Tag Archives: mindennapok

2009.10.12. – 10.17.

Hétfőn a KBC-ben (a bank, aminek van angol nyelvű honlapja is – ez elég fontos szempont) kezdtem a napot, ahol közölték, hogy addig tényleg nem nyithatok bankszámlát, amíg nem voltam a City Hall-ban legalább elindítani a belga lakcímem regisztrálását… Minden mindennel összefügg, és ha egy helyen lazsálnak a hivatalnokok, semmi sem mozdul előre… De én ezen már nem lepődöm meg, és nem is érdekel. Szép napos reggel volt, szóval legalább élvezhettem, hogy egy kilométerrel hosszabb úton megyek munkába. Napközben csak úgy öntöttem magamból a kódot. Este megtartottuk az esedékes havi osztálytalálkozónkat (ami szeptemberben Ilse-nél volt Brüsszelben); egy kellemes de drága étteremben voltunk, viszont “cserébe” igen jót ettünk és ittunk, főleg hogy Nadia természetesen most sem bírt az adagjával és nekem “kellett” megennem a maradékot ;) Tényleg nagyon finom volt minden, de azért néha még sokkoló, hogy lazán elköltöm egy vacsorára azt, amit otthon egy hét alatt költenék kajára (értsd, aperitif címén legurítok egy Martinit – meglepően jó volt -, ami már többe került mint otthon egy ebéd ott ahol Flórával ettünk párszor a nyáron)… Persze itt más a fizetés, meg ilyenek, de akkor is. Majd leszokom róla, hogy néha átváltok dolgokat forintra… Az étterem után még beültünk egy sörözőbe is, ahol újabb “trófeával” bővült az ízgyűjteményem (Hapkin).

Kedden programozás közben fél füllel és szemmel követtem az U20-as válogatott elődöntőjét, este pedig a lelkiismeretem rákényszerített, hogy éjfél körül elmenjek tekerni egy gyors kört. Történt ugyanis, hogy már tíz óra magasságában (mégha ilyen nincs is a magyarban, nem érdekel) azon voltam, hogy lefekszem aludni, de aztán inkább megnéztem a 10. részt A végtelen szerelmeseiből… Ezután tizenegy körül kicsit ledőltem szunyokálni, majd fél tizenkettőkor felébredtem, mert éhes voltam. Ekkor követtem el a hibát, ugyanis a hűtő felé menet megláttam egy 70g-os rúd csokoládét (Galler Manon), aminek nem tudtam ellenállni. Viszont aznap már ettem csokit, nem is keveset, ezért úgy éreztem, muszáj mozognom valamit, szóval felöltöztem (kint kb. 5°C), és durvultam egy 15 km-t a város körül :) Így már nyugodt lelkiismerettel mehettem el aludni… Szerdán meggyűlt a bajom a programozással, volt hogy egy órát szenvedtem egy sorral (de az egy kritikus sor volt), de a nap végére mindent megoldottam. Yesss! Este sültkrumplizni voltunk – ez itt tök normális, hisz a sültkrumpli nemzeti étel és tele vannak a városok kisebb-nagyobb sültkrumplizókkal. Ezután még tekertem egy kört a városban, csak hogy nehogy elhatalmasodjon rajtam a sok sültkrumpli (ami egyébként isteni).

Miután már napokkal korábban látszott, hogy csütörtökre virradó reggel fagyni fog és emellett derült lesz az égbolt, úgy terveztem, hogy elmegyek a kastélyhoz fotózni, mivel a zúzmarás fű, az őszi színek, a kék ég és a kastély együtt igazán nyerő fotótéma. Szerda estére kikristályosodott bennem a gondolat, hogy nem csak egy egyszerű fotót kéne csinálni, hanem egy ún. time-lapse videót. Ez azt jelenti, hogy mondjuk 10 másodpercenként csinálok egy fotót, majd az elkészült képeket – mint filmkockákat – egymás után fűzöm és az így felépített mozgóképet mondjuk 24 kép per másodperces sebességgel levetítem. Így elméletileg két óra alatt 720 fotó készül, és az elkészült film 30 másodperc hosszú lesz. Azaz 30 másodperc alatt látjuk két óra történéseit. Nagyon látványos technika… Mivel a napfelkelte utáni fényekre és a zúzmara eltűnésére voltam igazán kíváncsi, nagyon korán kellett kelnem, de sikerült, így időben felállítottam a kastélykertben a technikát. Háromnegyed nyolctól háromnegyed tízig álltam ott a fagyban, szerencsére a nadrág alá húzott aláöltöző réteg (síelésnél szoktam felvenni, vagy pl. múlt decemberben, amikor -7°C-ban túráztunk a Zemplénben…) és a polárpulcsi plusz télikabát kombináció melegen tartott. A keleti horizonton levő (előre nem bekalkulált és nem is prediktált) felhők persze majdnem keresztbe tettek nekem, mert napkelte után egy ideig blokkolták a Napot, de végül minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. Az elkészült képeken szépen látszik, ahogy a napsütötte területekről folyamatosan eltűnik a zúzmara, stb. A mozi ráadásul a nyersanyagnak köszönhetően 720p HD minőségű lesz (értsd, ezerszer jobb mint a biciklizős videók), még októberben igyekszem összerakni. Szuper lesz. Mivel a fotózás kicsit tovább tartott a tervezettnél, laptop helyett fotós cuccal érkeztem az intézetbe, így már mindenki tudja, hogy fotózom is – szóval a fiatalabb kutatók délelőttje a Flickr profilom böngészésével telt :D Volt megbeszélésem a témavezetőmmel (pontosabban a co-supervisor-ommal), aki maximálisan elégedett volt a munkámmal, szóval ez a nap igazán jól alakut. Este voltam gyeplabdázni, ami összehasonlíthatatlanul jobban ment mint két hete, élveztem is – nem is kicsit.

