem sokkal Clio nézett be az irodámba és nagy vidáman közölte, hogy meghozták :) Persze azonnal mentem is érte (Jonas segített). Az összeszerelésnek azonban nem álltam neki egyből, hiszen délután új irodába kellett költöznöm, gondoltam jó lesz az ott is (meg há valamikor dolgozni is kell). Persze a nagy – kibontott – doboz így is az érdeklődés középpontjába került. Szóval ebéd után átcuccoltam az új irodámba (két ajtóval odébb, de kellemesebb és tágasabb, ráadásul a nyugati oldalon van, így minden nap láthatom a naplementét). Az asztalom előző tulajdonosa folyton panaszkodott, hogy a feje fölött levő polcok túl alacsonyan vannak – nem alaptalan -, nekem pedig első dolgom volt ennek a helyzetnek a megszűntetése. Mivel a polcrendszer moduláris, csak le kellett pakolnom az összes könyvet, a polcokat három lyukkal feljebb mozgatni, és kész is volt – hatalmas probléma megoldva. Délután négykor Clio-val nekiestünk a bringa összerakásának. (Clio karácsony előtt vásárolt ugyanettől a cégtől biciklit, még most is ott áll az irodájában az üres doboz.) A szerelés – így ketten – igen könnyen és gyorsan ment, bármiféle gond nélkül. Amikor végre minden a helyére került, örömmel konstatáltam, hogy a méret tökéletes, és a bicikli a legapróbb részletig gyönyörű és professzionális. De erről majd egy későbbi posztban részletesen :)

Este a Voltaire nevű elég menő étterembe voltam hivatalos – Jonas hívott meg pár embert a szülinapja alkalmából (összesen öten voltunk). A hely nekem nagyon bejött, persze ehhez kellett a jó társaság is :) És hát a kaja… Nos, egy olyan menükombinációt ettünk, amiben választani lehetett egy-egy előételt, főételt és desszertet az aktuális ajánlatból, és ehhez jött még egy apéritif és két különböző bor. Ez így összesen fejenként 43 €-ba került Jonas-nak (amit igen nagyra értékelek – nem mintha ez lenne nálam a fokmérő -, még akkor is, ha neki nem kell lakbért fizetnie, mert otthon lakik)… Én ezeket ettem/ittam: Martini, lazacfilé (lásd kép: almacsíkokkal, dióval, és különféle salátalevéllel, valamint nagyon finom, friss és ropogós, magos, barna zsömlécskékkel), kacsamell (valamilyen különleges mártással és rízzsel), cukormázzal borított sült alma fahéjas fagylalttal (na ez eszméletlenül mennyei volt). Az előétel és a desszert előtt még kis pohárban hoztak valamilyen zöldséglevest illetve pudingot. Meg persze folyamatosan utántöltötték a kiürült poharakat fehér és vörösborral. Elég pöpec volt. Utána gurítani lehetett volna. Ráadásul még én is kaptam egy kisebb ajándékot – Valery lepett meg egy pólóval, amin egy kecske áll La Palma csúcsá. Meeeee :D Aztán amikor menni készültünk, még kitöltöttünk egy kérdőívet, hogy mennyire voltunk megelégedve (nagyon). Itt jött az a pillanat, amikor Fabien (poénból) hollandul beírta a magjegyzések rovatba, hogy NEKEM nagyon tetszett a pincérnő (pedig én ezt egy szóval sem mondtam, mégha van is benne némi igazság – csak hogy tisztán lássuk a helyzetet), és Nadia közreműködésével még a telefonszámomat is odaírta… Persze a főpincér vette a poént és egyből átadta az üzenetet a pincérnőnek, én meg ott álltam vörös fejjel kínomban nevetve :D Hasonló helyzetben volt a pincérnő is ;) Ezek után érthető módon igen vidáman távoztunk, és még beszélgettünk ill. kávéztunk vagy két órát egy közeli helyen.

20100205voltaire

Szombaton miután délben felkeltem és megebédeltem, elmentem pedált és cipőt venni az új bringához. Engedtessék meg, hogy megmagyarázzam. Szóval pedál mindenképpen kellett, mert az nem jár a drágább versenybiciklikhez, viszont el kellett döntenem, hogy maradok a sima SPD rendszernél (ekkor cipőt nem is kellett volna venni, mert az eddigi Shimano cipőm kompatibilis lett volna az új pedállal is), vagy inkább SPD-SL-re váltok, ami standard az országúti kerékpározásban. Ráadásul a biciklimen az alkatrészek nagy része a Shimano 2010-es (6700-as számú) Ultegra rendszere (ez a gyártó második legjobb szériája), amihez bizony a Shimano PD-6700-as SPD-SL pedál passzol a legjobban. Ráadásul az erre a rendszerre tervezett cipők általában könnyebbek is… És ha már lúd, akkor legyen kövér (és lehetőleg sült), szóval utóbbi mellett döntöttem. Persze ez a 2010-es széria még nem volt a szokásos biciklis boltomban, viszont megrendelték nekem, szóval jövő hétre meg is lesz. (Így legalább könnyebb volt megállni, hogy a nátha és a nem teljesen száraz utak ellenére kipróbáljam a bringát…) Miközben a cipőket próbálgattam (egy Sidi és egy Shimano modell között vaciláltam), kicsit elbeszélgettem az eladóval (szeretem ezt a boltot), hogy kiderítsem, nincs-e valami törzsvásárlói programjuk, és kiderült, hogy van! Szóval miután kiválasztottam a cipőt (Sidi Zephyr – mivel sokkal kényelmesebb volt, mint a Shimano-k, előbbi elöl szélesebb és a saroknál jobban tart), megadtam az adataimat ahhoz is. Valamint vettem még két kulacstartót is… Már nagyon várom, hogy az új bringával tekerhessek!