Pénteken munka után – de még az intézetben – megnéztem (és 180 as pulzussal izgultam végig az utolsó 10 percet és az első pár büntetőt), ahogy a magyar U20-as labdarúgó válogatott megnyeri a bronzérmet a világbajnokságon, nagyon büszke voltam, és örültem hogy magyar vagyok. Az on-line rendszerben már jó dátummal szerepel a szerződésem és már a fotómat is látom az egyetem dolgozói között ;) Este megnéztem a legutolsó James Bond filmet – nem volt rossz. A szombat egyértelműen a Super Shopping Saturday néven vonult be a történelembe, ugyanis megvettem a fél várost. Pedig amikor először sétáltam végig a főutcán, még nem igazán volt kedvem a pénzköltéshez. Sőt. De aztán csak meggyőztem magam, hogy vagy megveszem azt a már korábban kinézett Shimano SH-MT90-es bakancsot (lényegében egy standard Vibram talpas Gore-Tex anyagú bakancs, csak SPD-vel), vagy lassan reggelente tényleg le fog fagyni a lábam. Az esős időről nem is beszélve. Szóval megvettem, drága volt (nagyon), de szuper. Szemeztem bringás ruhákkal is (mert 15°C alatt nem igazán tudok mit felvenni), de itt még nem akartam többet költeni. Aztán egy másik boltban mégis megvettem (mert jó ár/érték aránya volt és arra gondoltam, hogy ha novembertől áprilisig nem tekerek, akkor kerekre fogok hízni a sok csokitól) egy Northwave kantáros hosszúnadrágot és a hozzá illő hosszúujjú felsőt, mindkettő NW 4Pro anyagból (szélálló, vízálló, lélegző, szóval tök High-Tech) készült, és teljesen fekete. Úgy nézek ki benne, mint egy igazi bringás :) Életemben először van bélelt bringás nadrágom… Lényeg ami lényeg, nagyon profi a cucc, de az ára sem két cent volt… Remélem be fog válni. Ha egy évet kibír, akkor már megérte az árát. No meg végre vettem a Leonidas boltban (pontosabban az egyikben a sok közül) fél kiló pralinét ;) Sajnos a fele már elfogyott :( Na ezért kell a bringás cucc… Este megint voltam time-lapse filmhez alapanyagot fotózni, megint majdnem két órát, de most a könyvtárnál. A fotók nagyon jók lettek, már alig várom hogy meglegyen a mozgókép is. Elhatároztam, hogy majd készítek egy hosszabb filmet is ezekből a rövidebbekből öszevágva, de ahhoz legalább 30 különböző helyszenen kell fotóznom. Ötleteim már vannak, csak idő és időjárás kérdése az egész… De nagyon jó lesz.

Hétfőn a KBC-ben (a bank, aminek van angol nyelvű honlapja is – ez elég fontos szempont) kezdtem a napot, ahol közölték, hogy addig tényleg nem nyithatok bankszámlát, amíg nem voltam a City Hall-ban legalább elindítani a belga lakcímem regisztrálását… Minden mindennel összefügg, és ha egy helyen lazsálnak a hivatalnokok, semmi sem mozdul előre… De én ezen már nem lepődöm meg, és nem is érdekel. Szép napos reggel volt, szóval legalább élvezhettem, hogy egy kilométerrel hosszabb úton megyek munkába. Napközben csak úgy öntöttem magamból a kódot. Este megtartottuk az esedékes havi osztálytalálkozónkat (ami szeptemberben Ilse-nél volt Brüsszelben); egy kellemes de drága étteremben voltunk, viszont “cserébe” igen jót ettünk és ittunk, főleg hogy Nadia természetesen most sem bírt az adagjával és nekem “kellett” megennem a maradékot ;) Tényleg nagyon finom volt minden, de azért néha még sokkoló, hogy lazán elköltöm egy vacsorára azt, amit otthon egy hét alatt költenék kajára (értsd, aperitif címén legurítok egy Martinit – meglepően jó volt -, ami már többe kerül mint otthon egy ebéd ott ahol Flórával ettünk párszor a nyáron)… Persze itt más a fizetés, meg ilyenek, de akkor is. Majd leszokom róla, hogy néha még átváltok dolgokat forintra… Az étterem után még beültünk egy sörözőbe is, ahol újabb “trófeával” bővült az ízgyűjteményem (Hapkin).