7 Replies

2009.10.05. – 10.11.

Vasárnap (4-én) éjjel még megvettem a repülőjegyeket a karácsonyi hazalátogatásra, szóval ha minden jól megy, akkor 24-én reggel (baromi korán) utazom haza és 31-én délelőtt repülök vissza Belgiumba, hogy a szilvesztert már Leuven-ben ünnepelhessem. Hétfőn végre átvehettem a diák-igazolványomat (plusz ingyenes – a beiratkozási díjat nem számítva – éves buszbérletet, meg brossúrákat), ami egyben a sport-kártyám is, szóval innentől kezdve végre nem kell alkalmanként 2 €-t költenem ha használni akarom a sport-létesítményeket. Valamint végre az ALMA-ban (ami a menza) is olcsón ehetek. Persze a University Hall-ban (fordítsuk egyetemi ügyintéző központnak) azt mondták, hogy egyből mehetek a City Hall-ba (mondjuk hogy városi önkormányzati- és okmányiroda) regisztrálni, nem kell időpontot kérni, mint két éve (amikor még ők adták helyben, csak azóta pl. elköltözött a hivatal, és modernizálták a dolgokat). Erre odamentem (pontosabban tekertem, de ezt innentől nem nagyon fogom hangsúlyozni, mert a napközbeni helyváltoztatásom 95%-ban biciklivel történik), és először is bajba kerültem az érintőképernyős beléptető-rendszerrel. Az ember azt várná, hogy egyértelmű felosztás várja (pl. okmányiroda, külföldiekkel foglalkozó hivatal, földhivatal, stb.), de nem. Jó 30 különböző menüpont ugyanennyi almenüvel (szerencsére angolul is), úgyhogy igen hamar feladtam és inkább odamentem az információs pulthoz, megkérdezni, hogy akkor most pontosan mit is kéne megnyomnom. Erre közölték, hogy ők is tudnak cetlit adni, csak mondjam meg mit szereték. Nos nekem kicsit speciálisabb az eset mint az átlagnak, mert mivel két éve már volt “belga személyi/lakcím igazolványom”, ezért nem kell új dossziét nyitni, csak a régit kéne előkeresni. Viszont miután mindent szépen részletesen kifejtettem, közölték, hogy nem is kellett volna jönnöm, mert az egyetemre való beiratkozás után ők (mármint a City Hall) majd küldenek e-mail-ben egy időpontot, amikor jöhetek… Jó vicc… Ezt az e-mailt lassan két hete várom… Este esőben (de nem olyan vészesben) tekertem haza, majd hajnalig olvastam, illetve mivel ekkor már kedd volt, feltelepítettem a MacBook-omra az oprendszer legújabb változatát, az Apple Mac OS X 10.6 Snow Leopard-ot. Érted, 10.6 :) Gond nélkül ment. Öröm és boldogság. Soha többé nem akarok Windows-on dolgozni. Kedden napközben istentelen szar idő volt, végeláthatatlanul ömlött az eső. Megvettem a jegyeket a már a korábbi postban megénekelt filmfesztiválra, este pedig mostam. Közben pedig olvastam ezerrel.
A szerda az extrém időjárásban is két keréken alcímet viselte, ugyanis háromszor is szakadó esőben tekertem. Először hazafelé, de mivel már reggel tudtam hogy ramaty egy idő lesz, bepakoltam az esőálló nadrágot és az esőkabátot is, így a cipőmet leszámítva csont száraz maradtam :) Estére póker-party volt megbeszélve Robin lakására, így annak ellenére hogy épp az év vihara tombolt (amolyan augusztus 20. típusú), úgy döntöttem nem leszek papírkutya, és ilyen időben is elmegyek (tudtam hogy nem lesz vége, mert láttam a radarképeket). Természetesen biciklivel (hiszen gyalog sem maradtam volna szárazabb, sőt…). Szóval felvettem az addigra (este 9) már szépen megszáradt esőnadrágot (ez értelemszerűen egy a rendes nadrág fölé felvehető esőálló nadrág) és esőkabátot, bepakoltam egy pár váltás zoknit és a papucsomat (mivel tudtam hogy a cipőm széjjel fog ázni), majd elindultam. Az öltözködésben az egyetlen nehézséget az jelentette, hogy 20°C volt kinn, ami ilyen időben trópusi meleg. Egy pillanat volt csak, amikor kicsit elbizonytalanodtam, mégpedig amikor leértem