Kedden programozás közben fél füllel és szemmel követtem az U20-as válogatott elődöntőjét (úgy – mármint olyan jól – magyar csapatot játszani, ahogy ők a második félidőben játszottak, én még nem láttam…), este pedig a lelkiismeretem rákényszerített, hogy éjfél körül elmenjek tekerni egy gyors kört. Történt ugyanis, hogy már tíz óra magasságában (mégha ilyen nincs is a magyarban, nem érdekel) azon voltam, hogy lefekszem aludni, de aztán inkább megnéztem a 10. részt A végtelen szerelmeseiből… Ezután tizenegy körül kicsit ledőltem szunyokálni, majd fél tizenkettőkor felébredtem, mert éhes voltam. Ekkor követtem el a hibát, ugyanis a hűtő felé menet megláttam egy 70g-os rúd csokoládét (Galler Manon), aminek nem tudtam ellenállni. Viszont aznap már ettem csokit, nem is keveset, ezért úgy éreztem, muszáj mozognom valamit, szóval felöltöztem (kint kb. 5°C), és durvultam egy 15 km-t a város körül :) Így már nyugodt lelkiismerettel mehettem el aludni… Szerdán meggyűlt a bajom a programozással, volt hogy egy órát szenvedtem egy sorral (de az egy kritikus sor volt), de a nap végére mindent megoldottam. Yesss! Este sültkrumplizni voltunk – ez itt tök normális, hisz a sültkrumpli nemzeti étel és tele vannak a városok kisebb-nagyobb sültkrumplizókkal. Ezután még tekertem egy kört a városban, csak hogy nehogy elhatalmasodjon rajtam a sok sültkrumpli (ami egyébként isteni).

Miután már napokkal korábban látszott, hogy csütörtökre virradó reggel fagyni fog és emellett derült lesz az égbolt, úgy terveztem, hogy elmegyek a kastélyhoz fotózni, mivel a zúzmarás fű, az őszi színek, a kék ég és a kastély együtt igazán nyerő fotótéma. Szerda estére kikristályosodott bennem a gondolat, hogy nem csak egy egyszerű fotót kéne csinálni, hanem egy ún. time-lapse videót. Ez azt jelenti, hogy mondjuk 10 másodpercenként csinálok egy fotót, majd az elkészült képeket – mint filmkockákat – egymás után fűzöm és az így felépített mozgóképet mondjuk 24 kép per másodperces sebességgel levetítem. Így elméletileg két óra alatt 720 fotó készül, és az elkészült film 30 másodperc hosszú lesz. Azaz 30 másodperc alatt látjuk két óra történéseit. Nagyon látványos… Mivel a napfelkelte utáni fényekre és a zúzmara eltűnésére voltam igazán kíváncsi, nagyon korán kellett kelnem, de sikerült, így időben felállítottam a kastélykertben a technikát. Háromnegyed nyolctól háromnegyed tízig álltam ott a fagyban, szerencsére a nadrág alá húzott aláöltöző réteg (síelésnél szoktam felvenni, vagy pl. múlt decemberben, amikor -7°C-ban túráztunk a Zemplénben…) és a polárpulcsi plusz télikabát kombináció melegen tartott. A keleti horizonton levő (előre nem bekalkulált és nem is prediktált) felhők persze majdnem keresztbe tettek nekem, mert napkelte után egy ideig blokkolták a Napot, de végül minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. Az elkészült képeken (ajánlom ezt megnézni) szépen látszik, ahogy a napsütötte területekről folyamatosan eltűnik a zúzmara, stb. A mozi ráadásul a nyersanyagnak köszönhetően 720p HD minőségű lesz (értsd, ezerszer jobb mint a biciklizős videók – példának itt egy kicsit kevesebb mint 50%-os méretű képkocka), még októberben igyekszem összerakni.

20091015timelapseframe

Szuper lesz. Mivel a fotózás kicsit tovább tartott a tervezettnél, laptop helyett fotós cuccal érkeztem az intézetbe, így már mindenki tudja, hogy fotózom is – szóval a fiatalabb kutatók délelőttje a Flickr profilom böngészésével telt :D Volt megbeszélésem a témavezetőmmel (pontosabban a co-supervisor-ommal), aki maximálisan elégedett volt a munkámmal, szóval ez a nap igazán jól alakut. Este voltam gyeplabdázni, ami összehasonlíthatatlanul jobban ment mint két hete, élveztem is – nem is kicsit.

Pénteken munka után – de még az intézetben – megnéztem (és 180 as pulzussal izgultam végig az utolsó 10 percet és az első pár büntetőt), ahogy a magyar U20-as labdarúgó válogatott megnyeri a bronzérmet a világbajnokságon, nagyon büszke voltam, és örültem hogy magyar vagyok. Az on-line rendszerben már jó dátummal szerepel a szerződésem és már a fotómat is látom az egyetem dolgozói között ;) Este megnéztem a legutolsó James Bond filmet – nem volt rossz. A szombat egyértelműen a Super Shopping Saturday néven vonult be a történelembe, ugyanis megvettem a fél várost. Pedig amikor először sétáltam végig a főutcán, még nem igazán volt kedvem a pénzköltéshez. Sőt. De aztán csak meggyőztem magam, hogy vagy megveszem azt a már korábban kinézett Shimano SH-MT90-es bakancsot (lényegében egy standard Vibram talpas Gore-Tex anyagú bakancs, csak SPD-vel), vagy lassan reggelente tényleg le fog fagyni a lábam. Az esős időről nem is beszélve. Szóval megvettem, drága volt (nagyon), de szuper (már teszteltem 4°C-ban, és tökéletes). Szemeztem bringás ruhákkal is (mert 15°C alatt nem igazán tudok mit felvenni), de itt még nem akartam többet költeni. Aztán egy másik boltban mégis megvettem (mert jó ár/érték aránya volt és arra gondoltam, hogy ha novembertől áprilisig nem tekerek, akkor kerekre fogok hízni a sok csokitól) egy Northwave kantáros hosszúnadrágot és a hozzá illő hosszúujjú felsőt, mindkettő NW 4Pro anyagból (szélálló, vízálló, lélegző, szóval tök High-Tech) készült, és teljesen fekete. Úgy nézek ki benne, mint egy igazi bringás :) Életemben először van bélelt bringás nadrágom… Lényeg ami lényeg, nagyon profi a cucc, de az ára sem két cent volt… Remélem be fog válni. Ha egy évet kibír, akkor már megérte az árát. No meg végre vettem a Leonidas boltban (pontosabban az egyikben a sok közül) fél kiló pralinét ;) Sajnos a fele már elfogyott :( Na ezért kell a bringás cucc… Este megint voltam time-lapse filmhez alapanyagot fotózni, megint majdnem két órát, de most a könyvtárnál. A fotók nagyon jók lettek (minta alant), már alig várom hogy meglegyen a mozgókép is. Elhatároztam, hogy majd készítek egy hosszabb filmet is ezekből a rövidebbekből öszevágva, de ahhoz legalább 30 különböző helyszenen kell fotóznom. Ötleteim már vannak, csak idő és időjárás kérdése az egész… De nagyon jó lesz.