a bringával a földszintre és láttam ahogy az ajtón túl mint a vízesés, úgy szakad… Nem semmi érzés volt ilyen ítéletidőbe kilépni, és elindulni, de volt benne valami mámoros is :) És nem én voltam az egyetlen a biciklisávokon! A ringen (nevezzük nagykörútnak, bár kicsi nincs is) lefelé olyan volt, mintha egy folyóban suhannék, az útból nem sok látszott… Amikor a piros lámpánál egy másik bringás mögé értem, majdnem odaszóltam neki, hogy milyen szép időnk van ma este, de aztán mégsem :D Közben továbbra is brutálisan ömlött az eső, dörgött és villámlott. Végül a lábfejemet leszámítva teljesen szárazon érkeztem Robin-hoz (ok, a nyakamnál is befolyt egy kis víz, de bakker, ilyen zivatarban ez semmi), aki egyáltalán nem nézett olyan őrültnek, mint amilyennek Budapesten néztek volna az emberek… Viszont én minimum hősnek éreztem magam :) A vicc az egészben, hogy póker végül is nem volt, mert a rossz idő miatt túl kevesen voltunk (mert vannak azért papírkutyák), de azért jól telt az este. És természetesen akkor érkezett meg a következő zivatar, amikor haza kellett tekerni, szóval mókás volt. Annyira párás volt a levegő, hogy annak ellenére hogy a táskám természetesen nem ázott be, hazaérve kicsapódott az összes pára és minden nyirkos lett benne… Értsd, a pénztárcámban lévő pénzt ki kellett tenni száradni… Ez volt az az este, amikor kiderült, hogy két ember egymástól több mint 1000 km-re is képes ugyan azt a furcsa és megmagyarázhatatlan dolgot érezni… Csütörtökön a vasútállomáson még nedves 50 €-val fizettem a Go Pass-omért (10 utazás Belgiumon belül bárhova – 26 éves kor alatt). Persze délelőtt még voltam egy PhD-védésen, majd fél órán kerseztül még pincérkedtem is (itallal járkáltam körbe a vendégek között, aztán cseréltünk, és én lettem a vendég – nem csak kedves, de költséghatékony is, ha egymásnak segítünk, tetszik). Aztán este filmfesztivál Ghent-ben Nadia-val, de erről már írtam. Nagyon jó volt.
A péntek igazán produktív volt munka szempontjából (szükség is volt rá, mert a hét eleje nem igazán volt az), sokat haladtam. Megjött a szerződésem is, csak sajna a régi (az amelyik szerint csak október 5-én kezdek, de közben a témavezetőm már elintézte, hogy írják át a dolgot szeptember 1-re…), szóval kuka. Este páran voltunk sörözni (és szokás szerint tudományról beszélni… no comment…), úgyhogy két újdonságot is megkódtolhattam: Rochefort 6 és Kwak (majd következett egy már régóta ismert Duvel). Utóbbit elég furcsa alakú pohárban szolgálják fel (mint egy homokóra, középen nagyon elkeskenyedik), így esett, hogy a kritikus pontot elérve megindult a nedű (ezt a pohár igen lassú döntésével lehet csak elkerülni) és leittam magam, de nem kicsit :D Persze a belgák ajánlották, hogy ezt igyam, és tisztában voltak vele, hogy ezt mindenki eljátssza ezzel a sörrel, amikor először issza, szóval már várták, hogy tiszta pia legyek :D De jót nevettem én is :D Ráadásul az este második felében átmentünk egy másik helyre, ahol meg whiskey-t ittunk… Micsoda züllés :D Szombaton nem volt semmi extra, este megnéztem a Jumper c. filmet (egynek jó volt), majd még tekertem egy kört a város körül. Vasárnap volt floorball, ahol sajnos csak négyen voltunk, így kettő a kettő ellen játszottunk, de nagyon jól ment. Lényegében azt csináltam amit akartam, úgy mentem el mindenki mellett ahogy akartam és úgy lőttem gólt, ahogy csak akartam. Nem nagy dolog ilyen ellenfelekkel szemben, de tényleg nagyon éreztem a játékot, szóval jólesett a dolog. Végre elkészültem az utolsó Naprovatommal is, szép ábrákkal és olvasmányos szöveggel, szóval megelégedéssel zártam ezt a hetet. Mozgalmas volt, az szent.