20091017timelapseframe

3 Replies

2009.10.05. – 10.11.

Vasárnap (4-én) éjjel még megvettem a repülőjegyeket a karácsonyi hazalátogatásra, szóval ha minden jól megy, akkor 24-én reggel (baromi korán) utazom haza és 31-én délelőtt repülök vissza Belgiumba, hogy a szilvesztert már Leuven-ben ünnepelhessem. Hétfőn végre átvehettem a diák-igazolványomat (plusz ingyenes – a beiratkozási díjat nem számítva – éves buszbérletet, meg brossúrákat), ami egyben a sport-kártyám is, szóval innentől kezdve végre nem kell alkalmanként 2 €-t költenem ha használni akarom a sport-létesítményeket. Valamint végre az ALMA-ban (ami a menza) is olcsón ehetek. Persze a University Hall-ban (fordítsuk egyetemi ügyintéző központnak) azt mondták, hogy egyből mehetek a City Hall-ba (mondjuk hogy városi önkormányzati- és okmányiroda) regisztrálni, nem kell időpontot kérni, mint két éve (amikor még ők adták helyben, csak azóta pl. elköltözött a hivatal, és modernizálták a dolgokat). Erre odamentem (pontosabban tekertem, de ezt innentől nem nagyon fogom hangsúlyozni, mert a napközbeni helyváltoztatásom 95%-ban biciklivel történik), és először is bajba kerültem az érintőképernyős beléptető-rendszerrel. Az ember azt várná, hogy egyértelmű felosztás várja (pl. okmányiroda, külföldiekkel foglalkozó hivatal, földhivatal, stb.), de nem. Jó 30 különböző menüpont ugyanennyi almenüvel (szerencsére angolul is), úgyhogy igen hamar feladtam és inkább odamentem az információs pulthoz, megkérdezni, hogy akkor most pontosan mit is kéne megnyomnom. Erre közölték, hogy ők is tudnak cetlit adni, csak mondjam meg mit szereték. Nos nekem kicsit speciálisabb az eset mint az átlagnak, mert mivel két éve már volt “belga személyi/lakcím igazolványom”, ezért nem kell új dossziét nyitni, csak a régit kéne előkeresni. Viszont miután mindent szépen részletesen kifejtettem, közölték, hogy nem is kellett volna jönnöm, mert az egyetemre való beiratkozás után ők (mármint a City Hall) majd küldenek e-mail-ben egy időpontot, amikor jöhetek… Jó vicc… Ezt az e-mailt lassan két hete várom… Este esőben (de nem olyan vészesben) tekertem haza, majd hajnalig olvastam, illetve mivel ekkor már kedd volt, feltelepítettem a MacBook-omra az oprendszer legújabb változatát, az Apple Mac OS X 10.6 Snow Leopard-ot. Érted, 10.6 :) Gond nélkül ment. Öröm és boldogság. Soha többé nem akarok Windows-on dolgozni. Kedden napközben istentelen szar idő volt, végeláthatatlanul ömlött az eső. Megvettem a jegyeket a már a korábbi postban megénekelt filmfesztiválra, este pedig mostam. Közben pedig olvastam ezerrel.