Vasárnap (4-én) éjjel még megvettem a repülőjegyeket a karácsonyi hazalátogatásra, szóval ha minden jól megy, akkor 24-én reggel (baromi korán) utazom haza és 31-én délelőtt repülök vissza Belgiumba, hogy a szilvesztert már Leuven-ben ünnepelhessem. Hétfőn végre átvehettem a diák-igazolványomat (plusz ingyenes – a beiratkozási díjat nem számítva – éves buszbérletet, meg brossúrákat), ami egyben a sport-kártyám is, szóval innentől kezdve végre nem kell alkalmanként 2 €-t költenem ha használni akarom a sport-létesítményeket. Valamint végre az ALMA-ban (ami a menza) is olcsón ehetek. Persze a University Hall-ban (fordítsuk egyetemi ügyintéző központnak) azt mondták, hogy egyből mehetek a City Hall-ba (mondjuk hogy városi önkormányzati- és okmányiroda) regisztrálni, nem kell időpontot kérni, mint két éve (amikor még ők adták helyben, csak azóta pl. elköltözött a hivatal, és modernizálták a dolgokat). Erre odamentem (pontosabban tekertem, de ezt innentől nem nagyon fogom hangsúlyozni, mert a napközbeni helyváltoztatásom 95%-ban biciklivel történik), és először is bajba kerültem az érintőképernyős beléptető-rendszerrel. Az ember azt várná, hogy egyértelmű felosztás várja (pl. okmányiroda, külföldiekkel foglalkozó hivatal, földhivatal, stb.), de nem. Jó 30 különböző menüpont ugyanennyi almenüvel (szerencsére angolul is), úgyhogy igen hamar feladtam és inkább odamentem az információs pulthoz, megkérdezni, hogy akkor most pontosan mit is kéne megnyomnom. Erre közölték, hogy ők is tudnak cetlit adni, csak mondjam meg mit szereték. Nos nekem kicsit speciálisabb az eset mint az átlagnak, mert mivel két éve már volt “belga személyi/lakcím igazolványom”, ezért nem kell új dossziét nyitni, csak a régit kéne előkeresni. Viszont miután mindent szépen részletesen kifejtettem, közölték, hogy nem is kellett volna jönnöm, mert az egyetemre való beiratkozás után ők (mármint a City Hall) majd küldenek e-mail-ben egy időpontot, amikor jöhetek… Jó vicc… Ezt az e-mailt lassan két hete várom… Este esőben (de nem olyan vészesben) tekertem haza, majd hajnalig olvastam, illetve mivel ekkor már kedd volt, feltelepítettem a MacBook-omra az oprendszer legújabb változatát, az Apple Mac OS X 10.6 Snow Leopard-ot. Érted, 10.6 :) Gond nélkül ment. Öröm és boldogság. Soha többé nem akarok Windows-on dolgozni. Kedden napközben istentelen szar idő volt, végeláthatatlanul ömlött az eső. Megvettem a jegyeket a már a korábbi postban megénekelt filmfesztiválra, este pedig mostam. Közben pedig olvastam ezerrel.

A szerda az extrém időjárásban is két keréken alcímet viselte, ugyanis háromszor is szakadó esőben tekertem. Először hazafelé, de mivel már reggel tudtam hogy ramaty egy idő lesz, bepakoltam az esőálló nadrágot és az esőkabátot is, így a cipőmet leszámítva csont száraz maradtam :) Estére póker-party volt megbeszélve Robin lakására, így annak ellenére hogy épp az év vihara tombolt (amolyan augusztus 20. típusú), úgy döntöttem nem leszek papírkutya, és ilyen időben is elmegyek (tudtam hogy nem lesz vége, mert láttam a radarképeket). Természetesen biciklivel (hiszen gyalog sem maradtam volna szárazabb, sőt…). Szóval felvettem az addigra (este 9) már szépen megszáradt esőnadrágot (ez értelemszerűen egy a rendes nadrág fölé felvehető esőálló nadrág) és esőkabátot, bepakoltam egy pár váltás zoknit és a papucsomat (mivel tudtam hogy a cipőm széjjel fog ázni), majd elindultam. Az öltözködésben az egyetlen nehézséget az jelentette, hogy 20°C volt kinn, ami ilyen időben trópusi meleg. Egy pillanat volt csak, amikor kicsit elbizonytalanodtam, mégpedig amikor leértem a bringával a földszintre és láttam ahogy az ajtón túl mint a vízesés, úgy szakad… Nem semmi érzés volt ilyen ítéletidőbe kilépni, és elindulni, de volt benne valami mámoros is :) És nem én voltam az egyetlen a biciklisávokon! A ringen (nevezzük nagykörútnak, bár kicsi nincs is) lefelé olyan volt, mintha egy folyóban suhannék, az útból nem sok látszott… Amikor a piros lámpánál egy másik bringás mögé értem, majdnem odaszóltam neki, hogy milyen szép időnk van ma este, de aztán mégsem :D Közben továbbra is brutálisan ömlött az eső, dörgött és villámlott. Végül a lábfejemet leszámítva teljesen szárazon érkeztem Robin-hoz (ok, a nyakamnál is befolyt egy kis víz, de bakker, ilyen zivatarban ez semmi), aki egyáltalán nem nézett olyan őrültnek, mint amilyennek Budapesten néztek volna az emberek… Viszont én minimum hősnek éreztem magam :) A vicc az egészben, hogy póker végül is nem volt, mert a rossz idő miatt túl kevesen voltunk (mert vannak azért papírkutyák), de azért jól telt az este. És természetesen akkor érkezett meg a következő zivatar, amikor haza kellett tekerni, szóval mókás volt. Annyira párás volt a levegő, hogy annak ellenére hogy a táskám természetesen nem ázott be, hazaérve kicsapódott az összes pára és minden nyirkos lett benne… Értsd, a pénztárcámban lévő pénzt ki kellett tenni száradni… Ez volt az az este, amikor kiderült, hogy két ember egymástól több mint 1000 km-re is képes ugyan azt a furcsa és megmagyarázhatatlan dolgot érezni… Csütörtökön a vasútállomáson még nedves 50 €-val fizettem a Go Pass-omért (10 utazás Belgiumon belül bárhova – 26 éves kor alatt). Persze délelőtt még voltam egy PhD-védésen, majd fél órán kerseztül még pincérkedtem is (itallal járkáltam körbe a vendégek között, aztán cseréltünk, és én lettem a vendég – nem csak kedves, de költséghatékony is, ha egymásnak segítünk, tetszik). Aztán este filmfesztivál Ghent-ben Nadia-val, de erről már írtam. Nagyon jó volt.