A szerda az extrém időjárásban is két keréken alcímet viselte, ugyanis háromszor is szakadó esőben tekertem. Először hazafelé, de mivel már reggel tudtam hogy ramaty egy idő lesz, bepakoltam az esőálló nadrágot és az esőkabátot is, így a cipőmet leszámítva csont száraz maradtam :) Estére póker-party volt megbeszélve Robin lakására, így annak ellenére hogy épp az év vihara tombolt (amolyan augusztus 20. típusú), úgy döntöttem nem leszek papírkutya, és ilyen időben is elmegyek (tudtam hogy nem lesz vége, mert láttam a radarképeket). Természetesen biciklivel (hiszen gyalog sem maradtam volna szárazabb, sőt…). Szóval felvettem az addigra (este 9) már szépen megszáradt esőnadrágot (ez értelemszerűen egy a rendes nadrág fölé felvehető esőálló nadrág) és esőkabátot, bepakoltam egy pár váltás zoknit és a papucsomat (mivel tudtam hogy a cipőm széjjel fog ázni), majd elindultam. Az öltözködésben az egyetlen nehézséget az jelentette, hogy 20°C volt kinn, ami ilyen időben trópusi meleg. Egy pillanat volt csak, amikor kicsit elbizonytalanodtam, mégpedig amikor leértem a bringával a földszintre és láttam ahogy az ajtón túl mint a vízesés, úgy szakad… Nem semmi érzés volt ilyen ítéletidőbe kilépni, és elindulni, de volt benne valami mámoros is :) És nem én voltam az egyetlen a biciklisávokon! A ringen (nevezzük nagykörútnak, bár kicsi nincs is) lefelé olyan volt, mintha egy folyóban suhannék, az útból nem sok látszott… Amikor a piros lámpánál egy másik bringás mögé értem, majdnem odaszóltam neki, hogy milyen szép időnk van ma este, de aztán mégsem :D Közben továbbra is brutálisan ömlött az eső, dörgött és villámlott. Végül a lábfejemet leszámítva teljesen szárazon érkeztem Robin-hoz (ok, a nyakamnál is befolyt egy kis víz, de bakker, ilyen zivatarban ez semmi), aki egyáltalán nem nézett olyan őrültnek, mint amilyennek Budapesten néztek volna az emberek… Viszont én minimum hősnek éreztem magam :) A vicc az egészben, hogy póker végül is nem volt, mert a rossz idő miatt túl kevesen voltunk (mert vannak azért papírkutyák), de azért jól telt az este. És természetesen akkor érkezett meg a következő zivatar, amikor haza kellett tekerni, szóval mókás volt. Annyira párás volt a levegő, hogy annak ellenére hogy a táskám természetesen nem ázott be, hazaérve kicsapódott az összes pára és minden nyirkos lett benne… Értsd, a pénztárcámban lévő pénzt ki kellett tenni száradni… Ez volt az az este, amikor kiderült, hogy két ember egymástól több mint 1000 km-re is képes ugyan azt a furcsa és megmagyarázhatatlan dolgot érezni… Csütörtökön a vasútállomáson még nedves 50 €-val fizettem a Go Pass-omért (10 utazás Belgiumon belül bárhova – 26 éves kor alatt). Persze délelőtt még voltam egy PhD-védésen, majd fél órán kerseztül még pincérkedtem is (itallal járkáltam körbe a vendégek között, aztán cseréltünk, és én lettem a vendég – nem csak kedves, de költséghatékony is, ha egymásnak segítünk, tetszik). Aztán este filmfesztivál Ghent-ben Nadia-val, de erről már írtam. Nagyon jó volt.

A péntek igazán produktív volt munka szempontjából (szükség is volt rá, mert a hét eleje nem igazán volt az), sokat haladtam. Megjött a szerződésem is, csak sajna a régi (az amelyik szerint csak október 5-én kezdek, de közben a témavezetőm már elintézte, hogy írják át a dolgot szeptember 1-re…), szóval kuka. Este páran voltunk sörözni (és szokás szerint tudományról beszélni… no comment…), úgyhogy két újdonságot is megkódtolhattam: Rochefort 6 és Kwak (majd következett egy már régóta ismert Duvel). Utóbbit elég furcsa alakú pohárban szolgálják fel (mint egy homokóra, középen nagyon elkeskenyedik), így esett, hogy a kritikus pontot elérve megindult a nedű (ezt a pohár igen lassú döntésével lehet csak elkerülni) és leittam magam, de nem kicsit :D Persze a belgák ajánlották, hogy ezt igyam, és tisztában voltak vele, hogy ezt mindenki eljátssza ezzel a sörrel, amikor először issza, szóval már várták, hogy tiszta pia legyek :D De jót nevettem én is :D Ráadásul az este második felében átmentünk egy másik helyre, ahol meg whiskey-t ittunk… Micsoda züllés :D Szombaton nem volt semmi extra, este megnéztem a Jumper c. filmet (egynek jó volt), majd még tekertem egy kört a város körül. Vasárnap volt floorball, ahol sajnos csak négyen voltunk, így kettő a kettő ellen játszottunk, de nagyon jól ment. Lényegében azt csináltam amit akartam, úgy mentem el mindenki mellett ahogy akartam és úgy lőttem gólt, ahogy csak akartam. Nem nagy dolog ilyen ellenfelekkel szemben, de tényleg nagyon éreztem a játékot, szóval jólesett a dolog. Végre elkészültem az utolsó Naprovatommal is, szép ábrákkal és olvasmányos szöveggel, szóval megelégedéssel zártam ezt a hetet. Mozgalmas volt, az szent.

A péntek igazán produktív volt munka szempontjából (szükség is volt rá, mert a hét eleje nem igazán volt az), sokat haladtam. Megjött a szerződésem is, csak sajna a régi (az amelyik szerint csak október 5-én kezdek, de közben a témavezetőm már elintézte, hogy írják át a dolgot szeptember 1-re…), szóval kuka. Viszont az kiderült belőle, hogy én vagyok kereken a 65000. dolgozója az egyetemnek :) Este páran voltunk sörözni (és szokás szerint tudományról beszélni… no comment…), úgyhogy két újdonságot is megkódtolhattam: Rochefort 6 és Kwak (majd következett egy már régóta ismert Duvel). Utóbbit elég furcsa alakú pohárban szolgálják fel (mint egy homokóra, középen nagyon elkeskenyedik), így esett, hogy a kritikus pontot elérve megindult a nedű (ezt a pohár igen lassú döntésével lehet csak elkerülni) és leittam magam, de nem kicsit :D Persze a belgák ajánlották, hogy ezt igyam, és tisztában voltak vele, hogy ezt mindenki eljátssza ezzel a sörrel, amikor először issza, szóval már várták, hogy tiszta pia legyek :D De jót nevettem én is :D Ráadásul az este második felében átmentünk egy másik helyre, ahol meg whisky-t ittunk… Micsoda züllés :D Szombaton nem volt semmi extra, este megnéztem a Jumper c. filmet (egynek jó volt), majd még tekertem egy kört a város körül. Vasárnap volt floorball, ahol sajnos csak négyen voltunk, így kettő a kettő ellen játszottunk, de nagyon jól ment. Lényegében azt csináltam amit akartam, úgy mentem el mindenki mellett ahogy akartam és úgy lőttem gólt, ahogy csak akartam. Nem nagy dolog ilyen ellenfelekkel szemben, de tényleg nagyon éreztem a játékot, szóval jólesett a dolog. Végre elkészültem az utolsó Naprovatommal is, szép ábrákkal (pl. alant a Nap aktivitása az elmúlt majdnem másfél ciklusban és az előrejelzés a következő ciklusra) és olvasmányos szöveggel, szóval megelégedéssel zártam ezt a hetet. Mozgalmas volt, az szent.