A péntek igazán produktív volt munka szempontjából (szükség is volt rá, mert a hét eleje nem igazán volt az), sokat haladtam. Megjött a szerződésem is, csak sajna a régi (az amelyik szerint csak október 5-én kezdek, de közben a témavezetőm már elintézte, hogy írják át a dolgot szeptember 1-re…), szóval kuka. Viszont az kiderült belőle, hogy én vagyok kereken a 65000. dolgozója az egyetemnek :) Este páran voltunk sörözni (és szokás szerint tudományról beszélni… no comment…), úgyhogy két újdonságot is megkódtolhattam: Rochefort 6 és Kwak (majd következett egy már régóta ismert Duvel). Utóbbit elég furcsa alakú pohárban szolgálják fel (mint egy homokóra, középen nagyon elkeskenyedik), így esett, hogy a kritikus pontot elérve megindult a nedű (ezt a pohár igen lassú döntésével lehet csak elkerülni) és leittam magam, de nem kicsit :D Persze a belgák ajánlották, hogy ezt igyam, és tisztában voltak vele, hogy ezt mindenki eljátssza ezzel a sörrel, amikor először issza, szóval már várták, hogy tiszta pia legyek :D De jót nevettem én is :D Ráadásul az este második felében átmentünk egy másik helyre, ahol meg whisky-t ittunk… Micsoda züllés :D Szombaton nem volt semmi extra, este megnéztem a Jumper c. filmet (egynek jó volt), majd még tekertem egy kört a város körül. Vasárnap volt floorball, ahol sajnos csak négyen voltunk, így kettő a kettő ellen játszottunk, de nagyon jól ment. Lényegében azt csináltam amit akartam, úgy mentem el mindenki mellett ahogy akartam és úgy lőttem gólt, ahogy csak akartam. Nem nagy dolog ilyen ellenfelekkel szemben, de tényleg nagyon éreztem a játékot, szóval jólesett a dolog. Végre elkészültem az utolsó Naprovatommal is, szép ábrákkal (pl. alant a Nap aktivitása az elmúlt majdnem másfél ciklusban és az előrejelzés a következő ciklusra) és olvasmányos szöveggel, szóval megelégedéssel zártam ezt a hetet. Mozgalmas volt, az szent.

2009naprovat

1 Reply

2009.09.28. – 10.04.

Zajlik az élet, nincs idő blogot írni. Katasztrófa. (Egyik szemem sír a másik meg üveg nevet.) Azért megpróbálom így a hét végén összeszedni mi történt az elmúlt pár napban, nehogy feledésbe merüljenek a dolgok. Szóval hétfőn fogalmam sincs mi volt, de tényleg, halvány #800080 (lila) gőzöm sincsen. Azon kívül hogy dolgoztam, persze. Kedden volt megbeszélésem, kaptam adatokat (spektrumok), találkoztunk az új csillagász diákokkal, délután pedig megtartottuk nekik a prezentációt az egyik kurzushoz (Research Projects I.) választható projektekről. Este voltunk sörözni (meg egy kicsit társasjátékozni is, de hajnali egykor kitettek minket – mondván, hogy zárnak… az ész megáll :D), bővült a megízlelt típusok listája: Trappist Achel és Boerinneken. Szerdán kiderült, hogy sajnos egyik társaság sem választotta az általam prezentált témát (pedig jó volt, csak hát 12 projekt volt 6 csoportra – így viszont fél év múlva újra beadhatom ezt, és nem kell másikat kitalálnom… mondjuk nekem már van tervem a következőhöz is, ami sokkal eredetibb lesz, csak azon majd még nekem is dolgozni kell), viszont besegíthetek az egyik postdoc-nak, aki egy ideig nem lesz itt, így akkor én fogom helyettesíteni. Lehet, hogy ez így elsőre kicsit meglepő, de ennek én kifejezetten örülök – eleve én ajánlottam fel az ebédszünetben, hogy ilyen esetben szívesen átveszem valakinek a diákjait. Este az előző napival félig megegyező társasággal voltunk kebabot enni (isteni volt), majd Nadia-nál beszélgettünk egy sör mellett (Jupiler). Csütörtökön segédkeztem a diákoknak adott projekt-ismertetésben (Fourier analízis bemutatása és magyarázata), majd bevásároltunk a pénteki “állófogadáshoz”, este pedig voltam gyeplabdázni. Közel két év kihagyás és floorballozás után elég furcsa volt, de az edzők egyből látták rajtam, hogy én már korábban is játszottam, szóval elküldtek a társaság jobbik felébe. Nem volt rossz, majd meglátjuk hogy hosszabb távon milyen lesz. A nap végére úgy elfáradtam, hogy csak pár oldalt bírtam olvasni a könyvemből (Dan Brown – The Lost Symbol).