2009naprovat

1 Reply

Második munkahét

Mondjuk pont a munkárol nem sokat fogok írni. Python-ban programoztam, meg cikkeket olvastam, ennyi. Kedden voltam az International Office-ban, és bemutattam a diplomám eredetijét, így nem kell kínkeserves úton hivatalos másolatot kérni az ELTE-től… Persze ezt a lehetőséget úgy kellett kihúzni az itteniekből (mindemellett mondjuk mindenki nagyon kedves és segítőkész). Továbbra is tartom azt az elképzelésemet, hogy még szeptemberben lesz diákom :) Mivel ez volt az első nap, hogy a saját biciklimmel mentem dolgozni, egyből be is gyűjtöttem az elismerő szavakat – mondtam én, hogy ez a bringa itt is menő lesz.

Szerdán munka után Ilse-hez (ERASMUS alatt vele is egy évfolyamon voltam) mentünk Brüsszelbe (pontosabban Uccle-be), aki talán kicsit meglepő módon a Belga Királyi Meteorológiai Intézetnél csinálja a PhD-ját. Az estét egy kicsi, de kellemes polasz étteremben kezdtük vörösborral és pizzával. Utóbbi – nekem mindenképpen – az elmúlt évek legjobbja volt. Egyszerre volt hatalmas (lelógott a nagy pizzás tényérról), ízletes (tökéletes tészta, nem túl száraz, vékony, mennyei feltétek: sonka, hagyma, gomba, sajt, tojás) és nem túl drága (8 EUR). Ráadásul a társaságból ketten nem is bírtak a sajátjukkal, így végül kicsit több mint másfelet ettem – jól is laktam rendesen, a többiek meg értetlenül nézték, hogy bírok ennyit enni, és emellett hogy tudok ilyen vékony lenni :) Eztán hosszú beszélgetés, képnézegetés, zenehallgatás és sörözés (Stella Artois) kezdődött Ilse lakásán, ami egészen hajnali egy körülig tartott, így már kettő óra is elmúlt, mire ágyba kerültem…

Ennek meg is lett a hatása másnap, mégpedig az, hogy a délelőtt katasztrófális volt – szerencsére az ebéd után elfogyasztott káve (az első kávém az Intézetben) rendesen felpörgetett, így délután elég jól dolgoztam. Munka után páran elmentünk kebabot enni. Úgy látszik ez egy ilyen hét, de ez is isteni volt. A hely nincs messze a Heverlee-i vasútállomástól (Heverlee Leuven egyik külső része, itt van az egyetem is), és a kebabjuk egyszerűen mennyei. Egy nagy, csirkés változatot ettem (azt hiszem ez is 8 EUR volt, de lehet hogy 7, már nem emlékszem), és komolyan mondom minden tökéletes volt benne, méretre meg akkora volt, mint három-négy otthoni gyros. Magát az evést már Robin lakásán hajtottuk végre (micsoda megfogalmazás), és amilyen okos vagyok, a pulcsimat sikerült otthagynom, így miután Valery visszafurikázott az Intézethez (ahol a cuccaim és a bringám volt) első utam ugyanoda vezetett vissza… Este mostam. Az új hely jó, de a mosó-program és a szárító-program is 10 perccel hosszabb, mint a réginél.

Pénteken megszerveztem, hogy legyen aki felfúrja a falamra a nagy képet, szóval hétfőn ez is megoldódik. Voltunk Nadia diplomaosztója utáni fogadásán, ahol sajnos csak pia volt (fene az ingyenélő fajtánkat :D), pedig addigra pont elég éhes lettem. Kiderült viszont, hogy miért nem jött vasárnap senki biciklizni: Kristof beteg lett, és nem emlékezett, hogy pénteken már nekem is szólt, hogy mennének, így engem nem értesítettek, hogy mégsem lesz – viszont jövő héten újra nekifutunk ugyanannak a tervnek. Ha minden jól megy.