A péntek elég sűrűre sikeredett. Mivel még mindig nincs sem szerződésem, sem diák-, vagy személyzeti igazolványom, csütörtökön írtam az adminisztrációért felelős titkárnőnknek, hogy ez a helyzet kezd elég kellemetlen lenni (nekem és az ausztriai srácnak is), mert az igazolványok nélkül drágább a kajálás és a sportolás, szerződés nélkül pedig nem kapunk fizetést és biztosítva sem vagyunk. Ráadásul az International Office-ban tett szeptember 8-ai látogatásunk alkalmával azt igérték, hogy max. 3 hét múlva minden készen lesz. Nos, az e-mail-em hatására a titkárnőnk (aki egyébként egy angyal, nem rajta múlnak a dolgok) péntek reggelre kiderítette, hogy a papírok “pont” elkészültek, minél előbb menjünk értük. Persze ekkor már bent voltam az Intézetben, mindenféle eredeti oklevél meg ilyenek nélkül (8-a után már nem cipeltem magammal minden nap két kiló nyomtatványt…), épp a biciklis SPD cipőmet cseréltem át a normálisra, amikor megkaptam a híreket. Nos, uccu neki, szóltam Paul-nak, hogy menjünk… Bebicikliztünk az International Office-hoz, megkaptuk a beiratkozáshoz szükséges papírokat, azokkal elsétáltunk a University Hall-ba, ahol 20 perc sorbanállás után közölték velünk, hogy a számítógépen még ki kell töltenünk egy n-edik űrlapot (lényegében ez az elektronikus beiratkozás, de ugyanezeket az adatokat már minimum háromszor megadtuk minimum 90%-ban tök ugyan ilyen űrlapokon), mielőtt tényleg beiratkozhatunk. Mire ezzel végeztünk, már dél volt, és mivel az ügyintézés itt csak 12:30-ig tart, valamint nem volt nálunk pl. diplomamásolat (amit már ugyancsak n-szer bemutattunk) sem, úgy döntöttünk, hogy hagyjuk ezt a fenébe, eszünk inkább és majd hétfőn visszajövünk (mást nem nagyon tudtunk tenni). És akkor a hab a tortán: a titkárnőnk azt mondta, hogy ő úgy értesült, hogy a szerződésünk (amit sem ő, sem mi nem láttunk még) október 5-től fog szólni… Ami elég érdekes, mert szeptember 1-je óta hivatalosan itt vagyunk és dolgozunk, hasonlóan a három belga nemzetiségű PhD-shoz, és ők hó végén már kaptak is fizetést, mi meg itt vagyunk pénz nélkül és a megtakarításainkból kell finanszíroznunk a mindennapjainkat. De semmi para, mindenki tisztában van a helyzettel (ebédszünetben többek között egy professzorral is beszéltünk, és biztosítottak minket, hogy valahogy meg lesz oldva a szeptember kifizetése is). Állítólag volt már ilyen korábban is, és tisztában vannak vele, hogy a belga adminisztráció – úgy ahogy van – szar. Nem kicsit, nagyon. Ettől persze sem Paul sem én nem lettünk boldogabbak, de jövő héten addig nem dolgozunk, amíg minden nincs 100%-ig elintézve. Ez így már nem állapot. Ettől függetlenül délután megtartottuk a hagyományos állófogadást – minden évben az új PhD-sok az első fizetésük megérkezése után (sic!) szokás szerint étellel és itallal kedveskednek az Intézet többi dolgozójának és a diákoknak. Nadia isteni csokis sütiket csinált – neki külön köszönjük a segítséget. Mire mindenki elérte a kellő véralkoholszintet és elmosogattunk, már majdnem nyolc óra volt. Ezek után páran (Steven, Paul, egy most végző PhD-s, egy postdoc és én) még elmentünk a belvárosba vacsorázni. Isteni wok-os kaját ettem (fehér rizs alap, csirke, ananász, bamusz, bébikukorica plusz egyéb standard nyalánkságok édes-savanyú szósszal). Éjfél után értem haza, úgyhogy olvasni megint nem volt időm…

Szombaton épphogy felkeltem, amikor jött két munkás (akik csak franciául beszéltek – erős a gyanúm, hogy románok voltak) és megcsinálták az ablakok szigetelését (a keret és a párkány között pl. nem volt szinte semmi). Ez mind szép és jó, de örülnék, ha legközelebb ilyen esetben előre értesítenének – ezt meg is fogom írni a “háziúrnak”. Miután kisöpörtem utánuk, elmentem egy rövidet biciklizni (hogy GPS-el rögzítsem a mindennapi munkábamenős útvonalamat), majd pár szükséges dolgot beszerezni (ugyancsak biciklivel – természetesen). Először is megvettem a 100 Belgian Beers to Try Before You Die! c. könyvet (nehogy kimaradjon egy fontos sör a kóstolásból), majd a Mac oprendszerének legújabb változatát (Mac OS X 10.6 Snow Leopard – a verziószámból ki lehet találni, hogy majd kedden fogom feltelepíteni ;D). Szereztem még láncolajat, biciklis kesztyűt (mert lefagy a kezem és szárad ki, ami nem jó – ipari mennyiségű kézkrémet használok…), valamint olyan fényvisszaverő bigyót, amit a lábszárra lehet tenni, és ami többek között rögzíti a nadrág szárát, hogy ne egye meg tekerés közben a lánctányér. Ugyan a biciklizést itt nem kell népszerűsítenem, de lassan kezdhetek kampányolni a biciklis parkolóhelyek számának további növeléséért, mert az nem járja, hogy a bolttól száz méterre találok csak üres parkolóhelyet. Este Paul-val megnéztük az Inglourious Basterds c. filmet a moziban (holland és francia felirat párhuzamosan). Hát, elég Quentin Tarantino-s volt… Mondjuk tudtam értékelni a stílust, csak egy picit másra számítottam. Illetve nem kicsit volt zavaró, hogy a film felében németül meg franciául beszéltek (mivel a második VH alatt játszódik Franciaországban), előbbi esetben legalább a francia feliratból meg-megértettem valamit, utóbbiban viszont csak holland felirat volt, ami – őszintén – nem sokat segített… Utána megittunk még egy sört (semmi újhoz nem volt kedvem, így maradt a Rochefort 8). Vasárnap elég későn keltem, dolgoztam kicsit a Naprovaton (még mindig nincs kész, egyszerűen nem tudok koncentrálni rá…), délután voltam floorballozni (elég jó voltam, csak kevesen voltunk), este pedig olvastam egy kicsit (eredetileg mosni akartam, de lusta és fáradt voltam hozzá…).

4 Replies

11 hasznos Mac-es alkalmazás

A következő közel egy tucat alkalmazás az általam mostanában gyakran használt programok erősen szubjektív válogatása – van köztük olyan, melyre az átlag felhasználónak soha nem lesz szüksége (CSSEdit), viszont van nem egy olyan, mely nélkül már nehezen tudom elképzelni a mindennapjaimat. Gyors bemutatás – névsor szerint, címszavakban:

20090919osxapps

Az 1Password jelszavak, bankkártya-adatok és apró-cseprő személyes információk megőrzésére (és titkosítására) való kiváló kis program, nevéből sejthetően nekünk a sok közül elég egy jelszóra emlékeznünk. Beépül a böngészőbe is, így pl. internetes vásárlásnál bankkártya-adatokat is automatikusan ki lehet vele töltetni.

A CSSEdit egy elég profi CSS-szerkesztő, a blog kinézetét meghatározó style.css file turkálására használom. Így két napja a blogmotor WordPress 2.8.4-re való frissítése után a stílusfile-t is átültettem a korábbi K2 RC3-as alapról RC8-ra. Csak közel két év kellett hozzá hogy rászánjam magam…

Az AppZapper egy apró uninstalláló (gyönyörű magyar szó) alkalmazás, melyre azért lehet szükség, mert ha csak simán a kukába húzzuk a nemkívánatos programokat, akkor hátra maradnak pl. beállításokat tartalmazó file-ok, melyeket így kézzel kéne törölni… Sajnos a cache file-okat legtöbbször ez sem törli, de vagyok már olyan szinten az OS X megismerésében, hogy nincs is szükségem szoftveres segítségre… Sőt… De kezdőknek – vagy azoknak, akik nem akarják tudni mi történik a file-rendszerben – tökéletes.

A ForkLift lényegében a TotalCommander Mac-es megfelelője, csak szebb és jobb :) Nem utolsó szempont, hogy magyar fejlesztés. Azoknak, akik nem tudnak kétpaneles file-kezelő nélkül élni, kötelező darab.

A MoneyWell az igényeimnek legjobban megfelelő pénzügyi alkalmazás. Egyszerű, áttekinthető, és remélhetőleg segít a pénzköltés racionalizálásában – de legalább is látni fogom mennyit költöttem csokira… Lényegében kategóriákra (kaja, ruha, stb.) bontott havi költségvetést kell készíteni, vezetni a kiadásokat és a bevételeket (egyszerre több számla és különböző pénznemek is kezelhetőek), aztán figyelni, hogy mennyire tartjuk magunkat a tervhez (hó végén a mérleg ne hiányt mutasson). Ez a legújabb szerzemény a listáról, egyelőre igen hasznosnak tűnik.