Szombaton elköltöttem egy halom pénzt :) De most már igazából minden megvan, amire szükségem van (kivéve egy normális rongyszőnyeget, és egy faliórát vagy még egy képet). Vettem egy Apple AirPort Express-t (így most már van WPA2-vel és MAC-szűréssel ellátott szuperbiztos saját WiFi hálózatom – már az ágyból is tudok netezni :D), egy biciklis szerszámos-dobozt (eszméletlen jó, most már mindent meg tudok szerelni saját magam, valamelyik nap majd kikapom a monoblokkot és megnézem hogy csak lazán van benn, kevés a zsír, vagy maga a monoblokk a ludas a kattogásban), seprűt, terítőt, alátéteket, fűszereket, fakanalat, serpenyőt (profi TEFAL cucc), késeket, mosószert, mérőedényt (amin liszt, cukor és só beosztás is van a folyadék-mérce mellett), stb. Még filc alátéteket is szereztem az asztalok és a székek lábai alá – föl is raktam, minden szuper :) Ha minden jól alakul, jövő héten megszületik a lakásomat bemutató képes, videós bejegyzés is! Kicsit olvashatóbbá tettem a blogot is, megnöveltem a betűméretet és a sorközt, valamint átálltam Helvetica betűtípusra. Vasárnap megírom az utolsó Naprovatom a Meteor-ba.

3 Replies

Átállás (egy új életre)

Nem kell világmegváltó gondolatokra számítani a cím olvasata után, egyszerűen arról van szó, hogy ez a bejegyzés arról mesél, mi történt abban az időszakban, amikor még nem kellett dolgoznom, volt is már új lakásom meg nem is (hisz be még nem költözhettem) és voltak már ismerőseim meg nem is (mert sokan még nem érkeztek meg az új PhD-sok közül). Hosszú bejegyzés a hivatalos fotóm (ennek egy kivágata lesz majd fönn az intézet oldalán – szerintem nagyon pöpec lett, ennél jobb már csak a VLT-vel lenne…) alatt.

20090831peterpapics

Elkezdtem tehát új szokások szerint élni. Persze ez ennyi idő után még elég hülyén hangzik, de részben igaz. A többi meg majd később kialakul. Reggelizni általában a Panos nevű helyen szoktam (vasárnap zárva, mint szinte minden – a sörözőket és éttermeket leszámítva), vagy egy pizzaszeletet, vagy egy-két péksüteményt (mennyei meggyes pitét ettem valamelyik nap), vagy egy jó belga bagettes szendvicset (3 EUR, amolyan Subway stílusban ott rakják össze mindenféle friss alapanyagból, és isteni). Utóbbiakat imádom, Isten áldja a belgákat, hogy szendvicsmániásak :) Meg a csokiért is, de duplán! Az, hogy a sültkrumpli és a gofri is nemzeti étel, az már tényleg csak a hab a tortán :D A sör pedig a folyákony kenyér – bár azért nekem továbbra is vannak fenntartásaim (értsd, inkább kenyeret bagettet eszem).

Mindegy, ne rohanjunk előre, a lényeg az, hogy ezek után (értsd: csoki, gofri, sültkrumpli, sör) nem meglepő, hogy a foci mellett a legnépszerűbb sport a kerékpározás (valahogy ugyanis le kell dolgozni a kilókat). Nem elég, hogy Leuven-ben a diákok sacc per kábé 80%-a (és a teljes lakosság nagyjából 30%-a) biciklivel jár mindenhová (de könnyen lehet, hogy ezek alsó becslések), hétvégén előveszik az országúti- és hegyikerékpárokat és sportolnak. Viszont nem egy olyan belga véleményt is hallottam már, hogy nem szeretnek biciklizni, de az a legjobb közlekedési eszköz. És ez a városvezetés tudatos tervezésének eredménye, hiszen pl. – hogy csak párat említsek a számos körülményből – a belvárosban nagyon kevés a parkolóhely, mindenhol kerékpársávok és bicikliparkolók vannak, szinte az összes egyirányú utca bicikliseknek kétirányú, a KRESZ lakott területen belül engedélyezi az egymás mellett biciklizést, a kerékpárosnak számos szituációban elsőbbsége van, stb. A vasútállomáson ingyenes biciklitároló mélygarázs van többezres kapacitással – olyan dolgok, melyek Magyarországon majd 20 év múlva valósulnak meg. Talán. Na de a biciklis infrastruktúráról majd egy külön bejegyzésben, mert ez már így is nagyon hosszú lesz :)

Csütörtökön elérkezett az első belgiumi sörözés ideje, többek között azért pont akkor, mert Steven visszatért a horvátországi nyaralásából. Így délután négytől este kilencig voltunk (Steven, Robin és barátnője, plusz a barátnő barátnője, meg én) a már az ERASMUS-os búcsúestémről ismerős Domus nevű hely teraszán. Ha már ott voltunk, nem csak ittunk, de vacsoráztunk is, és persze hosszasan beszélgettünk. Azt hiszem szeretni fogom ezt az életet (bár ezt már korábban is tudtam…). Újonnan megízlelt sör volt nekem (a vacsora mellé leküldött könnyű és már ismert Orval előtt) a Rochefort 10-es, mely nem csak az egyik legdrágább (4 EUR), de az egyik legerősebb sör is (11,3%), amit a végén éreztem is, de valóban finom, aromás sör. Ide kapcsolódik, hogy a könyvesboltban láttam egy “100 belga sör, amit meg kell kóstolnod mielőtt meghalsz” c. könyvet (100 Belgian Beers to Try Before You Die!), amit nagy valószínűséggel meg fogok venni, és ha már itt élek négy évig, mindegyiket meg is fogom kóstolni ;) Keresem továbbá ezt a könyvet, csak csokis verzióban ;)