Google Earth: digitális Földgömb (meg ég- meg Mars-), azt hiszem nincs ember az olvasóim között, akinek ezt be kéne mutatni. Az internet egyik legnagyobb találmányának tartom – az őskorban, amikor a GE még nem létezett, saját magam csináltam hasonlót digitális domborzat-modellek és műholdképek felhasználásával. Az kicsit macerásabb volt…

A Caffeine meggátolja, hogy a Mac elaludjon :) Néha igen idegesítő tud lenni, amikor hosszabb olvasás vagy internetes video nézése közben a látszólagos inaktivitásunk miatt aktiválódnak az (egyébként más helyzetben nagyon hasznos) energiatakarékos beállítások, sötétebb lesz a monitor, stb. és percenként nyúlkálhatunk az egér után… Egy kattintás, és a probléma a múlté.

A GarageBand egy MIDI billentyűzettel kiegészítve egy erős félprofi zenei szoftver – nem mellesleg jó hangszórókkal vagy fejhallgatóval helyettesíti a zongorát is. Az OS X alap szoftverei közé tartozik, minden Mac-en ott van alapból. Erről majd írok hosszabbat is a későbbiekben.

A Pixelmator a Photoshop kisöccse, lényegében mindent tud, amire egy normál bloggernek a képszerkesztés és manipulálás terén szüksége lehet. Ráadásul szép és gyors. Az Adobe meg elmehet a fenébe, hogy nem vihetem át Mac-re a Windows-os licencemet…

Szöveges file-ok (HTML, Python kód, C kód, txt-k, dat-ok, meg hasonlók – nem sokszáz oldalas könyvek) szerkesztéséhez nincs is jobb választás mint a TextWrangler. Ráadásul ingyenes.

Végül pedig itt a Tweetie, mely sokak szerint valószínűleg a legjobb Mac-es Twitter-kliens. Szerintem biztosan az. Ez volt az első olyan Application (Mac-en), amit pénzért vettem. De nem az utolsó :D

És végül hogy mi fontos számomra egy Mac-es alkalmazásban? Legyen letisztult, egyszerű, áttekinthető, logikus, és szép – legyen meg benne az OS X érzés. Ha ezek mindegyike teljesül, akkor szívesen adok ki értük pénzt is. Nagy pozitívum, hogy szinte minden programnak létezik 30 napos (teljes funkcionalitással bíró) próbaverziója – nálam pedig általában az első 5 percben eldől, hogy tetszik, vagy nem tetszik…

2 Replies

MacBook a szervizben :(

Nagyjából egy hete, úgy 1-2 naponta minden előjel nélkül meghalt a Mac-em :( A számítástechnikában járatlan ember is tudja, hogy ha a következő képernyőt látja, az jót nem jelenthet:

macbookcrash

Amikor először megláttam, akkor tudtam, hogy itt nagy a gáz, hiszen a Mac híresen nem szokott ilyet csinálni. Nem alkalmazás-specifikus jelenség, hiszen a DVD-nézéstől a zenehallgatáson át a szimpla internetezésig bármelyik váratlan pillanatban megjelent a Rainbow Screen of Death (színes szélesvásznú nagyhalál – A. L. Webber után szabadon). Utána semmi sem segít, csak a hard reset. Sem a fontosabb logfájlok nem tartalmaztak semmi információt a hibával kapcsolatban, sem a lefuttatott Hardware Test nem mutatott semmit. Nem raktam fel semmi új alkalmazást, ami esetleg kinyírhatta volna a rendszert. Nem volt túlmelegedés. Semmi jel. Így maradt a szervíz – erős a gyanú, hogy alaplaphibával állunk szemben. Úgyhogy ma felkészülten, a fenti fotóval felvértezve és a norc.hu-n a lakatolási lehetőségeket előre feltérképezve eltekertem a StarKing Pro-ba, és leadtam a gépet. Azt ígérték, hogy jövő héten nagy valószínűséggel készen lesz, ha tényleg ez a hiba (erősen egyetértettek velem). Az biztos, hogy foglalkoznak vele, mert alig hogy hazaértem, már telefonáltak és feltettek pár kérdést. Hát imádkozzunk… Fingers crossed.

Egyébként meg rámjár a rúd, tegnapelőtt egy szinte teljes üveg almás tormát rántottam ki a hűtőből (ripityára tört és oda lett az egész), tegnap meg egy doboz vajat (szerencsére ez nem tört annyira ripityára, hogy oda legyen az egész…) – üldöz a balszerencse ezen a héten…

Pár nappal később: lényegében két munkanap alatt kitesztelték a dolgot: az egyik memória hibás volt. Így hát elvittem az XMS-be (ott vettük), ahol szó nélkül kicserélték, és most (nem akarom elkiabálni, és lekopogom) minden rendben működik. Azért a biztonság kedvéért fingers stay crossed…

2 Replies