Beléptem (ingyen – of course -, aztán filmenként 3 EUR, ami egy mozijegynél jóval kevesebb) a belvárosi DVD-kölcsönzőbe is, mert egyelőre unom magam, mint a banánt – ez persze igen hamarosan meg fog változni… Szóval a napokban ezeket láttam: Iron Man (vááá, király!), Juno, City if Ember, An Inconvenient Truth (ezt mindenkinek látnia kéne egyszer). Már mosni is voltam, ezt továbbra sem szeretem, de túl lehet élni, ennél nagyobb gondom se legyen soha. Az viszont nem kicsit gáz, hogy egy ránézésre spanyol anyuka mos a két felnőtt fiára, akik nagyrészt csak nézik a műveletet, illetve hogy a szárításhoz hatból öt gépet használnak egyszerre…

Egyébként mivel egyelőre csak az intézetben van internetem (de az legalább korlátlan), a hétköznapok nagy részét ott töltöm. Az egyik kávészünetben már a legtöbb fiatalabb PhD-snak illetve postdoc-nak be is mutatkoztam, valamint láttam – mondjuk csak kívülről -, hogy melyik lesz az én irodám (három másik emberrel közösen, akik közül kettő professzor, akik általában soha nincsenek ott…). A Mac-nek köszönhetően minden gond nélkül használtam az intézeti nyomtatókat, sőt, már scanneltem is :) Az élet apró örömei egy új munkahelyen :D Na de az idő nagy részében csak neteztem, vagy Nadia diplomamunkájában segítettem – így legalább hasznosnak érezhettem magam. Meg hát LaTeX-ben amúgy is elég jó vagyok – meg is oldottam minden problémát. Frissítettem a blog fejlécében megjelenő képet (ha még a régi kék cuccot látod, akkor F5-el újratöltés, vagy ürítsd a cache-t), egy halom internetes helyen átállítottam az elérhetőségemet (na meg a CV-mben is) és haladtam az Application Form-ommal is (hála a tanszék titkárnőjének, aki nagyon segítőkész és mindent lelkiismeretesen megpróbál elintézni), lényegében ezen a héten be lesz adva, és akkor talán még szeptemberben lesz diákigazolványom is… Hivatalos ügyintézés fronton nincs más újdonság. Szombaton járkáltam kicsit olyan részein is Leuven-nek, ahol korábban még nem voltam – képek továbbra is csak 7-e környékén várhatóak, mert amíg nincs itt a külső winchesterem, addig nem fogok ezzel foglalkozni, és anyuék csak pénteken hozzák utánam a cuccaimat… De utána rendszeres lesz a képfeltöltés is :) Természetesen megízleltem pár csokit is az elmúlt héten, de olyan hosszú lett ez a bejegyzés, hogy azt csak a következőben írom meg.

3 Replies

Utolsó hetem Magyarországon

A hétvégén meglátogattam anyai nagyszüleimet Pécsen. Nagymamám – azon felül, hogy szokás szerint teletömött minden földi jóval – mesélt régi családi történeteket (remélem tényleg megírja majd a visszaemlékezéseit – Mama, ugye vetted a célzást ;D), nagypapámmal pedig sétáltam egy nagyot a városban.

Hétfőn és kedden gyorsított eljárásban (mivel bedobtam a “szombaton Belgiumba utazom négy évre” varázsigét) megjártam a fogászatot, megkaptam életem első tömését, és leszedték a fogkövet. Elhangzott az a kedves mondat is, hogy “kér-e injekciót a fúrás előtt”, és bár nem vagyok egy gyenge legény, valahogy a fúrás és injekció szavaktól külön külön is le tudok izzadni, nem hogy így egyben. Kértem. Tök jól lezsibbadt a fél arcom, már megérte :D A fúrásból és a tömésből (sőt a szuriból) sem éreztem semmit, a fogkő kapargatása viszont ugyanolyan kellemetlen volt, mint két éve… Nem szerettem meg a fogászatot most sem. Viszont a doktornő és az asszisztens is kedves volt, pedig katasztrófális tömeg van náluk így a szabadságolások idején… Mondjuk a feszültség érződött rajtuk… Meg azt sem volt túl megnyugtató hallani (már a székben fekve), amikor arról beszéltek, hogy remélhetőleg ezt még kibírja a fúró, és nem esik szét munka közben (és a darabjai nem állnak bele a torkomba)…

Kedden délután elmentem demonstrálni a Margit hídra (az alábbi kép wilika érdeme), hogy ne hagyják le a 30 milliárdos felújításból a déli oldal biciklisávját (további részletek itt), ami az eredeti tervekben – amire az EU támogatást adott – még szerepelt… Sokan voltunk (unalmas videó itt), talán lesz eredménye is.

20090818margithiddemo

Hétfőn elvittem a bringát a szervízbe, ahol kapott egy garanciális átnézést és beállítást, szép új sárvédőket és egy hátsó villogót meg egy kisebb U-lakatot :) Szerdán a szezon második edzésén elbúcsuztam a floorball csapatomtól is… :( Kilométeróráim állása Magyarország elhagyásakor (a régebbi és az újabb bringán): 2936,9 és 678,1 km – ez pontosan egy év termése (összesen 3615 km, vagy 9,9 km/nap, és ne felejtsük el, hogy ennek kb. 80%-a budapesti közlekedés volt).

A napokban – általában esténként hajnali háromig – megnéztem a How I Met Your Mother (Így jártam anyátokkal) eddigi négy évadát, így edzettem a rekeszizmaimat és az angolomat is. A Jóbarátok óta ez volt az első igazán jó sorozat, amit láttam! (És ezeknek az összes részét láttam – legalább egyszer :D)

A csütörtök és a péntek az egész napos pakolásé… Jobb lenne ezt a részt egyszerűen kihagyni, és már Belgiumban lenni…

2 Replies